Az a tény, hogy Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, a legelső és legfontosabb ok az ünneplésre az ökumenikus istentiszteleten. De az istentiszteletnek bűnünk megvallását is magában kell foglalnia, mielőtt az ige hirdetését hall- juk, és Isten megbocsátásának mély kútjából merítünk. Csak így tudunk majd tanúskodni a világnak arról, hogy lehetséges a megbékélés. 

A nyolc nap és az istentisztelet

Az ige, 2Kor 5,14–20 alapján fogalmazták meg a nyolc nap té- máit. Ezek az egyes versek teológiai mondanivalójára utalnak:

1. nap: Egy meghalt mindenkiért

2. nap: Többé ne önmaguknak éljenek

3. nap: Ne csak test szerint tekintünk egymásra 4. nap: Minden régi elmúlt

5. nap: Minden újjá lett

6. nap: Isten megbékéltetett önmagával

7. nap: A békéltetés szolgálata

8. nap: Megbékélés Istennel

Az a tény, hogy Isten Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, a legelső és legfontosabb ok az ünneplésre az ökumenikus istentiszteleten. De az istentiszteletnek bűnünk megvallását is magában kell foglalnia, mielőtt az ige hirdetését hall- juk, és Isten megbocsátásának mély kútjából merítünk. Csak így tudunk majd tanúskodni a világnak arról, hogy lehetséges a megbékélés. 

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

1. nap: „... egy meghalt mindenkiért...” (2Kor 5,14)

Ézs/Izajás 53,4–12: Zsolt 118,1.14–29: 1Jn 2,1–2:

Jn 15,13–17:

Magyarázat

Jóvátételül áldozta fel magát. Az Úr nem adott át a halálnak. Krisztus meghalt értünk.

Életét adja barátaiért

Egy meghalt mindenkiért: erre a gyökeresen új felismerésre jutott Pál apostol, amikor megtért Krisztushoz. Jézus nem csupán a saját népéért halt meg, nem csak azokért, akik az ô tanításával rokonszenveztek. Jézus mindenkiért meghalt. Mindazokért, akik a múltban éltek, vagy most a jelenben, de egyaránt azokért is, akik a jövôben fognak élni. Az evangéli- umhoz hûen a századok során sok keresztény mondott le életérôl barátai javára. Így például Maximilian Kolbe feren- ces szerzetes, akit Auschwitzban koncentrációs táborba zár- tak, majd 1941-ben életét áldozta azért, hogy egyik rabtársa életben maradhasson.

„Mert Jézus meghalt mindenkiért, mindenki meghalt vele” (2Kor 5,14). A meghalt Krisztussal a mi életünk régi útja a múlté lesz, és a létezés új formájába lépünk: a bôvelkedô életbe. Abba az életbe, amelyben megtapasztaljuk az isteni gondviselést, a hitet, a megbocsátást –, abba az életbe, amely a halál után is folytatódik. Ez pedig az Istenben való élet. Amikor Pál apostol Krisztus szeretetét felismerte, ez arra indította, hogy prédikálja a megbékélés örömhírét. A ke- resztény egyházak osztoznak abban a megbízatásban, hogy továbbadják ennek az örömhírnek az üzenetét. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy felekezeti megosztottságunkban miként tudjuk hirdetni a megbékélés evangéliumát.

Kérdések

Mit jelent az, hogy Jézus mindenkiért meghalt?

Dietrich Bonhoeffer német teológus azt írta: „Testvére vagyok a másik embernek azért, mert Jézus ezt tette ér- tem; a másik ember azért lett a testvérem, mert Jézus ér- te is ezt tette.” Milyen hatással van ez arra, ahogyan má-

sokat látok?

Milyen következményei vannak ennek az ökumenikus és vallásközi párbeszédre vonatkozóan?

Imádság

Mennyei Atyánk! Jézusban azt adtad nekünk, aki meghalt ér- tünk. Ô a mi életünket élte és a mi emberi halálunkat halta. Elfogadtad áldozatát, és új életre támasztottad fel magad mel- lé. Nekünk is megadtad, hogy mi, akik meghaltunk Jézussal, egyek legyünk a Szentlélek által, és a Te isteni jelenléted bôsé- gében éljünk most és mindenkor. Ámen.