Nekünk szülőknek, ha abban telik örömünk, hogy a gyermekeink haladnak, jókedvvel, eredményesen szerepelnek, díjakat hoznak haza, akkor a mennyei Atyánknak is egészen biztos, hogy örömet jelent, ha az Ő gyermekei talpraesetten haladnak, és örvendezve kibontakoztatjuk azokat a talentumoknak, melyekkel nagylelkűen feltarisznyált bennünket!!

Járjon át Isten gyermeki méltóságunk öröme, és adjon erőt, hogy az életben mindenben élen járjunk, bajnokok legyünk!! 

Szeretettel, 

Csaba t.

„NEM MEGSZOKOTT KOMBINÁCIÓ, HOGY KERESZTÉNY VALAKI ÉS AEROBIK EDZŐ” – INTERJÚ PULAY ESZTERREL

A szenvedés valóságos örömmé változik, amikor a mindig vidám aerobik edző, Pulay Eszter biztatja az óráján izzadó sportolni vágyókat. Eszter fontosnak tartja, hogy hitét megélje mindennapjai során, és a sport által egy egészségesebb életre ösztönözze az embereket. Edzői blogjáról, sztereotípiákról és a példaképek szerepéről beszélgettünk.

Mesélnél kicsit magadról?

Keresztény családban nőttem fel, három nagyobb testvérem van, de elég nagy a családunk, sokan vagyunk unokatestvérek. Zenei általános iskolába jártam, ahol úgy érzem kaptam egy nagyon jó erkölcsi alapot is. A zenei nevelés ad egy fegyelmezettséget és szilárd jellemet, ami nagyon sokat számított a későbbiekben is. Utána viszont nem egyházi gimnáziumba mentem, és azért a kamasz éveimben nehezebb volt helytállni a hitben. Az egyetemen most fogok végezni, az ELTE-re járok sportszervezésre, közben félig-meddig dolgozom.

Hogy érted azt, hogy a kamasz éveidben nehezebb volt helytállni? Szerettél volna, vagy eszedbe sem jutott?

Szerencsére mindig adottak voltak a keresztény közösségeim, a regnum, templomi zenekari közösség, régen még csak ennyi volt, most már van több. Ezek jó megtartó erőt jelentettek, amikor ott voltam, mindig úgy éreztem, hogy milyen jó hasonló gondolkozású emberekkel együtt lenni, viszont nyilván a gimnáziumban inkább az ellenkező pólus volt képviselve. Ez nem jelent semmi nagyon szélsőséges dolgot, de kamaszként, amikor keresi az ember a helyét, akkor nehéz megtalálni, hogy pontosan mihez ragaszkodjon és ezzel én is küzdöttem.

Honnan ered a sport szeretete? A nővéred is azért nyakig benne van.

Mondhatjuk, hogy szinte az egész család benne van a sportban. Mikor kicsik voltunk, apukánk már vitt futni magával, futó edzésre mentünk, ahol én magamban játszottam, de sokszor volt, hogy én is beálltam. Általános iskolában akrobatikus rock and rollra jártam, ami egy elég pörgős, ugrálós, zenére történő mozgás. Ezt a nővérem is ugyanúgy csinálta már akkor, ami után ő aerobik edző lett. Aztán egy nap teljesen hirtelen jött egy lehetőség, hogy egy aerobik edzőt helyettesíteni kellett, és megkérdezték, hogy nincs-e kedvem hozzá. Bár nem voltam edző, de nagyon szívesen kipróbáltam magamat. Mivel ez akkor jól sikerült, elvégeztem az edzői sulit.

Mi motivál benne?

Nagyon motivál, hogy másoknak adjak azáltal, hogy segítek nekik fittebbé válni, és hogy emiatt jobban érezik magukat a bőrükben. Vagy egyáltalán csak annyiban, hogy eljönnek az edzésre és kiszakadnak a hétköznapjaikból, a gondjaikból és én abban az egy órában megpróbálok minél több pozitív energiát átadni nekik.

Nemrégen indítottál egy edzői blogot is. Mit jelent a címe?

Sweat, Struggle, Shine, azaz izzadj, küzdj, ragyogj az oldal címe. Úgy érzem, hogy nagyjából ez összefoglalja, hogy én mit akarok átadni edzőként, a sportolás által. Az ember küzd, harcol, és mégis ragyog, mert ez a harc nem egy rossz küzdelem, nem egy negatív dolog, hanem örömforrás.  Illetve, ez nem volt teljesen tudatos, de ez a három darab szó a szentháromságot is jelképezi. Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ez nem volt az eredeti elképzelés része, ezért a szavak jelentése nem kapcsolódik a Szentháromság személyeihez, de a tervezésnél már ezzel támasztottam alá azt, hogy három szavas címet szeretnék, mert ez számomra így alkot egy kerek egészet.

Úgy látom, nagy hangsúlyt fektetsz a lelki oldalra is. Olyan természetesen jelenik meg ez az oldalon.

Igen, azt akarom közvetíteni ezzel a hangnemmel, hogy igazából az én életemben ez egy természetes alap, hogy hiszek és nem egy rendkívüli dolog, nem egy megerőltetettség, hanem egy kiindulópont.

Evangelizációs felületként tekintesz az oldalra?

