Fogaras Brassótól szűk hetven kilométerre nyugatra fekszik. A település első említése 1291-ből maradt fenn Fogros alakban. A név eredetére nézve több feltételezés létezik. Egyik magyarázat szerint Fogaras neve a magyar fogoly madárnév nyelvjárási fogor változatából származik. Más feltételezés szerint a Fogaras folyótól kapta nevét. Inkább anekdotának számít az a magyarázat, amelyet Kőváry László a Történelmi adomák című művében Benkő Józsefre hivatkozva említ: „…építésénél a munkások oly jegyeket kaptak, mint kapnak most is a nagyobb építészeti vállalatok munkásai, miket aztán hetenként beváltanak. Az itt kapott pénzjegyek fából voltak, és a nép fagarasnak nevezte. Innen kapta volna Fa-garas vagy mint ma mondjuk Fogaras vára nevezetét.…”.

Erdély egyik legbiztonságosabb vára

A Fogarasi-havasok lábánál, a Brassóból Nagyszebenbe vezető út mentén, az Olt bal partján fekszik az ősi város, Fogaras, központjában Erdély egyik legbiztonságosabbnak tartott síkföldi várával.

A szabálytalan alaprajzú, megközelítően négyszög alakú várat egykor mintegy nyolcvan méter széles, hat-nyolc méter mély vizesárok övezte, amelybe az Olt vizét vezették.

A vár keleti oldalán, a mai kőhíd helyén eredetileg cölöpökön nyugvó fahíd vezetett a jelenleg hat méter magas, lőrésekkel ellátott, téglából rakott, emeletes kaputoronyhoz.

A külső védőfal három szögletét egy-egy új-olasz rendszerű, úgynevezett fülesbástya-, míg a negyedik, északkeleti sarkát egy ó-olasz rendszerű bástya védelmezte hat-hat ágyúval.

A kaputornyon keresztül az út a belső várat kerítő keskeny falszorosban, az úgynevezett zwingerben vezet, ahol a bejárat mindkét oldalán a külső védőfalhoz épült, különböző rendeltetésű helyiségek sorakoznak.

A nagyterem, amit Országháznak neveztek

A falszoroson belül áll a külső fal vonalát követő, kétemeletes várkastély épülete, ami a belső várudvart fogja közre.

Déli oldalán a széles, kör alakú oszlopokon árkádos folyosó mögött, az első emeleten volt a nagyterem, ahol a tanácskozások is folytak: ezt még az elmúlt században is Országháznak nevezték.

A bejárati faragott ajtón még ma is megvannak a kő címerek és a díszes zárókövek.

Állnak még a szobák, ahol Erdély fejedelmei mulattak

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy az emeleten volt a flandriai kárpitokkal díszített ebédlőterem, a társalgó, a személyzet lakószobái, a várkapitány, a számtartó, az udvarbírák, a pohárnokok és mások szállása.

Állnak még a szobák, termek, ahol Erdély fejedelmei mulattak, és ahol I. Apafi Mihály fejedelem 1690. április tizenötödikén meghalt.

A kápolna a várkastély északi szárnyában helyezkedett el, míg az északkeleti végében az ablak nélküli börtön volt, ahol Haller János, Cserei János, Béldi Pál, Bethlen Miklós, Naláczi András és mások raboskodtak.

Amit egy 1673-ból származó leltárból lehet megtudni

Amikor Fogaras várát Voldorfi Morgondai György várnagytól fogarasi Boér Zsigmond, az új várnagy 1673. március huszonkilencedikén átvette, az ekkor készült leltárból megtudjuk, hogy a vár bejárata ekkor is a keleti oldalon volt, ahonnan három nagy kapu vezetett a belső várba.

A külső bejárat nagy- és kis kapuból állott, amely lánccal és lakattal záródott.

A középső- vagy hídkaput kötelekkel húzták fel, és ezek fölött volt a várnagy lakása, „…háza héján egy ágyú, három fontos… A tömlöctartó őrzésében hetvenöt pár ember lábára vas…”, míg kézibilincs tizennégy pár volt. Azonban tudni kell azt is, hogy a várnagy vigyázott a hóhérpallosra és a kalodára is.

A bástyák és ezek tartozékai

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a hat bástya közül a Doboló-bástyán hat ágyú és egy nagy réz dob-, a Szabó János-bástyán a zsindely héjazat alatt ugyancsak hat ágyú, míg a kazamatájában egy hét fontos ágyú volt.

E két bástya között találtak „…egy boltos, cseréppel héjazott…” porházat, ágyúhoz és puskához való nagy mennyiségű lőporral, az alatta levő helyiségben pedig gránátokat, petárdákat, fáklyákat és még más hadi fegyvereket.

