Fiainkért, a férfiakért ajánljuk fel a piski csatatérre való holnapi zarándok utunkat ! Azért imádkozunk, hogy a férfiak merjenek az asztalfőre ülni, merjék vállalni a gondoskodó, védelmező, erőt adó szerepet a családban, a társadalomban!! 

Imádságos szeretettel, 

Csaba t. 

A Férfiak Klubjának alapítója odahagyta pénzügyi, cégvezetői, vállalatvezetői múltját új küldetéséért. A klub társadalmi missziója: „Megerősítjük a Férfi-Nő szövetséget és a családot. Megszilárdítjuk az erkölcsi alapokat és a társadalmat. FÉRFI. ÉRTÉK. MINTA. PÉLDA.”

- Honnan jött az indíttatás, hogy elkezdje felépíteni a Férfiak Klubját és ne elégedjen meg azzal, hogy a saját családjában, környezetében mutasson olyan példát férfiként, apaként, amit üdvözítőnek gondol?

- Csíkszeredai származású vagyok, kaptam egyfajta neveltetést, hozok onnan egyfajta értékrendet. Ugyanakkor idejártam a Közgazdasági Egyetemre, itt is kialakult egy baráti köröm. Ebből a két kultúrából való ismerőseim közül – ez 15-20 házaspár – senki nem vált még el. Valószínűleg ez a kör már akkor értékrendi alapon alakult, amikor még fel sem merült, hogy milyen családunk lesz később. Viszont abban az üzleti világban, amiben dolgozni kezdetem, azt vettem észre, hogy ezzel az értékrenddel ufó vagyok. Sőt, ahogy a két lányommal részt veszünk az iskolai életben és látunk más családokat, fel kell kötni a gatyát, mert a más értékrend, és a problémák beszűrődnek a mi életünkbe is, mert a gyerekeim ezeket a mintákat is látják. Amikor az üzleti világból kezdett elegem lenni, arra jutottam, hogy valami olyasmit csinálnék, ami mindenkinek jó. Nekünk azt tanították az egyetemen, hogy régen a közgazdaságtan társadalomtudomány volt. Csak idővel vált személytelenül profitot optimalizáló pénzügy-tudománnyá. Én a lelkem mélyén régivágású közgazdász vagyok. Nekem fontosak a számok mögött álló emberek, családok, a társadalom. Ezért arra jutottam, hogy ha egyénileg felneveljük a gyermekeinket, vagy csak kis közösségeket építünk, az nem elég.

Csak a közös társadalmi kultúra alkalmas arra, hogy értékrendet adjon a következő nemzedékeknek. Csak így tudnak majd a generációk együttműködni. Csak közös értékrend mentén tudnak egymásra találni emberek, tudnak kialakulni családok és felnőni új generációk. Valamikor volt ilyen közös társadalmi mérce, de mára a gyorsan változó világban, főleg itt Kelet-Európában, ahol még rendszerváltás is volt, eltűnt. Ezért nem elég, hogy csak a családomban éljek olyan módon, amit mércének gondolok, hanem társadalmi méretben kell tenni valamit.

- És a társadalom mennyiben befogadó erre?

- Nagy nyitottságot tapasztalok, mert az emberek idővel rájönnek, hogy semmit nem érnek a sikereik, ha a magánéletük tönkremegy. 65-70% a széthulló családok aránya Magyarországon. A válások száma körülbelül 50%-os, de van sok élettársi kapcsolat is, amelyek a lényeget tekintve családnak tekinthetők. Nagyon hamar találkoztam olyan emberekkel, akik magukra ismertek, és segítséget reméltek, és nagyon hamar találkoztam olyan tudósokkal is, akik azt mondták, hogy hála Istennek, elkezdett valaki ezzel foglalkozni a gyakorlatban is. Segítséget is kaptam tőlük, sok adatot, kutatási eredményt, statisztikát osztottak meg velem, sokat tanultam tőlük. Akiket viszont nagyon nehéz elérni, azok a fiatalok, mert ők még nem családokban gondolkoznak. Viszont nagyon érdekes, hogy mi a férfi értékekkel foglalkozunk, de nagyon sok női támogatónk van.

- Azaz a nők szeretnék visszakapni a férfias férfiakat?

