A Szentatya hét görögkatolikus vértanú püspököt avatott boldoggá Balázsfalván június 2-án. A hét, immár boldogként tisztelt püspök rövid életútját ismertetjük az alábbiakban.
Romániában a kommunista rezsim betiltotta a görögkatolikus egyházat, amelynek hét püspökét 1948-ban tartóztatták le. A kommunista hatalom és a hatalommal együttműködő román ortodox egyház arra törekedett, hogy a görögkatolikus egyházat beolvassza az ortodox egyházba. A püspököknek különleges méltóságokat kínáltak, amennyiben szakítanak Rómával. Így próbálták megnyerni őket. A főpásztorok azonban visszautasították a felkínált lehetőségeket, és inkább a börtönt választották.
Boldoggá avatásukat 1994-ben kezdeményezte a romániai görögkatolikus egyház, amely a kommunizmus idején illegalitásban működött: a kommunista hatalom betiltotta működését, templomait az ortodoxok kapták meg.
Valeriu Traian Ferențiu (1875–1952) a nagyváradi görögkatolikus egyházmegye püspöke volt 1922 és 1952 között. Resicabányán született, görögkatolikus papi családban 1875. április 25-én. 1898. szeptember 28-án szentelték pappá; a papszentelést követően Bécsben folytatta teológiai tanulmányait. A lugosi görögkatolikus püspökségen több tisztséget is betöltött, majd fiatalon, 1912-ben lugosi püspöki kinevezést kapott. 1922. február 25-én áthelyezték a nagyváradi püspöki székbe. 1948. október 28-án letartóztatták, és az argeși Dragoslavele nevű helységbe internálták. Innen, mivel nem akart áttérni az ortodox vallásra, 1949 februárjában a căldărușani-i kolostorba vitték. A hírhedt máramarosszigeti börtönbe 1950-ben került, itt halt meg két évvel később, 1952. július 11-én.
Vasile Aftenie (1899–1950) Bukarestben, Balázsfalván és Rómában tanult. Doktorátust szerzett filozófiából és teológiából, majd 1925-ben visszatért Romániába. Balázsfalván és Bukarestben tevékenykedett papként, majd 1940-ben püspöki kinevezést kapott, a gyulafehérvári és fogarasi görögkatolikus egyházmegye segédpüspöke lett. 1948. október 28–29. éjjelén tartóztatták el, és a többi püspökkel együtt Dragoslavelébe vitték, majd a börtönné alakított căldărușani-i kolostorba, miután tíz hónapig kínozták a belügy bukaresti központja pincéinek hírhedt fegyházaiban. Miután elutasította, hogy ortodox metropolita legyen, a văcărești-i börtönben belehalt a bántalmazásokba 1950. május 10-én.
Ioan Suciu (1907–1953) Rómában tanult, onnan tért vissza 1931-ben, amikor pappá szentelték. Segédpüspöke lett a nagyváradi görögkatolikus egyházmegyének 1940-ben, 1947-ben pedig apostoli adminisztrátora a gyulafehérvári és fogarasi görögkatolikus egyházmegyének. 1948-ban letartóztatták, 1953-ban halt meg a máramarosszigeti börtönben. Ismeretlen helyen nyugszik.
Alexandru Rusu (1884–1963) 1931-től a máramarosi görögkatolikus egyházmegye első püspöke, majd 1946-tól a romániai görögkatolikus egyház metropolitája volt. Besztercén, Marosvásárhelyen, Balázsfalván és Budapesten tanult, itt szerzett doktorátust. 1948-ban tartóztatták le őt is, megjárta a kommunista börtönöket, míg végül a szamosújvári börtönbe került, ahol veseproblémái jelentkeztek. Iuliu Hossu és Ioan Bălan püspökökkel együtt a börtönből meg akarta szervezni a földalatti görögkatolikus egyházat, hazaárulással vádolták, életfogytiglant kapott. 1963. május 9-én halt meg a kínzások következtében a szamosújvári börtönben.
Ioan Bălan (1880–1959) Tövisen született, Budapesten és Bécsben tanult teológiát, 1903-ban szentelték pappá. 1936-ban lett lugosi püspök, miután Alexandru Nicolescu gyulafehérvári és fogarasi metropolita lett. 1948-ban tartóztatták le, több börtönben is járt: Dragoslavele, Căldărușani, Máramarossziget, Curtea de Argeș, Ciorogărla. Az utóbbi helyen betegedett meg az embertelen körülmények között, Bukarestbe szállították, ott halt meg 1959. augusztus 4-én. Nem volt pere, sosem ítélték el.
Tit Liviu Chinezu (1904–1955) egy Maros megyei papcsaládba született, Rómában tanult, ott szerzett doktorátust 1930-ban. Balázsfalván tanított a teológián, majd ennek rektora volt, míg Bukarestbe nem került főesperesnek. 1948-ban vitték el őt is a többi görögkatolikus püspökkel és huszonöt pappal együtt. Titokban szentelték püspökké a căldărușani-i börtönben 1949 decemberében. Sosem volt pere, nem ítélték el. Máramarosszigeten, a börtönben megfagyott.
Iuliu Hossu (1885–1970) Kolozsváron, Budapesten, Bécsben és Rómában tanult, ott szerzett doktorátust filozófiából és teológiából. XV. Benedek pápa szentelte püspökké, a szamosújvári egyházmegye élére, 1917. december 4-én. Püspöksége alatt alakult át egyházmegyéje és vette fel a Kolozsvár-Szamosújvári Görögkatolikus Püspökség nevet, az új püspöki székhely pedig Kolozsvár lett. VI. Pál pápa titokban bíborosi kalappal tüntette ki a püspököt 1969-ben. 1948. október 28-án fogták el, 1964-ig a dragoslavelei, a máramarosszigeti és a szamosújvári börtönökben tartották fogva. Szabadulása után kényszerlakhelyen élt Bukarest mellett 1970-ig.
A hét új vértanú püspök ünnepe a görögkatolikus kalendáriumban boldoggá avatásuk napjára, június 2-ára kerül.
A Szentatya hét görögkatolikus vértanú püspököt avatott boldoggá Balázsfalván június 2-án. A hét, immár boldogként tisztelt püspök rövid életútját ismertetjük az alábbiakban.