A második bástya után következett a czejtház, utána pedig a Csatornás-bástya, melynek zsindelyes fedele alatt hét ágyút, kazamatájában pedig két mozsárágyú volt.

Továbbá megemlítik a Tomory-bástyát, „…a tömlöc felett való bástyát…”, de szerepel még egy Tarka-bástya is, ágyú nélkül.

Erdély legszebb királyi birtoka

A fogarasi vár és uradalma egyike volt Erdély legnagyobb, leggazdagabb és talán a legszebb fejedelmi, ezt megelőzően pedig királyi birtokainak.

Kezdetben Fogaras földjeként – vidékeként –, majd önálló vármegyeként szerepelt, Fogaras város székhellyel, melyet az Első Világháború után Romániához csatoltak, és egyesítették Brassó megyével.

Fogaras és környékének története szoros összefüggésben van az erdélyi románság történetével.

II. Endre király felmenti a kereszteseket a vámfizetés terhe alól

Azonban kiemelten fontos tudni azt, hogy nevükkel Magyarországon először II. Endre király 1222. évi oklevelében találkozunk, amikor a korábban elvett Barcaságot visszaadta a német lovagrendnek, a Barcaföldről délre eső kunországi – havasalföldi – területtel együtt, egészen az Al-Dunáig.

Az oklevélben a király a kereszteseket – vagyis a németeket –, az székelyek és az oláhok földjén (terra Blaccorum) minden vámfizetés alól felmentette.

Tudni kell még azt is, hogy történetíróink szerint ez a terra Blaccorum a mai Fogaras vidékével azonos.

Kiss Gábor közléséből derül ki, hogy a Fogaras vidéke elnevezés még az 1224. évben is ismeretlen, lakói csak in silva Blaccorum, az oláhok erdeiben laktak.

Amint azt már röviden említettük, Fogaras neve először tehát az erdélyi káptalan egy 1231. évi oklevelében tűnik fel, amikor terra Bojet – Vojla földjét, ekkor az Olt partján, és terra Zumbuthelt – Szombathely földjét, Alsószombatfalva néven szerepet – terra Fugros, vagyis Fogaras földjéhez csatolták.

Fogarasnak ekkor vára még nem volt, birtokosa pedig az oklevél szerint bizonyos Trulh.

A XIII. század végén Ugrin mester az őseitől örökölt birtokainak visszaszerzése miatt 1291-ben III. Endre király előtt pert indított.

Amikor Gyulafehérváron „… minden nemessel, szásszal, székellyel, és oláhval a végett gyűléseztünk – írja az oklevél –, hogy helyreigazítsuk állapotjainkat…” Ugrin mester „… oklevelekkel be is bizonyítá…”, hogy Fogarast és szombathelyt igazságtalanul vették el tőle, és „… mindenestül visszaadtuk Ugrin mesternek…”.

Fogaras vára azonban ebben az oklevélben még nem szerepel.

A tatárjárás során az amúgy is gyéren lakott Barcaság lakossága csaknem teljesen kipusztult.

Ezután a szász vezetők, a vlach kenézek bizonyos szabadalmakat, nagyobb földterületeket, és jövedelmeket nyertek királyainktól ezekre a területekre azzal a kötelezettséggel, hogy azokat népesítsék be.

Ilyen körülmények között népesült be a XIII. század végétől Fogaras vidéke, lehetőséget nyújtva a havasokon túli vlachoknak, hogy e területen letelepedhessenek.

Ezek az új lakosok barmaik ötvenedével adóztak, és mint várnépek teljesítettek szolgálatokat az épülő Fogaras vára részére.

Egy véleményezés szerint a vár alapjait a csák nemzetség Újlaki ágából származó Pós mester rakja le

Fogaras és vidéke Ugrin mester halála után Apor – Opor – László vajda birtokába került, aki 1310 körül a mai vár helyén fa erősséget épített.

Más vélemény szerint Fogaras várának alapjait a Csák nemzetség Újlaki ágából származó I. Bás comes unokaöccse, Pós – Pous – mester rakta le 1227-1233 között.

Azonban még meg kell említenünk azt is, hogy Fogaras vidékének betelepítése során a havasalföldi vajdák olyan érdemeket szereztek, hogy a mindenkori magyar királytól hűbérül kapták Fogaras várát, és a hozzá tartozó uradalmakat.

Az első ilyen vajda Vlad (László), aki 1369-től voivoda Transalpinus ¬– havasokon túli vajda – cím mellett 1372-től dux nocae plantationis de Fogaras – a fogarasi új telepítvény hercege – címet is használta.

A vajda nem független, uralkodói jogon bírta Fogarast, mert ez évben I. (Nagy) Lajos királytól, „…mint természetes uralkodó…” – domino nostro naturali – kérte az adomány megerősítését.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be szerkesztőségünkbe.

www.kozpont.ro