Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség számbeli növekedése, belső szerveződése (1217-ben provinciákra osztják fel), az 1215-ös lateráni zsinat megújuló szelleme, a noviciátus 1220-as bevezetése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt; a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, műfajukban annyira nem illenek regulába. Érthető Bartolomeo di Sassoferrato XIV.sz-i jogász megjegyzése: "A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni".
Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. A Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet, melynek engedélyezését és megerősítését Ferenc testvér a pápa úrtól kérte, s melyet a pápa úr számára s mostani és leendő testvérei számára engedélyezett és megerősített, ebben áll: Ferenc testvér és a szerzet minden utána következő feje engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak. 4A többi testvér viszont Ferenc testvérnek és utódainak fogad engedelmességet.
1. Hogy a testvérek tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban éljenek
A testvérek regulája és élete röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem. És: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem És: Ha valaki hozzám akar jönni, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És mindaz, aki elhagyja házát vagy fivéreit vagy nővéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy földjeit érettem, százannyit kap, és az örök életet fogja örökölni.
2. A testvérek felvételéről és ruházatáról
Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életmódot és kérésével a testvérekhez fordul, ezek fogadják őt szeretettel. Ha az illető állhatatosan kitart szándéka mellett, hogy elfogadja életmódunkat, nagyon vigyázzanak a testvérek, hogy bele ne ártsák magukat ügyes-bajos dolgainak intézésébe, hanem amilyen gyorsan csak tehetik, mutassák be miniszterüknek.
A miniszter pedig szeretettel fogadja őt, bátorítsa és gondosan tárja fel előtte életünk mibenlétét. Ennek megtörténte után a jelölt, ha akarja és lelkének kára nélkül megteheti, adja el mindenét, és igyekezzék a befolyt összeget a szegények közt szétosztani. A testvérek és a miniszter legyenek nagyon óvatosak, és semmiképpen se avatkozzanak bele anyagi ügyeinek intézésébe. Pénzt ne fogadjanak el tőle még harmadik személy közvetítésével sem; de ha rászorulnak, más szegények példájára, a fennforgó szükség címén egyet és mást elfogadhatnak; kivéve pénzt.
Ha a jelölt anyagi ügyeinek elrendezése után visszatér, a miniszter adja át neki a próbaévre kijáró ruhadarabokat, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót. A próbaév elteltével fogadják fel őt az engedelmességre. Ezentúl a pápa úr parancsa értelmében tilos neki más szerzetbe átlépni, úgyszintén az engedelmességen kívül kószálni. Mert az evangélium szava szerint: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára. Ha olyasvalaki jelentkezik felvételre, akit valami akadályoz abban, hogy szétossza vagyonát, de megvan benne az erre való hajlandóság, hagyja oda mindenét, ez elegendő neki. A Szentegyház előírásai és rendelkezései ellenére természetesen senkit sem szabad felvenni.
A többi testvéreknek, akik fogadalmat tettek, legyen egy habitusuk csuklyával és, amennyiben szükségük van rá, még egy habitusuk csuklya nélkül, úgyszintén övük és alsóruhájuk. És a testvérek mindannyian szegényes ruhát hordjanak s Isten áldásával durva daróccal, vagy más ruhadarabbal megfoltozhatják ruhájukat. Mert az Úr ezeket mondja az evangéliumban: Akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, és akik puha ruhát viselnek, a királyi palotákban találhatók. És, ha mindjárt képmutatóknak mondják is őket, sohase szűnjenek meg jót cselekedni. Ne keressék a drága ruhákat ezen a világon, hogy a mennyek országában felölthessék majd a menyegzős köntöst.
3. A szent zsolozsmáról és böjtről
Az Úr ezt mondja: Ez a fajtája az ördögöknek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására. És ismét: Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók. Ezért tehát az összes testvérek, akár klerikusok, akár laikusok, mondják el a szent zsolozsmát, dicséreteket és imádságokat úgy, ahogy elmondani tartoznak.
