Szálvátor atya öltöztetett szerzetes ruhába a marosvásárhelyi ferences templomban!!

Emléke legyen áldott,

Csaba t.

A mai napon Bálint Szalvátor atya halálának 15. évfordulója van. Amint tudjátok Désen hunyt el életének 92., szerzetességének 77., papságának 70. évében.

Személyes gondolataival szeretnék róla megemlékezni.

1926-ban, amikor felvételt nyert a rendbe, ezekkel a szavakkal fogalmazta meg kérvényét:

Főtisztelendő Provinciális úr.

Én is szent Ferencrendi szerzetes akarok lenni mint maguk.

Kérem szépen vegyenek föl. Mert ha nem vesznek föl maguk vétkeznek, én pedig nem nyughatom, míg valahol föl nem vesznek.

Kezeiket csokolom,

Bálint Albert

Szalvátor atya 1936. június 6-án Rómából, a következőket írja az akkori tartományfőnöknek, Imets Károly atyának (holnap, f.é. június 26-án lesz halálának 51. évfordulója):

Sajnálom, hogy nem tudtam a Kedves Főatya és a provincia iránti hálámat a kapott jótéteményekért szebb eredmény felmutatásával tanúsítani. Bocsánatot kérek a hibákért. Majd, ha hazakerültem, a rám bízott helyen fokozott munkával igyekszem megköszönni az én szeretett provinciámnak a nagy áldozatkészséget, hogy felnevelt, de különösen hogy életem talán legszebb, legélménytelibb éveivel, a római három évvel megajándékozott. Oly gyorsan elteltek a munka lázas iramában alig lehetett észrevenni, hogy suhannak tova a drága hónapok. Úgy szerettem volna néha leállítani rohanásukat. De másrészről közelebb vittek a célhoz, hogy végre én is beállhassak a napszámba, másokért is dolgozni…

Emléke legyen áldott!

Kisebb testvéretek, 

Hugó