Ezzel a regulával a remeteéletről alkotott ferenci felfogás maradt ránk. Egyedüllét és testvéri élet, külső keretek és egyéni szabadság összhangját akarja biztosítani. Nem tekinthetjük külön regulának a remeteségek számára, hanem inkább az előbbi regula alkalmazó kiegészítése.
Akik szerzetesként akarnak remeteségben élni, hárman vagy legfeljebb négyen legyenek együtt; közülük kettő legyen az édesanya, és legyen nekik két vagy legalább egy fiuk. A két édesanya Márta életét utánozza, a két fiú pedig Máriáét; és elzárt helyen lakjanak, mindegyik külön kis cellában, melyben ki-ki imádkozzék és aludjék. Mindjárt napnyugta után mindig mondják el az aznapi Kompletóriumot; és igyekezzenek megtartani a csendet; a napi imaórákat mondják el és Matutinumra keljenek fel; mindenekelőtt pedig keressék az Isten országát és annak igazságát[61]. A Primát rendes időben mondják el; Tertia után megtörhetik a csendet, beszélhetnek egymással, s odajárulhatnak édesanyjukhoz. És amikor jól esik nekik, szegény kis gyermekek módjára az Úristen szerelméért alamizsnát kérhetnek tőlük. Azután mondják el a Sextát és a Nonát, és a Vecsernyét is kellő időben mondják el. Az elzárt helyre, ahol tartózkodnak, senkit ne engedjenek belépni, se ott étkezni. Azok a testvérek, akik az édesanyák, gondosan tartsák magukat távol minden idegen személlyel való érintkezéstől, és miniszterük iránti engedelmességből fiaikat is tartóztassák minden idegentől, hogy így senkinek se legyen alkalma beszélni velük. A fiúknak tehát édesanyjukon, miniszterükön vagyis őrükön kívül, amennyiben ez utóbbinak tetszik az Úristen áldásával meglátogatni őket, senki mással nem szabad beszélniük. A fiúk időről időre vegyék át bizonyos időtartamra az édesanyák szerepét úgy, ahogyan közös megbeszéléssel jónak látják elrendezni, s a fentebb mondottakat iparkodjanak gondosan és szorgalmasan megtartani.