A klerikusok végezzék a zsolozsmát, és a klerikusok szokása szerint imádkozzanak az élőkért és holtakért. A testvérek hibáiért és mulasztásaiért mondják el naponként a Könyörülj rajtam, Isten kezdetű zsoltárt (50.) egy Miatyánkkal, a holtakért pedig a Mélységből kiáltok, Uram, hozzád zsoltárt (129.)egy Miatyánkkal. És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni; akik azonban nem tudnak olvasni, azoknak egyáltalában nem szabad könyvet szerezniük.
A laikus testvérek a Matutinumra mondják el a Hiszekegyet és 24 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Laudesre 5 Miatyánkot, a Primára pedig egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot mondjanak a Dicsőséggel. A Tertiára, Sextára és Nonára külön-külön 7, a Vecsernyére pedig 12 Miatyánkot mondjanak. Végül Kompletóriumra mondjanak egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Ezenfelül a holtakért mondjanak naponként 7 Miatyánkot, az "Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik" fohász hozzáadásával, a testvérek hibáiért és mulasztásaiért pedig még külön 3 Miatyánkot.
Hasonlóképpen böjtöljön az összes testvér Mindenszentek ünnepétől Karácsonyig, és Vízkereszttől, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megkezdte a maga böjtjét, Húsvétig. Máskor azonban, ezen életforma értelmében, nem kötelesek böjtölni, kivéve pénteken. És az evangélium szerint szabad nekik minden ételből enniük, amit csak eléjük tesznek[26].
4. A miniszterek és a többi testvér egymáshoz való viszonyáról
Az Úr nevében! Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve, osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, gyakran keressék fel őket, s lelkileg intsék és biztassák őket. Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben életmódunkkal. Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr mondja: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. És másutt: Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, azt másnak sohase cselekedjed. A miniszterek vagyis szolgák tartsák szüntelenül szemük előtt az Úr mondását: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. És mivel a testvérek lelkének gondja őrájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében valami is veszendőbe megy, az ítélet napján szigorú számadással[27] tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe előtt.
5. A hibázó testvérek megintéséről
Vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élő Isten kezébe esni. Ha azonban egyik vagy másik miniszter olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik életmódunkkal és a lelkiismerettel, nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hibáról, vagy éppen bűnről van szó, ott nem lehet szó engedelmességről.
Mégis, a testvérek, valahányszor csak miniszterek vagyis szolgák vezetése alatt állnak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék a miniszterek vagyis szolgák tetteit. És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük test szerint és nem lélek szerint járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, ellentmondást nem tűrve a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend miniszterénél és szolgájánál.
Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élő testvérek ne szűnjenek meg őt kitartóan és egyben kellő alázattal inteni, feddeni és dorgálni. Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjék őt, illetve jelentsék a miniszterüknek vagyis szolgájuknak. Ez a miniszter, vagyis szolga úgy bánjon vele, ahogyan Isten előtt jónak látja.
Vigyázzanak azonban a testvérek, a miniszterek, vagyis szolgák éppúgy, mint a többiek, hogy másnak bűnén, vagy rossz voltán ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; ellenkezőleg, amennyire csak tehetik, lelkileg támogassák a hibázó testvért. Mert: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék ebben semmiféle hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen a testvérek fölött. Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem így lesz a testvérek között, hanem aki nagyobb akar lenni közöttük, az legyen az ő miniszterük és szolgájuk és aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb. Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, hanem ellenkezőleg a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. Mert ebben van a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól[28] és a próféta szava szerint az engedelmességen kívül kószálnak, átkozottak lesznek mindaddig, míg csak tudatosan ki nem lábolnak bűnükből. Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangéliummal és életükkel elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól.
6. A testvéreknek az elöljárójukhoz való folyamodásáról, és hogy egy testvér se hivassék priornak
Ha valamely helyen a testvérek nem tudják életmódunkat megtartani, amilyen gyorsan csak tehetik, siessenek miniszterükhöz és jelentsék ezt neki. A miniszter pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. És senkit ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. És egyik a másiknak mossa meg a lábát[29].
7. A szolgálat és dolgozás módjáról
Senki a testvérek közül, bárhol is állott be mások szolgálatába, vagy munkájába, ne legyen se kamarása, se pincemestere, se házfelügyelője munkaadójának, se ne legyen elöljáró abban a házban, amelyben szolgál. Hasonlóan óvakodjon olyan tisztséget vállalni, mellyel botrányt okozhatna, vagy amely miatt lelkének kárát vallhatja. Ellenkezőleg, legyen mindenkinél kisebb és mindenkinek alárendeltje, aki vele az illető házban tartózkodik.
