Istennek legyen hála, hogy a jónak is van hangja!! Meghajtom fejemet mindazok előtt, kik ma gyermeket, fiatalt nevelnek, és tisztelettel imádkozom értük, 

Csaba t.

Mi jár a fejemben? Napok óta ugyanaz. Hogy a székelyudvarhelyi Református Diákotthon Alapítványt a Colonia Dignidadhoz hasonlítják és kígyót, békát ordítanak a vezetőjére. Legfőképp azok, akik kivülállók és csak a szenzációhajhász cikkekből informálódnak, vagy csak kevés időt töltöttek ott, akikben talán nem volt kellő alkalmazkodóképesség, vagy túl sok a sérelem, kevesebb a közösségi élet utáni vágy. Akiknek ez az intézmény nem egy második otthont jelentett, mint nekem. Tizedik osztályosként kerültem oda, és onnan jöttem egyetemre is. A végén azt bántam a legjobban, hogy nem laktam ott már 9. osztálytól. Nincs olyan szó, ami kellőképpen kifejezhetné a hálámat az intézmény vezetőinek, az akkori nevelőimnek, a szakácsnőknek, a karbantartó bácsinak, a kapus néninek, akik mind-mind hozzátettek valamit a jellemem alakulásához. Köszönöm RDA, ma is ezt választanám!