- Igen. Csináltunk egy felmérést nyolcezer nővel. A nők számára három kategóriába soroltuk a férfiakat – nem direktben, ők ezt nem érzékelték, de erre irányultak a kérdések. Az egyik a klasszikus férfiérték, a másik a metroszexuális, aki mutassa ki az érzelmeit, tudjon akár sírni is nagy nyilvánosság előtt, a harmadik pedig elsősorban az apa, az otthon lévő férj kategóriája. Egyértelműen a klasszikus férfiértékre vágynak. Az a metroszexuális minta, amit a mai média is olyan üdvözítőnek és szabadnak tart, egyáltalán nem volt lényeges.

A nők azt igazolják vissza - még az erős nők is -, hogy szükségük van az igazi férfiakra, mert olyan férfira vágynak, aki partner. Ma ugyanis a férfiak elmenekülnek a munkahelyükre, teljesítenek, de amikor hazamennek, akkor a többség még a nagy családi ügyekben sem exponálja a véleményét, a nőket magukra hagyják a döntésekkel. Ők otthon pihenni akarnak, mert elfáradtak a munkahelyükön.

Melyik iskolába írassák be a gyereket? A feleség megnéz hat iskolát, aztán javasol egyet a férjének, aki megkönnyebbülten egyetért a feleségével és a dolog el van intézve. Pedig egy férfi csak úgy tudja örökíteni a saját értékeit, ha annak megfelelő iskolába járatja a gyerekét. Másrészt, ha a nőket magukra hagyjuk a döntésekkel, akkor úgy érzik, hogy egyedül vannak, nem áll mellettük senki és ettől gyengül a kapcsolat, bomlik a családi kötelék. Nem érzik magukat biztonságban. A nőknek nem elsősorban anyagi értelemben támasz a férfi, hanem azért, mert amikor problémákat kell megoldani, akkor ne legyenek egyedül, számíthassanak a férfiakra, megbízhassanak bennük, biztonságban érezhessék magukat mellettük.  

- Azaz a kétpólusúvá vált világban – munkahely kontra család – nem szabad a munkát a család elé helyezni. A munkát is a család szolgálatába kell állítani és az otthoni munkát is el kell végezni. 

- Igen. Szépen lassan alakult át ilyenné a régi életforma, amikor a férfimunka is direktben a családot szolgálta, hiszen élelmiszert kellett termelni, szerszámokat kellett készíteni, házat kellet emelni a család feje fölé. Régen a férfiak és nők a feladatokat megosztva, de szorosan együttműködve a családért dolgoztak. Nem vált el a munka és a család. Ma karriert építenek, még több pénzt akarnak, és még a szabadidő egy részét is a munkatársakkal töltik el. De lassan kezdünk észbe kapni, hogy baj van. Mert egyre többen jönnek rá, hogy az életük valójában nem elsősorban a munkájuk, hanem a családjuk. Aki arra hivatkozik, hogy azért dolgozik sokat, hogy a gyerekének és a családjának mindent megadjon, az becsapja önmagát és a családját is, hiszen mit érnek az „önfeláldozással”, ha az apát a család soha nem látja, ha a fontos pillanatokban nincs a gyerekkel és a feleséggel. Persze vannak emberek, akik ilyen módon menekülnek a felelősség elől, mert a munkahelyen a főnökei döntenek helyette, otthon viszont neki kell döntéseket hozni. És vannak, akiknek ez nem megy.

- Pedig amikor elmondjuk az esküvőn a házassági fogadalmat, akkor nem azt fogadjuk meg, hogy sokat fogunk dolgozni.

- Isten egyedül az embert tette teremtővé. Csak az ember tud újat létrehozni. De nem véletlenül teremtett férfit és nőt. A férfi és a nő szövetségégben pedig csak az élethosszig tartó közös értékteremtés ad elég erős mintát a gyermekeinknek. És ezek a minták azok, amik erőssé tesznek egy társadalmat generációról generációra. Azok a gyerekek, akik előtt rossz minta van, vagy semmilyen minta sincs, nehezebben tudnak jól működő kapcsolatokat és családokat építeni és fenntartani.

- A Férfiak Klubja tud a mintamutatásban segíteni?