Azok a testvérek, akik dolgozni tudnak, dolgozzanak és folytassák azt a mesterséget, melyhez értenek, természetesen csak annyiban, amennyiben nincsen lelkük üdvössége ellen, és ezt tisztességesen tehetik. Mert a próféta szava szerint: Kezed munkáját eszed, boldog vagy, és jól megy sorod. Az Apostol pedig : Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. És ki-ki maradjon meg abban a mesterségben, illetve tisztségben, melyben meghívatott. Munkájuk ellenértékeként pénzen kívül minden szükséges dolgot elfogadhatnak. Ha a szükség úgy hozza, más szegények módjára menjenek alamizsnát gyűjteni. A mesterségük folytatásához szükséges eszközökkel szabadon rendelkezhetnek a testvérek.
Minden testvér igyekezzék verejtékes munkával tenni a jót, mert írva van: Mindig tégy valami jót, hogy az ördög elfoglalva találjon. És ismét: A tétlenség a lélek ellensége. Ezért szükséges, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal vagy más jó cselekedettel.
Bárhol tartózkodnak a testvérek, akár remeteségben, akár egyebütt, nagyon vigyázzanak, hogy egy talpalatnyi helyet se mondjanak magukénak, se pedig másét védelmükbe ne vegyék. És akárki jön hozzájuk, barát vagy ellenség, útonálló vagy rabló, mindenkit szeretettel fogadjanak. Akárhol vannak és akárhol találkoznak, mindig lélek szerint szeretettel és zúgolódás nélkül lássák viszont és tiszteljék egymást. És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek[30].
8. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek
Az evangéliumban azt parancsolja az Úr: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden gonoszságtól és kapzsiságtól, és óvjátok magatokat e világ nyugtalanságától és az élet gondjaitól. Ez okból senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni. Nagyon vigyázzunk tehát, hogy akik mindent elhagytunk, ilyen csekélységért el ne veszítsük a mennyek országát.
Ha valahol esetleg pénzt találnának, a testvérek még annyi figyelemre se méltassák, mint a port, amelyet lábukkal tapodnak. Mert hiúságok hiúsága, és minden hiúság. És ha mégis megtörténnék - amitől Isten óvjon -, hogy valamelyik testvér pénzt gyűjtene, vagy magánál tartana kivéve a fent említett beteg testvérek kizárólagos szükségét -, a többiek tartsák őt hamis testvérnek, hittagadónak, tolvajnak, rablónak és kincshalmozónak[31], mindaddig, amíg igazi bűnbánatot nem tart. Semmi szín alatt ne fogadjanak, illetve fogadtassanak el a testvérek pénzt alamizsna fejében, se pénzbeli adományt ne gyűjtsenek, illetve gyűjtessenek valamely házuk vagy helyük számára; sőt ne is menjenek olyan személlyel, aki ilyen célra pénzt gyűjteni indul.
Minden más szolgálatot ellenben, mely nem ellenkezik életmódunkkal, Isten áldásával szabadon vállalhatnak a testvérek. A leprások nyilvánvaló szükségében a testvérek az ő számukra kérhetnek alamizsnát. A pénztől azonban igen-igen óvakodjanak. Hasonlóképpen óvakodjék minden testvér attól, hogy holmi rút haszonért mérföldeket bejárjon.
