Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál.

Ómagyar Mária-siralom - Weöres Sándor adaptációja 

Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál,

igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek

törik a csontodat, facsarják izmodat,

jaj én fiam, én fiam, feketülő vérrel csombókos a hajad.

Az éjjel álmomban egész kicsi voltál, fürdettelek téged

egy nagy tekenőben. Abban a nagy tekenőben tükrözött az égbolt,

jaj én fiam, én fiam,

két szemed is kék volt. Gonoszok lándzsája

szúrja át a melled,

gyere vissza, jaj én fiam,

maradj anyád mellett. Álmomban csókoltam

apró dundi lábad,

mosolygott a csöpp szád,

jaj én fiam, én fiam,

hadd menjek utánad.

Véred bő hullása

szemeim sírása,

szép arcodnak hervadása szívem szakadása.

Gőgicsélve heverésztél

két karomba dőlve,

hullt, csak hullt a zápor könnyem a nagy tekenőbe.

Torkom csuklik,

hörög a mellem,

jaj nekem, megfulladok,

fogjatok föl engem.

Jaj nekem, én fiam,

jaj én fiam.