- Én például ezért is írom a könyveimet, ezért tartunk előadásokat. Ám nem csak a mintaadás a fontos. Rengeteg olyan levelet kapunk, amik arról árulkodnak, hogy amit olvastak tőlünk, vagy hallottak rólunk, az visszaigazolja azt, ahogyan gondolkoznak és élnek, és ez jó érzés.  De ezért fontos az is, hogy a nők is együttműködnek velünk. A nők ugyanis sokkal hamarabb érzékelik a problémát. Manapság ugyanis a fiúk orvosok, meg mérnökök, meg gazdagok, meg híresek akarnak lenni, de a jövőképükben nem fogalmazzák meg, hogy milyen férfiak akarnak lenni. A nőknek sokkal erősebb képük van a nőiességükről, és épp ezért sokkal hamarabb érzékelik, hogy a mellettük lévő hímnemű egyed férfi-e, vagy sem. A Férfiak Klubja munkájára ezért van igény. Mintákat kell mutatnunk, mert a mai átlag férfi hajtja a munkáját, nem felel meg otthon, de érzékeli, hogy valami nem jó, és ha nem talál kapaszkodót, segítséget, akkor inkább elmenekül.

Nem véletlen, hogy az összes negatív statisztikát férfiak vezetik: korai halálozás, öngyilkosság, szív- és érrendszeri betegség, bűnözés. Ennek az az oka, hogy az életüknek nincs értelme. A családban lehet megtalálni az értelmet, a férfi-nő kapcsolatban.

- Kérdés, hogy a mai férfiak mennyire akarnak szembenézni a problémáikkal?

- A férfiak szégyenlősek a férfi témákkal kapcsolatban. Nem attól tartanak, hogy mit szólnak a nők, ha elmennek mondjuk egy Férfiak Klubja rendezvényre, mert annak inkább örülnek. Attól tartanak, hogy a barátjuk vagy a munkatársuk mit fog szólni. Nem gondolja-e bárki róluk azt, hogy baj van a „férfiasságával”. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak a munkahelyeiken amúgy is rengeteg képzésen ülnek: így dolgozzanak, úgy kommunikáljanak, amúgy fejlesszék a személyiségüket, stb. Semmi kedvük maguktól elmenni egy újabbra. A nők sokkal kevésbé szégyenlősek, sokkal hamarabb kézbe veszik a problémáikat.

- A Férfiak Klubja mennyiben más, mint egy vállalati személyiségfejlesztés?

- Az, hogy mi az örök és alapvető értékeket tartjuk szem előtt, a vállalat viszont minden képzéssel egyre jobban gerjeszti a versenyt és a munkahely fontosságát erősíti. Mi a családnak akarjuk megnyerni a férfiakat, a munkahely viszont magának. Nálunk az önbecsülésüket és a nők megbecsülését kapják vissza, a vállalatnál viszont a főnökeik, a feljebbvalóik megbecsülését kell megszerezni. Csakhogy az önbecsülés egy egész életre szól. A főnökök és a munkahelyek viszont cserélődnek és legkésőbb a nyugdíjjal eltűnnek az életünkből.

- A két megjelent könyvön és a számtalan sajtómegjelenésen kívül, mi a Klub gyakorlati tevékenysége, napi élete? Hogy lehet kapcsolódni?

- Vannak például kezdeményezéseink, ötleteink, de ezekhez maguk a férfiak kellenek. Nem tudjuk helyettük megcsinálni például az Apa-fia köröket. Férfiak és fiaik közösen, 10-15 apa havonta egyszer, mondjuk szombat délelőtt, kitalálnak valami közös aktivitást. Vagy egy programot, vagy sportolnak, vagy szemetet szednek az erdőben, vagy tavasszal együtt előveszik a bicikliket, megjavítják, stb. A fiúk látják az apák mintáját és ráadásul lesz egy közös élményük egy férfitársaságban. Ismét fel kell fedezni, hogy mióta világ a világ férfivá válni csakis férfi körben lehetett, és ezt a mintát a fiúk mindig sok férfi mozaikjából rakták össze. A hagyományos élet a férfiak közös munkavégzése miatt erre lehetőséget adott. Ma a gyerekek nem tudnak ezekben részt venni. Szándékosan kell olyan fórumokat teremteni, ahol az egy szem apától eltérő férfiminták elérhetővé válnak a fiúknak, sőt, az apának is lehetőséget teremtenek a megnyilvánulásra, értékrendjük demonstrálására a gyermekük jelenlétében. Sok ilyet indítunk, de sajnos kevés a férfiakban a kitartás. Ha a nőkön múlna, akkor sokkal jobban működne, de ők értelemszerűen nem szervezhetik. Részben az apai mintára lenne szükség, másrészt, ha csak egyetlen nő bekerül egy férfitársaságba, a férfiak azonnal másképp viselkednek. Nagyon nehéz aktivizálni a férfiakat. De nem adom fel, és mindig vannak induló körök.

