Ferences szent. 1603-ban született. Gyermekkora óta vágyott a szerzetes
életre. Gyönge szervezete és ügyetlensége miatt nehezen fogadták be,
sőt hét évre el is bocsájtották. Idő elteltével előljárói mégis
észrevették, hogy a jelentéktelennek tűnő testvér valójában Isten nagy
választottja. Gyakran merült mély, misztikus imába, egészen az
extázisig. 1663-ban halt meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített
Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét."
Minorita
Közép-Itáliában élt. Előbb laikus testvér volt, majd életszentségben élve pappá is szentelték. Ettől kezdve igen gyakran élt át misztikus élményeket (elragadtatások, elevációk). Az egyházi hatóság óvatosságból el akarta zárni a nyilvánosság elől, ezért újra és újra eldugott kolostorokba helyezték. Élete utolsó hét esztendejét újra rendtársai között, az osmo-i kolostorban tölthette. Az Oltáriszentség és a Szűzanya iránti különös tisztelet jellemezte. 1663-ban, 61 évesen halt meg, mintegy száz esztendő elteltével avatták szentté.
