Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.
Belső küzdelmeinkhez még igen hasznos kapaszkodóként szolgálhat Szent Maximilian Kolbe atya elmélkedése is, mely ahhoz ad útmutatást, hogyan maradjunk bizakodók annak ellenére, hogy újra és újra súlyos bűnöket követünk el.
Szent Maximilian Kolbe atya súlyos bűneinkről
A bűntudattal való küzdelem természetes része életünknek. De hogy kerüljük el a kétségbeesést annak ellenére, hogy újra és újra bűnbe esünk? Szent Maximilian Kolbe atya gondolata segíthet az eligazodásban.
„Amikor bűnösnek érzed magad, még ha gyakran ugyanabba a súlyos bűnbe esel is, soha ne engedd az ördögnek, hogy elbátortalanítson. Amikor csak bűnösnek érzed magad, ajánld fel minden bűntudatod a Szeplőtelennek – anélkül hogy vizsgálgatnád, vagy elemeznéd azt – tudatosítva, hogy az már hozzá tartozik.
Szeretteim, minden egyes bukásunk – legyen szó akár súlyos és szokásszerűen elkövetett bűnről is – egy kis lépéssé válhat a nagyobb fokú tökéletesség felé.
A Szeplőtelen igazából csak azért engedi, hogy elbukjunk, mert ezáltal megszabadulhatunk az önteltségünktől, gőgösségünktől.
Az ördög ehelyett próbálja kihasználni a helyzetet, hogy bátortalanságba és kétségbeesésbe taszítson minket. Nem más történik ilyenkor, mint a büszkeségünk felszínre törése.
Igazából ha megismerjük nyomorunk mélységét, nem fog meglepni minket a bukásunk, hanem inkább megdöbbenünk és megköszönjük Istennek, hogy nem engedi, hogy még gyakrabban és még mélyebbre csússzunk.”
Más szavakkal, Kolbe atya arra hívja fel figyelmünket, hogy bukásaink azért megengedettek, mert általuk tanulhatjuk meg az alázatosságot. Ez azért különösen fontos, mert a gőgösség a lélek első számú ellensége. Nem számít, mennyire tűnik úgy, hogy jól haladunk szellemi utunkon, az csak egy illúzió, ha önhittséggel párosul. Először alázatosságot kell tanulnunk, hogy tényleg elindulhassunk a szentséghez vezető úton.
Szent Mihály arkangyal,