A torinói La Stampa polgári napilap augusztus 9-i, pénteki száma interjút közöl, melyet az újság készített Ferenc pápával kedden a Szent Márta-házban, augusztus 6-án, VI. Pál pápa halálának 41. évfordulóján. Ferenc pápa kérdésekre válaszolva Európa egységéről, a szuverenizmus és a populizmus veszélyeiről, a migránsok befogadásáról és az októberi Amazónia szinódusról nyilatkozik.

Szentatya, Ön azt óhajtotta, hogy Európa térjen vissza az alapító Atyák álmához. Mit vár Ön?

Európa nem szűnhet meg és nem is kell megszűnnie. Európa egy történelmi és kulturális egység, túl a földrajzi egységén. Az alapító Atyák álma tartósnak bizonyult, mert megvalósult ez az egység. Most nem szabad elveszíteni ezt az örökséget.

Hogyan látja ma Ön?

Az évek során meggyengült, adminisztrációs problémák, belső ellentétek miatt. De meg kell menteni. Most a választások után, remélem, hogy elkezdődik egy fellendülés, mely törés nélkül haladjon előre.

Elégedett azzal, hogy az Európai Bizottság elnöki megbízatására egy nőt jelöltek?

Igen, mert egy nő képes lehet, hogy újraélessze az alapító Atyák erejét. A nők képesek összefogni és egyesíteni.

Melyek a legjelentősebb kihívások?

Egy mindenre érvényes dolog, a párbeszéd. A részek között, az emberek között. A gondolkodásmód szerint először jön Európa, aztán mindegyikünk. Ez a „mindegyikünk” nem másodlagos, hanem fontos, de Európa többet számít. Az Európai Unióban beszélni kell, szembesülni egymással, és ismerni egymást. Ezzel szemben időnként kompromisszum monológjai hangzanak el. Nem, meg is kell hallgatni a másikat.

Mire szolgál a párbeszéd?

A saját identitásból kell kiindulni.

Tessék, az identitások! Mennyit számítanak? Ha eltúlozza az identitás védelmét, vajon nem kockáztatja az elszigetelődést? Hogyan kell válaszolni az identitásokra, melyek szélsőségeket teremtenek?

Mondok egy példát az ökumenizmusról. Nem tudok ökumenizmust művelni, hacsak nem indulok ki saját katolikus mivoltomból. A másiknak a velem való ökumenikus kapcsolatban protestánsnak, ortodoxnak kell lennie… A saját identitásunkról nem tárgyalunk, azt integráljuk. Az eltúlzás problémája abban áll,  hogy bezárul a saját identitásába és nem nyílik meg. Az identitás egy gazdagság, kulturális, nemzeti, történelmi, művészeti síkon, és minden országnak megvan a saját identitása, amit párbeszéddel kell integrálni. Ez döntő: a saját identitásból kell megnyílni a párbeszédre, hogy befogadjunk a mások identitásából valami nagyobbat. Soha nem feledhetjük, hogy az egész fölötte van a részeknek. A globalizációt, az egységet nem gömbként kell értelmezni, hanem poliéderként: minden nép megőrzi a saját identitását a másokkal való egységben.

Melyek a szuverenizmus veszélyei?

A szuverenizmus az elszigetelődés magatartása. Aggódom az olyan beszédek miatt, melyek hasonlítanak Hitler 1934-es beszédeihez: „Előbb mi, aztán…, aztán...”. Ezek a gondolatok félelmet keltenek. A szuverenizmus bezárkózás. Egy ország legyen szuverén, de ne zárt. A szuverenitást védelmezni, oltalmazni kell, elő kell mozdítani a többi országgal való kapcsolatokkal, az Európai Közösséggel. A szuverenizmus túlzás, mely rosszul végződik: háborúra vezet.

A populizmusok?

Ugyanaz a szöveg. Kezdetben azon fáradoztam, hogy megértsem, mert teológiát tanulva elmélyítettem a popularizmust, vagyis a nép kultúráját. Ám ez egy olyan dolog, melyben a nép kifejeződik, míg a másik rákényszeríti a népre a populista magatartást. A nép szuverén, ellenben a populizmusok szuverenizmusra vezetnek. Az „izmus” végződés soha nem jelent jót.

Mi a követendő út a migránsok témájában?