9. Az alamizsnagyűjtésről
Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincsen szükségünk, mint amit az Apostol említ: Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg velük. Örülniük kell tehát, ha alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetők közt forgolódhatnak. Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni. És ne szégyelljék magukat, hanem inkább gondoljanak arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mindenható élő Isten Fia olyanná tette orcáját, mint az igen kemény kőszikla, és ő nem szégyellte magát. Szegénnyé és jövevénnyé lett és ő maga is, a Boldogságos Szűz is és tanítványai is alamizsnából éltek. S ha az emberek meg is szégyenítenék őket, és vonakodnának alamizsnát adni nekik, adjanak hálát Istennek, mivelhogy a megszégyenítésért majd nagy jutalmat nyernek a mi Urunk Jézus Krisztus bírói széke előtt. Mert jegyezzék meg jól, hogy a megszégyenítés nem azoknak fog felrovatni, akik szenvedték, hanem azoknak, akik okozták. Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra. Azok a testvérek tehát, akik megszerzésében fáradoznak, nagy jutalmat fognak nyerni és kiérdemlik, hogy az adakozók is részt nyerjenek a jutalomból. Mert minden, amit a világon hagynak az emberek, elenyészik; amit ellenben szeretetből és alamizsnálkodásból tettek, azért jutalmat nyernek az Úrtól.
Az egyik testvér tartózkodás nélkül fedje fel szükségletét a másik előtt, hogy megtalálja és előteremtse magának mindazt, amire szüksége van. Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét. És aki eszik, ne ítélje el azt, aki nem eszik. Ha a szükség úgy hozza magával, minden testvérnek, bárhol is van, szabad minden ételt élveznie, amit általában szabad enniük az embereknek, miként Dávidról mondja az Úr, aki evett a kitett kenyerekből, melyekből nem volt szabad másnak ennie, mint a papoknak. Gondoljanak az Úr szavára: Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjen tobzódásban és részegeskedésben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen az a nap. Mert tőr gyanánt fog lecsapni mindazokra, kik a földkerekség színén laknak[32]. Égető szükség esetén az összes testvérek úgy járjanak el szükségleteiket illetően, ahogyan az Úr kegyelme adja nekik, mert a szükség törvényt bont.
10. A beteg testvérekről
Ha valamelyik testvér bárhol is megbetegszik, a többi testvér ne hagyja őt magára, hanem rendeljenek melléje egy, sőt, ha a szükség úgy kívánja, esetleg több testvért is. És ezek olyan odaadással szolgáljanak neki, amilyennel maguk is szeretnék, hogy nekik szolgáljanak. Végső szükség esetén azonban rábízhatják a beteget egy arra alkalmas személyre, aki azután betegsége egész tartama alatt gondozza őt. És kérve kérem a beteg testvért, hogy mindenért adjon hálát a Teremtőnek; és olyan kívánjon lenni, amilyennek az Úr akarja: akár egészséges, akár beteg, mert mindazokat, akiket az örök életre rendelt az Isten, csapásokkal, betegségekkel és lelki gyötrődésekkel alakítja és formálja. Miként az Úr mondja: Akiket szeretek, azokat javítom és fenyítem[33]. Ha pedig valaki elveszti türelmét és haragra gerjed akár Isten, akár a testvérek ellen, vagy túlzott aggodalommal töri magát orvosságok után, ily módon akarván megmenteni a hamar halandó testet, mely ellensége a léleknek, ez a gonosztól való. Az ilyen testi ember nem látszik a testvérek közül valónak, mert jobban szereti a testét, mint a lelkét.
11. Hogy a testvérek ne szidalmazzák és ócsárolják, hanem kölcsönösen szeressék egymást
Vigyázzanak a testvérek, valahányan csak vannak, hogy ne gyalázkodjanak és ne folytassanak szóharcot, hanem inkább törekedjenek megtartani a csendet, amennyiben Isten kegyelmét adja erre. Hasonlóan ne civódjanak se egymással, se másokkal, hanem igyekezzenek alázatosan felelgetni, mondván: Haszontalan szolga vagyok. És ne haragudjanak, mert mindaz, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre; aki azt mondja testvérének: "róka", méltó a főtörvényszékre; aki azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. És senkit se szidalmazzanak. 8Ne zúgolódjanak, se ne ócsároljanak másokat, mert írva van: az árulkodók és rágalmazók gyűlöletesek Isten előtt. Legyenek szerények és tanúsítsanak minden ember iránt csupa szelídséget. Ne ítéljenek, senkit ne kárhoztassanak. És miként az Úr mondja, ne hánytorgassák mások parányi hibáit, hanem a magukét gondolják át lelkük keserűségében. Törekedjenek a szűk kapun bemenni, mert ezt mondja az Úr: Szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre vezet; és kevesen vannak, akik azt megtalálják[34].
