Húshagyó kedd éjszakáján véget ér a farsangi időszak. Valamikor a szombat estétől Húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezték „farsang farkának”, a hét hátralévő részének „csonka hét” volt a neve. 

Húshagyót néha „sonkahagyó”-nak is mondták, a hamvazószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl. „hamvas böjtfő”, „böjtfakadó”, de csak a „száraz” és „fogöblítő szerda” népi eredetű. Csütörtöknek pedig „csonka, zabáló, torkos, dobzódó” a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon.

Gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állatlakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása” is; de ilyen a turizás, a sardózás, a turka, a busó és a kuka (dőre) járás is. Régen idetartozott a legény- és leányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való „megütögetése” és az állatok körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangon „elszabadult a pokol”, a régi törvényt szüntették meg, hogy a (nagyböjti) negyvenhat napos penitencia majd az újat hozhassa.

Forrás: Molnár V. József: Kalendárium

www.lurkovilag.hu