- A Klub rendezvényeire is inkább nők jönnek el?

- Nem, eljönnek a férfiak is és örülök, hogy nagyobb arányban, mint a hasonló rendezvények esetében. Jönnek párok és társra vágyó, tanulni, fejlődni akaró egyedülálló nők és férfiak. Férfi közösségek viszont nehezen alakulnak ki. Egy-két alkalom erre ráadásul nem is elég, a férfiak a már említett szégyenlősségük miatt egy ilyen programban nehezen oldódnak fel. Hamarabb morzsolódnak le. Ezért most megpróbálunk már eleve meglévő közösségeket megtalálni és együtt mozgatni őket. Vannak viszont táboraink, amik jól működnek. Van apa-fia és apa-lánya tábor is, pár naposak, nem lehet közben hazamenni és visszasüppedni a fotelbe.

Van egy kezdeményezésünk Kultúrát apától címmel. Bizonyos kulturális eseményekre, színházba, múzeumba az apa vigye el a gyerekeit. Neki kelljen beszélgetnie a látottakról, vele legyen közös az élmény. Az apa ne csak ott legyen a feleségével és a gyerekével, hanem legyen aktív!

Tavaly kezdtük, idén akarjuk kiterjeszteni a Vállvetve apával programot. Ez arról szól, hogy apák napja június harmadik vasárnapja, az iskola végén van, ezért másnap, hétfőn hadd menjenek be a gyerekek az apukáikkal a munkahelyükre, hogy lássák, mit dolgozik apa. Ne álljon le a munka, ne szervezzenek játszósarkot a gyerekeknek, hanem úgymond vegyenek részt apa munkájában – nyilván a lehetőségek mértékében!

Férfiak világnapján, november 19-én viszont már hagyományosan átadjuk a Gránit Oroszlán férfi példakép díjat.

Vannak ugyanakkor olyan hosszútávú tervek is, amik még csak gondolatban léteznek. Jó volna például elérni, hogy az iskolákban legyenek külön foglalkozások csak fiúknak. A fiúkat ugyanis bizonyos mértékben másképp kell nevelni. Volt előnye is annak régen, hogy voltak külön fiú és lány iskolák. Ennek jelentős szakirodalma is van. Ez azt mutatja, hogy a koedukáció hátrányosan hat a fiúkra. A fiúk később érnek, és ezért sok fiú gátlásossá válik a hasonló korú lányokkal szemben. Magyarországon manapság kétszer annyi nő szerez diplomát, mint férfi. Ez a nők számára is katasztrófa, mert a nők fele nem talál képzettségben hozzá hasanló színvonalú társat. Ez össztársadalmi szempontból nagyon súlyos probléma. Igyekszünk a magunk eszközeivel a megfelelő fórumokon erre felhívni a figyelmet.

A férfivá válás útján sajátos eszközökkel kell nevelni a fiúkat. Ha nem válnak férfivá, nem tudnak megfelelni a nőknek. Ha egy férfi púp egy nő hátán, akkor is ki fogja dobni, ha gyerekük van. A válások 73%-át a nők indítják el. Kidobják a férjeiket.

Nyilván a gyermeknevelés össztársadalmi szinten való megváltoztatását egy ilyen mozgalom nem tudja egyedül megoldani. A nők területén felhalmozódott problémákat sem tudjuk felvetni. De fel tudjuk hívni a figyelmet, tudunk programokat szervezni, tudunk példát mutatni, tudunk szakmai anyagokat készíteni. De csak akkor tudunk eredményt elérni, ha egy férfi a talpára áll, döntést hoz és férfi akar lenni. Én most már az egész életemet erre a misszióra áldoztam, nekem már nem opció, hogy egyszer csak megunom, az én kockám már el van vetve.

Beszélgetőtárs: Gundel Takács Gábor

www.szemlelek.blog.hu