12. A rossz tekintetről és az asszonyokkal való barátkozásról
Bárhol vannak vagy bárhová indulnak a testvérek, gondosan óvják magukat a haszontalan tekintgétéstől és az asszonyokkal való barátkozástól. Senki ne társalogjon velük, útra ne keljen társaságukban, sem pedig az asztalnál egy tálból ne egyék velük. A papok, miközben penitenciát, vagy más lelki tanácsot adnak nekik, tisztelettudóan beszéljenek velük. Egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután az megkapta a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar. Mindnyájan nagyon vigyázzunk magunkra és őrizzük meg tisztán minden tagunkat, mert az Úr azt mondja: Aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szemben. az Apostol pedig: Vajon nem tudjátok, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma? Ezért aki meggyalázza az Isten templomát, azt elpusztítja Isten[35].
13. A paráznaság kerüléséről
Ha valamelyik testvér az ördög incselkedésére a paráznaság bűnébe esik, fosszák meg rendi ruhájától, melyet rút bűnével elveszített, hagyja azt ott, és végleg küldjék el szerzetünkből. Utána tartson bűnbánatot bűnei miatt[36].
14. Hogyan járjanak a testvérek szerte a világban
Midőn a testvérek szerte a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra, se erszényt, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se botot. És amely házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. És ugyanazon házban maradván egyenek és igyanak abból, amijük van. Ne álljanak ellen a rossznak, hanem aki egyik orcájukat megüti, annak tartsák oda a másikat is; és aki palástjukat elveszi, attól ne tagadják meg a köntöst sem. És mindenkinek, aki kér tőlük, adjanak; és aki elveszi tőlük, ami az övék, ne kérjék vissza[37].
15. Hogy a testvérek ne lovagoljanak
Ezennel megtiltom testvéreimnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy a világban jártukban, vagy ahol tartózkodnak, akár maguknál, akár másoknál, akár pedig valami más kerülő úton, állatot tartsanak. Hasonlóan tilos lovagolniuk, kivéve ha betegség vagy más nagy szükség erre kényszeríti őket.
16. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek
Az Úr mondja: Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Ezért, ha valamelyik testvér a szaracénok, vagy más hitetlenek közé akar menni, csak miniszterének, vagyis szolgájának engedélyével menjen. A miniszter pedig, ha látja, hogy az illetők alkalmasak az igehirdetésre, ne vonakodjék megadni nekik az engedélyt és ne ellenkezzék velük. Mert valamikor arról is számot kell majd adnia, ha ebben, vagy másban nem körültekintéssel járt el. Az induló testvérek kétféle lelki magatartást tanúsíthatnak a hitetlenek között. Az egyik magatartás abban áll, hogy ne pereskedjenek és ne versengjenek, hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy ők keresztények. A másik magatartásnak pedig az a lényege, hogy ha úgy látják, hogy az Úrnak tetsző dolgot művelnek vele, hirdessék Isten igéjét; buzdítsák hallgatóikat, hogy higgyék a mindenható Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mindenek teremtőjét és a megváltó és üdvözítő Fiúistent, és keresztelkedjenek meg és legyenek keresztények, mert ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem léphet be az Isten országába. Ilyesféle és más hasonló, az Úrnak tetsző dolgokat mondhatnak nekik és másoknak, mert az Úr mondja az evangéliumban: Azért mindenkit, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. És aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön az ő fölségében és az Atyáéban és az angyalokéban.
És emlékezzenek a testvérek arra, bárhol is vannak, hogy átadták magukat, és odaadták testüket az Úr Jézus Krisztusnak. Az ő szerelméért tehát kötelesek kiszolgáltatni magukat a látható és láthatatlan ellenségeknek, hiszen az Úr mondja: Aki lelkét elveszíti énérettem, megmenti azt az örök életre. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. És: Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba. Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne rémüljetek meg ezektől. És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül[38].
