„Vászonkrisztus filmklub” címmel szeptember 25-én új, kilencrészesre tervezett sorozat indul a Párbeszéd Házában, a Vászonjézus folytatásaként, ismert emberek részvételével. Sajgó Szabolcs SJ igazgatóval, a sorozat ötletgazdájával, szervezőjével beszélgetünk.

– A Párbeszéd Házában nemrég fejeződött be a Vászonjézus filmklubsorozat, most pedig kezdődik a Vászonkrisztus. Mi a különbség a két széria között?

– A Vászonjézus sorozatban vetített filmek a történeti Jézus személyét mutatták be. Zömében ilyen jellegű filmek voltak, kezdve a francia Fernando Zecca és Lucien Noguet 1903-ban rendezett, Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak élete és szenvedése című, negyvenöt perces némafilmjétől a William Wyler által 1959-ben filmre vitt, látványában monumentális Ben Hurig bezárólag. A mostani sorozatban Krisztus megváltói küldetésére koncentrálunk, és nem csupán mint történeti személyre, hanem a hit Krisztusára. Rengeteg művészt megihletett az ő személye, de nem úgy, hogy visszament az időben kétezer esztendőt, hanem azt vizsgálva, hogyan jelenik meg Krisztus, az ő tanítása a mai korban. A történeti Jézustól elvonatkozatott krisztusképekről, krisztusfigurákról és megváltó eszmékről szóló kiemelkedő filmek is beleférnek a sorozatba.

– Már a Vászonjézusnál is feltűnő volt a cím, ugyanez áll a Vászonkrisztusra is.

– Ezzel azt szeretnénk kifejezni, hogy a filmek emberi elképzeléseket tükröznek Krisztusról. Létezik a megváltás, a Megváltó Jézus Krisztus személye, Istennek a műve; és az, ahogyan megérkezik hozzánk a művészeten keresztül, ahogyan megértjük, feldolgozzuk a tanítást, különböző nézőpontokból, interpretációkkal továbbadjuk. A Vászonjézus vetítését követően mindig a filmekről beszélgettünk, meghívtuk más felekezetek képviselőit, sőt, az egyik vetítésre eljött egy rabbi is. A Vászonkrisztusnál viszont megváltoztattam a metódust, a vetítéseket követő beszélgetésekben a mai magyar társadalmat súlyosan feszítő kérdésekről lesz szó. A filmes szakember mellé olyan embereket hívtam meg, akik országosan ismertek és nagy tiszteletnek örvendenek. A film inkább csak feldobja a témát, sugallatokat ad, de a megbeszélendő kérdés a mai magyar társadalom.

– Az első vetítés szeptember 25-én este lesz, Andrej Tarkovszkij 1979-ben készült, Sztalker című filmjét láthatjuk. Miért pont ezzel a filmmel indul a sorozat?

– Az alapvető célunkat jelzi az első film és a beszélgetési téma választása. Társadalmunk, az egyes emberek, a családok, a közélet változása, növekedése a keresztény és katolikus értékek mentén igen kívánatos. A meghívott vendég Varga László kaposvári megyéspüspök, aki ismert, aktív főpap, vissza-visszatérő témája a belső újjászületés, hogy miként is lehetünk evangéliumi emberek a mai korban. A témánk pedig, hogy bár a mai magyar társadalom sokféle értéket, szépséget hordoz, a belső szétesettség állapotában van több szempontból krisztusi szemmel. A kérdés, hogyan lehetséges a szakralitást, a belső szentélyt újjáépíteni, az evangéliumi embert formálni? Vonatkozik ez az egyéni, a családi és a társadalmi szintre is. Tudunk-e ezekre jó példát hozni napjaink Magyarországán? Milyen módszerek válnak be, és melyek azok, amelyek kudarcra vannak ítélve. A jók mellett a rossz tapasztalatokról is beszélni fogunk, azt vizsgálva, hogy mit tanulhatunk ezekből, képesek vagyunk-e előbbre lépni. A mai magyar társadalom emberi minőségét kutatjuk, a krisztusi, az evangéliumi személy szempontjából. Az alapkérdés, hogyan tudjuk felemelni az embert lelkileg–szellemileg.

– Milyen filmeket láthatunk a továbbiakban?

– Október végén Anders Thomas Jensen 2005-ben készült filmjét, az Ádám almáit vetítjük. Itt az alapkérdés a pszichés és vallási defektek és kiutak lesz. Ezen a téren is sok probléma van Magyarországon. Mit lehet tenni, ha valaki ilyesmivel küszködik, milyen megoldások léteznek? Ezen az estén Tringer László pszichiáter, egyetemi tanár lesz a meghívott vendégünk. November végén Xavier Beauvois Emberek és istenek című filmjét láthatjuk, ami az észak-afrikai trappista szerzetesek ’90-es években történt meggyilkolását dolgozta fel. Sikerült időpontot egyeztetnünk Maróth Miklós akadémikus egyetemi tanárral, orientalistával, a téma a kereszténység és a politikai iszlám lesz. Decemberben nem tartunk Vászonkrisztus-vetítést, januárban a Négy hónap, három hét, két nap című román filmdrámát láthatjuk, amely 2007-ben készült, a rendező Christian Mungiu. Böjte Csaba testvér, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke lesz a meghívott vendég – a gyermekvállalás, a magyar jövő kérdéseivel fogunk foglalkozni.

– Mit remél a Vászonkrisztus sorozattól?

– A Párbeszéd Háza egyben a Faludi Ferenc Akadémia központja is. Feladatunknak tekintjük a párbeszédet a hit, a kultúra és a társadalom területén. Minden tevékenységünkben arra törekszünk, hogy a katolikus és jezsuita pluszt hozzáadjuk a párbeszédhez. Így például a Fiatal zenészek című, szintén szeptemberben induló sorozatunkban is az a cél, hogy az est műsorvezetője beszéljen arról, hogyan jelenik meg az élő vagy már elhunyt zeneszerzők alkotásaiban az Istennel, a hittel való kapcsolat. Liszt Ferenc ezt úgy fogalmazta, hogy az igazán nagy zene olyan távlatokat nyit meg az emberben, amit aztán már csak Isten, a transzcendens tud betölteni. Ugyanez áll a filmre is. A Párbeszéd Háza azzal tud sajátos pluszt hozzátenni a különböző filmes sorozatokhoz, ha a film nem önmagában mint egy esztétikai és szellemi élmény szerepel, hanem úgy szólítja meg az embert, hogy ezáltal segíti reflektálni saját magára, a valóságára, és segít kivezető utakat találni a zsákutcákból, hogy a sebzett lélek gyógyulást nyerjen. Ez a fő célja a Vászonkrisztus filmklub sorozatnak.

A filmklub további alkalmai január végéig: október 30., november 20., január 29.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Magyar Kurír