Igen, abszolút, ez is volt az egyik célom vele. Tudom azonban, hogy ezt nagyon ügyesen kell csinálni, és igyekszem is. Az egyik módszerem tényleg ez a természetesség, hogy nem emelem ki, hogy Istenben hiszek, viszont azt, hogy fontos része az életemnek, megemlítem. Illetve próbálok mindenféle jellegű posztot írni, egyik nap receptet osztok meg, másik nap pedig egy inkább lelki jellegű írást.

Láttál erre negatív példát, amikor valaki rosszul közvetíti a saját hitét?

Ezt nem mondanám, viszont azt gondolom, hogy az emberek, amikor kedvelik ezt az oldalt, akkor egy elvárással érkeznek, hogy ők a sportról akarnak hallani, tanácsokat szeretnének kapni. Nem akarom azt, hogy valakit az ijesszen el, hogy egy olyan posztot nyomok az arcába, ami egyáltalán nem erről szól, tehát valahogy ügyesen kell ezt beletenni. Ha egy nem hívő meglát ezen a sportos oldalon direkt vallási tartalmakat, akkor lehet, hogy úgy megijed, hogy többet rá se néz, viszont én szeretném, ha mégis eljutna az üzenet hozzá.

Nem olyan régen indult az oldal. Eddig milyen visszajelzéseket kaptál?

Azt tapasztaltam – egyébként meg is lepett -, hogy a lelki témájú posztok sokkal népszerűbbek, mint egy tök jó egészséges recept. Több visszajelzés jött, hogy erőt ad, motiváló, én is elkezdem, tök jó, hogy leírtad… stb.

Neked van példaképed?

Nyilván valahol a nővérem egy nagy példakép a sportban meg abban, hogy ő is fontosnak tartja a lelki hátteret. De sportban nem nagyon van más, főleg ebben a szakmában nem.

Mert?

Az az igazság, hogy azért is gondolom hiánypótlónak ezt a típusú blogot, amit csinálok, mert azt látom, hogy sok fitnesz celeb van, akik az oldalukra kitesznek képeket a kockás hasukról, meg drága és egészséges ételekről, de ez az üzenet eléggé hiányos. ’Eddzél így, egyél így, azért, hogy kockás hasad legyen, vagy nagyon vékony combod’. Én pedig ennél sokkal többet szeretnék átadni. Azt akarom üzenni, hogy az tulajdonképpen csak hab a tortán, hogy a sporttól jól nézhetünk ki. Ami miatt igazából csináljuk, az az életöröm, a lelkünk ujjongásának leképződése a testünkön. Ugyanakkor a testünket Istentől kaptuk, nekünk arra vigyáznunk kell, és ezért fontos mozogni, és ezért fontos egészségesen táplálkozni és mértéket tartani. A külsőség csak egy plusz emellé.

A mindennapok során szembesítenek téged olyan sztereotípiákkal, amik a keresztényekről élnek az emberek fejében?

Amikor én azt mondom, hogy keresztény vagyok, sokan meglepődnek. Az emberek egy részének a tudatában még mindig az él, hogy ha valaki keresztény, az szomorú, nem vidám, nagyon konzervatív, az nem egy aerobik oktató. Valljuk be őszintén, amikor az aerobik divatba jött, akkor inkább az a kép volt elterjedt az ezzel foglalkozókról, hogy ’hát egy kicsit világias, csak a külső érdekli’. Nem egy megszokott kombináció, hogy keresztény valaki és aerobik edző. Szokatlan az emberek egy részének, hogy lehet életvidám valaki, és érdekelheti azért valamilyen szinten a külső is keresztényként. Páran ezt ellentmondásként élik meg. Hála Istennek ahol én dolgozom, még jó pár keresztény értékrendű edző van.

Van kedvenc igehelyed?

“Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak 1,17)

Nem szervesen a sporthoz kapcsolódik, de azért fontos nekem, mert az ember életében sok a változás, és van, amikor valamit biztosnak hisz, aztán kiderül, hogy mégsem az. Ez az igerész nagyon megerősítő, hiszen arról szól, hogy Isten nem változik. Ugyanakkor minden jó dolog, amit kaptunk tőle, hogy egészségesek vagyunk, hogy van kezünk, lábunk, hogy mozoghatunk, az Tőle származik, és ez hatalmas erővel bír.

Mit gondolsz arról, hogy ép testben ép lélek?

Nem mondanám, hogy ezzel egyetértek. Mint az előbb említettem, sokan vannak, akik kívülről úgy néznek ki, hogy ép a testük, mert egészségesek, csinosak …stb., viszont csak ettől nem gondolom azt, hogy valakinek ép lesz a lelke is, tehát azzal foglalkozni kell, ahhoz el kell csendesedni, ahhoz imádkozni kell, ahhoz Istennel kell lenni.

A 777 mottója az, hogy a hit nem magánügy. Mit gondolsz erről?

Azt gondolom, hogy ez abszolút megállja a helyét, ha akarnám, se tudnám ezt magánüggyé tenni, mert ezt az örömöt nem nagyon lehet véka alá rejteni, és nem is kell. Nagyon hálás vagyok, hogy az edzői életemben is megtaláltam például a blogomon keresztül azt, hogyan élhetem meg a hitemet.

Harmati Dóra

Kép: Decmann Hanna