Az elmúlt két és fél évben több levelet is kaptunk – akár például a Papp válaszol rovatunknál – amely a házasságban lévő türelemmel, illetve leginkább türelmetlenséggel kapcsolatos. Ezért is osztjuk meg az Aleteia egyik írását a témában, amely leginkább lusta férjeket vizionál, de a mi szerkesztőségünk szerint felesleges ezt ennyire konkrétan nemekre lebontani. Ettől függetlenül a cikk tanácsai kifejezetten hasznosak!

A türelem csapatmunka és nem mártíromság.

A feleségek gyakran érezhetik úgy, hogy az otthonuk egy olyan szálloda és étterem, ahol a férjük és a gyerekeik a vendégek, míg ők képviselik a teljes kiszolgáló személyzetet. Néha valamelyik családtag felbukkan a késekkel és a villákkal, esetleg egy hiányzó pohárral és ők boldog sóhajjal nyugtázzák ezt a csodát. De az is előfordul, hogy a kimerültségtől és az álmatlanságtól elcsigázott asszonyoknak egy rosszalló tekintet vagy egy apró megjegyzés az égett zöldségről, elég ahhoz, hogy kiboruljanak. Ha egész nap talpon vagyunk és már jó ideje nem aludtuk ki magunkat, az utolsó amire vágyunk, a kritizálás.

Ennek a folyamatnak a dinamikája rendkívül feszültté tehet minket és összekuszálhatja a családi kapcsolatainkat. Természetes, hogy zsémbessé válunk, ha úgy érezzük túl sok fronton kell helytállnunk.  De ahelyett, hogy tovább alakítjuk az „ingerlékeny feleséget” megpróbálhatjuk más módon megközelíteni a házimunkát. Sokat segíthet, ha a férjünket bevonjuk a házkörüli teendőkbe ahelyett, hogy többé vagy kevésbé csendben füstölögnénk. Igyekezzünk ne eljátszani a mártír szerepét, mert bármi másnál zsarnokibbá tehet. Ha mindent egyedül végzünk el, egyedül hozzuk meg a  háztartásra vonatkozó döntéseket is.

Ami a családi élet logisztikáját illeti, a legfőbb erőforrás a türelem. Ha például egy feleség együttműködésre vágyik, partnerként kell viselkednie. Az elégedetlenkedés helyett lehetőséget kell adnia a férjének, hogy bekapcsolódjon a házimunkába. Ha a vacsorával vagy a túlzsúfolt bejárat átrendezésével kapcsolatosan kikéri a tanácsát, a férje érezni fogja, hogy ő is kiveheti a részét döntéshozatalból.

Hébe-hóba kivehetünk egy szabadnapot és a férjünkre bízhatjuk az ügyes-bajos dolgainkat. Merjünk kilépni a családi ügyvezető, ellenőr és egészségügyi alkalmazott szerepekből. Időnként az anyukáknak is szükségük van egy rövid vakációra. Egy kevés nyugalom és lazítás  bármelyik családban csodákra képes.

A türelem azt jelenti, hogy átadjuk a vezetést

Majdnem minden nő kevesebb felelősségre vágyik, de a róla való lemondás és a családi demokrácia kiépítése gyakran jelent nagy kihívást. „Majd én megcsinálom”- hangoztatjuk, boldogan magunkra vállalva a feladatot, hiszen mi gyorsabban és jobban végezzük el. Úgy hisszük, a nap 24 órájába nem fér bele a családtagjaink oktatása. De valójában nem az idő hiányzik, hanem a türelem.

Tanuljuk meg átengedni a vezetőülést. Adjuk át a férjünknek felségterületeinket.  Figyelem: mindez néha balul sülhet el. Lehet, hogy a fürdőszoba csak ímmel-ámmal lesz kitakarítva. Ha az újrarendezett orvosságos szekrényt elégedetten szemlélő férjed az arcodról csak annyit olvas le, hogy nem mosta ki a kádat úgy érezheti, kudarcot vallott és ez kedvét szegi a segítésben. Ilyenkor jusson eszünkbe: nem minden készül el azonnal és ugyanúgy. A terapeuták szerint az érzelmi szabadság feltétele annak elfogadása hogy a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogyan szeretnénk. Lehet, hogy a házimunka elvégzése tovább tart vagy kevésbé lesz igényes, de ha ezt elfogadjuk, kevésbé leszünk ingerültek és túlhajszoltak, és javulni fog a házastársi kapcsolatunk is.

A türelem azt jelenti, hogy nem teszünk  felesleges szemrehányást

Túl sokan hiszik azt, hogy amikor a házastársukat a dorgáló tanár hangján oktatják ki a türelem erényét gyakorolják. Azt hiszem sokunk szájából hangzott már el valami hasonló: „Még hányszor kell elmondanom? Fel kellett volna szereltetned a téli gumikat. Ha hamarabb eszedbe jutott volna most nem fagyoskodnánk a buszmegállóban. De úgy látszik a foci fontosabb neked  mint a családod egészsége.” Mindannyian teszünk maró megjegyzéseket a házastársunknak.

De valójában az ilyen észrevételek bátorítják-e a férjed a magatartásának a megváltoztatására és segítik-e az együttműködést? Természetesen nem. Viszont te maradhatsz a családi ügyvezető, aki „mindent jobban tud”….és aki egyre magányosabb, dühösebb és kimerültebb.  De a mondanivalónkat korholó hangnem nélkül is közölhetjük: „Nagy szükségem van a segítségedre. Kérlek írd be az emlékeztetődbe, hogy holnap ne felejts el elmenni.” Csak hogy elkerüljük a félreértést: ezeknek a a szavaknak a kimondása nem mindig könnyű, de a türelem erőfeszítést követel.

Szent Ágoston Vallomásaiban azt írja, hogy türelem türelemből fakad. Hiszen a türelem nem egyéb, mint várakozás dühkitürések, csüggedés és rendreutasítás nélkül. Ha azt akarjuk, hogy a házastársunk fejlődjön, ne végezzük el helyette a feladatot. Ne kritizáljuk, ne javítsuk ki és ne használjuk a helyzetet arra, hogy magunkat jobb színben tüntessük fel.

A türelem nem szükségszerűen jelent romboló áldozathozatalt. Segíthet a kapcsolatépítésben és a kölcsönössé tehető. Jóllehet, nem biztosíték a tökéletes házassághoz, a türelem fontos lépés a szeretet elmélyítése felé…ez pedig az elfelejtett vagy csak félig elvégzett házimunkával ellentétben kulcsfontosságú minden család számára.

Forrás: Aleteia

Fordította: Zölde Júlia