Elköszönni mentem a szülőfalumba,

Eladásra váró családi házunkba.

Rozsdaette kapu, lakattal bezárva,

Gaz-fedte udvarát a bánat bejárta.

 

Nem les ablakából már az édesanyám,

Nem csillog ősz haja üvegének falán.

Nem ül a székében, lányait nem várja,

Örök álmát régen temető vigyázza!

 

Félve léptem be az elárvult szobánkba,

Széttörött a szívem apró darabkákra.

Két gyertya várt ott rám az üres asztalon,

Némán néztem körül, fájt a búcsú nagyon.

 

Elköszöntem immár a csupasz falaktól,

Hol képek sem lógtak már a családunkról.

A cserépkályhától, mit nagyon szerettem,

Mellyel, ha hideg volt, hátam melengettem.

 

Szinte sírt a nagy csend, belesajdult szívem,

Az édesanyámat itt már sosem lelem;

Kedves hangját, ó, jaj, nem hallhatom többé:

"Drága kisleányom, örülök, hogy jöttél"!

 

Fű nőtte be kertünk, lassan körbejártam,

A rozsdás kapunkat örökre bezártam.

Búcsúzón még egyszer visszatekintettem,

Remélem, megnyugszik idővel a lelkem!

Pócsa Józsefné