Gratulálok a cserkészeknek, a clevelandi magyar testvéreimnek a szép karácsonyi ünnepséghez! Gyermekeinkkel szeretettel imádkozunk Amerikában élő, dolgozó fiatalokért, felnőttekért! Óvatosan jelzem, ha a terveink sikerülnek, akkor 2017-ben a Szent Imre búcsún én is ott leszek, hogy együtt köszöntsük Teremtőnket és az ő drága ajándékát, fiataljaink példaképét Szent Imrét!!
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba t.
Pénteken, 2016. december 16-án este fél nyolckor került megrendezésre a cserkészek karácsonyi ünnepsége a Szent Imre templomban.
Az érdeklődő szülőket, nagyszülőket, barátokat a cserkészek kórusa fogadta ráhangoló, karácsonyi énekekkel, ezt követően Pethő Krisztina KCSP ösztöndíjas, aki gondoskodott a műsor összeállításáról, szólt pár szót a jelenlevőkhöz a cserkészek nevében, aki köszöntőjében kiemelte, hogy a cserkészek nagy szeretettel készültek műsorukkal, melyet ajándékként szánnak az érdeklődő közönségnek és amely karácsony igaz jelentésére igyekszik felhívni a figyelmet. Majd Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkész egy rövid imával és egy csodálatos történettel ajándékozta meg a hallgatóságot és a cserkészekhez is ezzel szólott. János evangéliumának harmadik fejezetének azon részét emelte ki, mely arról szól, hogy “Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta néki”. Erre a szentirási részre fűzte fel ünnepi gondolatait a lelkész, mely során elmesélte egy olyan kisgyermek Jézusnak címzett szívszorító levelének történetét, aki nagyon szegény családban él és nem kér mást, csak meleget és élelmet karácsonyra. A történettel a karácsony egyik nagyon fontos jelentőségére, a segítségnyújtásra hívta fel a figyelmét a jelenlévőknek és kérte, hogy hazatérve vigyék magukkal Krisztust bármerre is járnak.
Ezt követte a cserkész csapatok által előadott műsor, melyben a kiscserkészektől egész a regösökön át a cserkészvezetőkig mindenki a saját szerepében hódolt a kis Jézus előtt, akinek a születését rövid betlehemessel jelenítették meg. Ki angyalként, ki pásztorként, vagy éppen királyként, énekesként, illetve József vagy Mária szerepébe bújva fejezhette ki tiszteletét a kis Jézus előtt.
Nem csak a sötét templomban áradhatott szét a fény, ahogy az angyalok bevonultak a templomba a kis mécseseikkel, hanem aki nyitott szívvel vett részt az ünnepségen, már ezen alkalommal szívébe engedhette azt a fénysugarat, amely felé az adventben szaporodó gyertyák fénye vezetett és karácsonykor ragyogott a legfényesebben. A fényt, mely az emberek megváltását hozta el a világba.
Miután a cserkészek dalokkal és versekkel megjelenítették a szenteste történéseit Mezei András atya, mint házigazda is szólott pár szót az ünneplő közösséghez. Beszédében felhívta a figyelmet, hogy “nem az ajándékozásról szól a karácsony, hanem arról, hogy mennyire tudunk szeretni és mennyire tudunk odafigyelni családtagjainkra”? Beszédében ő is megosztott egy történtet, egy novellát, melynek címe “Melyiket a kilenc közül?” és egy olyan nagy családról szól, ahol a kilencedik gyermek születésénél az édesanya meghal. Az édesanya nélkül maradt nagycsalád következő karácsonyáról szól a történet, amely alatt a család tagjai a legkisebbtől a legnagyobbig felfedezik, hogy az örömöt az egymással töltött idő adja, az igazi értékeket nem pénzen lehet megvásárolni. Illetve az igaz értékek mentén dicséretével illette a plébános a helyi magyar családokat, a szülőket, hogy a magyarság megtartásával és átadásával értékeket képviselnek és adnak át a jövő nemzedéknek.
Ez után a két csapatparancsnok, Stróber Ilona, a 34. számú Zrínyi Ilona leány cserkész csapat vezetője és Csajka Tamás, a 14. számú Görgey Artúr fiú cserkész csapat vezetője átadta a budapesti Ballassi Intézet okleveleit azoknak, akik a magyar nyelv és a magyarságismeretben való jártasságukról az intézet által elismerésben részesültek. Név szerint az elismerésben Gyermán Mónika, Kovács Erika, Linder Karica, Pigniczky Enese, Szigeti Julianna, Tamásy Viola, Juhász András és Somogyi Ferenc részesült.
Ezt követően pedig néhány köszönő szó után a cserkészek mindenkit meghívtak egy szerény szeretetlakomára a Szent Imre templom dísztermébe, ahol kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhetett és ki-ki megkóstolhatta a cserkészek, illetve a szüleik által sütött finomabbnál finomabb süteményeket.
