Santiago Cañizares, a spanyol válogatott, a Real Madrid és a Valencia egykori remek kapusa egy megindító interjút az argentin Radio Villa Trinidad műsorában, a Super Deportivóban. Hosszan beszélt profi pályafutásáról és legnagyobb veszteségéről, fia, Santi elvesztéséről is, aki márciusban hunyt el hosszú betegséget követően.
Santiago Cañizares a 2000-es évek legeredményesebb kapusa volt: sokan emlékezhetünk egészen egyedi frizurájáról. Karrierje során klubszinten mindent megnyert: Bajnokok Ligája-győztes, négyszeres spanyol bajnok, olimpiai bajnok is. A most már 49. évében járó egykori klasszis az elmúlt időszakban egy tragikus hír kapcsán került újra a hírekbe: öt éves korában, hosszú betegség után elhunyt kisfia, Santi. Halálának híre az egész futballközeget megrázta, nemcsak Spanyolország, hanem az egész sporttársadalom támogatásáról biztosította Santiago Cañizarest.
„Mindenki úgy él, hogy az ilyen vele nem történhet meg. Santi születése kivételesen jól zajlott le, de három és fél éves volt, amikor egyik napról a másikra hirtelen megbetegedett. Tizenöt hónapot küzdöttünk az életéért. Ez egy olyan betegség volt, amely az esetek többségében legyőzi az embert, esetünkben sem volt másként”
A kapus azonban példát mutatott fia halálán keresztül, hiszen élete legnehezebb pillanatában sem Istent hibáztatta, sőt, a hite volt a legnagyobb támasza ebben a nehéz időszakban:
„A legnagyobb erőt a hitem adta. Katolikus hitű ember vagyok, hiszek Istenben, és meggyőződésem, hogy ami történt, nem volt egyfajta büntetés semmiért sem. Azt hiszem, hogy Isten úgy van néhány emberrel, hogy maga mellett szeretné tudni a leghamarabb. Emellett egy fontos leckét akart adni nekünk. Egy népes családban vagyok édesapa, talán szükségem is volt erre a leckére, hogy alázatosságra tanítson, a kisfiam által” – beszélt a hitről Cañizares.
A korábbi kapus nagyon szereti családját, amelytől hatalmas erőt kap.
„A legnagyobb támaszom a hit mellett nagyon összetartó családom volt. Sokan vagyunk, és mindannyian köteleztek arra, hogy harcoljak minden pillanatban, sosem hagytak elgyengülni. A feleségem is egy egyedülálló ember, aki megerősített hitemben. Hatalmas fájdalom van bennem, ezt nem fogom elhallgatni.
Mindig tiszteltem és féltem a halált, de most már tudom, hogy napon, amikor el kell mennem, újra láthatom őt.”