17. Az igehirdetőkről
Egyetlen testvér se merjen másként prédikálni, mint ahogyan a Szentegyház szokása és rendelete előírja, és csak akkor, ha minisztere megengedi. Óvakodjon a miniszter, nehogy valakinek meggondolatlanul megadja az engedélyt. Cselekedetekkel azonban minden testvér prédikáljon. Egyetlen miniszter vagy prédikátor se ragaszkodjék annyira a testvérek szolgálatához, illetve szónoki tisztségéhez, hogy kész ne volna bármely órában, mihelyt parancsot kap rá, zokszó nélkül lemondani róla. Ezért a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdető és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; 6ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetős beszédeik és jó tetteik miatt, sőt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek. Legyünk szilárdan meggyőződve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon.
Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. És őrizzük meg magunkat evilág bölcsességétől és a test okosságától. Mert a test szelleme jobban töri magát a csengő szavak után, a cselekvéssel ellenben keveset gondol, s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsőleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. Az ilyen emberekről mondja az Úr: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza.
Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitől minden jó származik. Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és őt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsőség, mert minden jó az övé és ő az egyedül jó.
Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert látunk vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké[39].
18. Hogyan jöjjenek össze a miniszterek
Minden miniszter évenként egyszer, Szent Mihály főangyal ünnepén, tetszés szerinti helyen káptalanra jöhet össze testvéreivel, hogy ott az Istenre vonatkozó dolgokat megbeszéljék. A tengereken és a hegyeken túli részek miniszterei minden három évben egyszer, a többiek pedig minden évben jelenjenek meg a porciunkulai Szűz Mária templom mellett Pünkösdkor tartandó káptalanon, kivéve ha a testvéri közösség minisztere vagyis szolgája másként nem intézkedik.
19. Hogy a testvérek katolikus módon éljenek
Minden testvér legyen katolikus, és katolikus módon éljen és beszéljen. Ha valamelyikük akár szóban, akár cselekedetben el találna térni a katolikus hittől és élettől, és vonakodnék megjavulni, azt egészen ki kell taszítani testvéri közösségünkből. Minden klerikust és minden szerzetest urainkul kell tekintenünk mindenben, ami a lelkek üdvösségére vonatkozik és nincs ellenére szerzetünknek; egyházi rendjüket, úgyszintén hivatalukat és egyházi tevékenységüket is tisztelnünk kell az Úrban.
20. A testvérek gyónásáról és a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéről
Áldott testvéreim, klerikusok és laikusok egyaránt, szerzetünk pap tagjainak gyónják meg bűneiket. Ha azonban ez nem lehetséges, gyónjanak meg más megbízható katolikus papnál, jól tudván, hogy bármely katolikus paptól nyernek penitenciát és feloldozást bűneiktől, ha a feladott penitenciát alázatosan és hittel igyekeznek elvégezni, minden kétséget kizáró módon fel lesznek oldozva. Ha pedig az adott időben nem tudnak paphoz jutni, gyónjanak meg valamelyik testvérünknek Szent Jakab apostol mondása szerint: Valljátok meg egymásnak bűneiteket. Viszont ilyenkor se mulasszák el, hogy paphoz forduljanak, mivel a kötés és oldás hatalma egyedül a papoknak adatott meg. Miután így megbánták és meggyónták bűneiket, nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhez, emlékezvén arra, amit az Úr mond: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. 6És: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre[40].
21. Arról a dicséretről és buzdításról, melyet használhatnak a testvérek
Ezt vagy ilyen buzdítást és dicsőítést tarthat minden testvérem, ha úgy tetszik, hirdetheti is az Úr áldásával az emberek között:
Féljétek és tiszteljétek,
dicsőítsétek és áldjátok,
adjatok hálát és imádjátok
az Urat, a háromságos és egy mindenható Istent,
az Atyát és Fiút és Szentlelket,
mindeneknek teremtőjét.
Tartsatok bűnbánatot,
teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit,
mert hamar meghalunk.
Adjatok és adatik nektek.
Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik.
És ha nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket,
nektek sem bocsátja meg az Úr a ti bűneiteket.
Valljátok meg összes bűnötöket.
Boldogok, akik bűnbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába jutnak.
Jaj azoknak, akik bűnbánat nélkül halnak meg,
mert az ördög fiai lesznek,
kinek tetteit cselekszik,
és az örök tűzre mennek[41].
Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól,
és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban.