Mindenekelőtt, soha nem szabad elhagyni a legfontosabb jogot, az élethez való jogot. A migránsok főként a háború és az éhség elől menekülnek Közel-Keletről és Afrikából. A háborúk ügyében el kell köteleződnünk és harcolnunk kell a békéért. Az éhség elsősorban Afrikát érinti. Az afrikai földrész kegyetlen átok áldozata: a kollektív képzeletvilág szerint ki kell zsákmányolni. Ellenben a megoldás része a beruházás, hogy segítsük megoldani a problémájukat és így állítsuk meg a migráns áramlást.

Attól kezdve, hogy megérkeznek hozzánk, mit kell tennünk?   

Követni kell ezeket a szempontokat: első a befogadás, ami keresztény, evangéliumi feladat. Meg kell nyitni az ajtókat, nem pedig bezárni. A második a kísérés, harmadik a segítségnyújtás, a negyedik az integrálás. Ugyanakkor a kormányoknak mindezt meg kell fontolni és bölcsen döntést hozni, ami a kormány erénye. Az adminisztráció feladata, hogy döntést hozzon, hány migránst tud befogadni.

És ha a szám meghaladja a befogadóképességet?

A helyzetet más országgal folytatott párbeszéd útján lehet megoldani. Vannak országok, melyeknek szükségük van emberekre, főként a mezőgazdaságban. A közelmúltban szükséghelyzet kapcsán láttam sikeres megoldást, ez reménységet ad. És aztán tudja, mi segítene még…?

Na mi?

Teremtőképesség. Például, elmondták nekem, hogy néhány európai országban vannak félig üres városok a népesedési hanyatlás miatt. Oda lehetne vinni néhány migráns közösséget, ami többek között képes lenne újraéleszteni a térség gazdasági életét.

Milyen alapokra kellene helyezni az Európai Unió fellendülését? Európának szüksége van még kereszténységre? És ebben az összefüggésben az ortodoxok milyen szerepet játszanak?          

Kiindulópont az emberi értékek, az emberi személy. Együtt a keresztény értékekkel. Európának vannak emberi és keresztény gyökerei, a történelem beszél erről. Amikor erről szólok, nem teszek különbséget katolikusok, ortodoxok és protestánsok között. Az ortodoxok nagyon értékes szerepet töltenek be Európa számára. Ugyanazok az alapértékeink.   

Az Óceánt képzeletben átlépve gondoljunk most Dél-Amerikára. Miért hívta a Vatikánba októberre az Amazónia szinódust?

Mert a Laudato si gyermeke. Aki nem olvasta, soha nem érti meg az Amazónia szinódust. A Laudato si nem egy zöld enciklika, hanem szociális enciklika, mely a zöld valóság talaján áll, a teremtett világ védelmén.

Van néhány jelentős esemény ennek kapcsán az Ön számára?

Néhány hete hét halásztól hallottam, hogy az utóbbi hónapokban hat tonna műanyagot gyűjtöttek össze. Aztán olvastam egy hatalmas jéghegyről Izlandon, mely szinte teljesen elolvadt. Temetésére emlékművet építettek. A szibériai erdőtűz hatására Grönlandon egy jéghegy elolvadt. A Csendes Óceán térségében egyik ország elköltözik, mert a sziget, melyen most él, húsz év múlva nem lesz többé. Ám a legdrámaibb esemény az Overshoot Day, az egy évre eső hasznosítható energia határideje, melyet idén július 29-én kimerítettünk. Másnap már abból merítettünk, amit a földgolyó egy év alatt már nem képes újratermelni. Ez nagyon súlyos. Világméretű szükséghelyzet van. Ezért szükség-szinódust tartunk. Azonban figyelem: a szinódus nem politikusok és tudósok összejövetele. Nem parlament, az egy másik dolog. Az egyházban születik, küldetése van és evangelizáló jellege. Közösségi munka lesz a Szentlélek vezetésével.

De miért is kell Amazóniára összpontosítani?   

Ez egy reprezentatív és döntő hely. Az óceánokkal együtt döntő mértékben hozzájárul a földgolyó túléléséhez. Az oxigén, amit belélegzünk, jórészt onnét érkezik. Éppen ezért az őserdők kiirtása az emberiség halálát jelenti. Az Amazónia továbbá kilenc államot érint, tehát nemcsak egy nemzetet. És gondolok még Amazónia biodiverzitására, ami csodálatos.

A szinódus megvitatja majd a viri probati, az arra alkalmas idős, házas férfiak pappá szentelésének a lehetőségét, hogy ezzel enyhítsék a paphiányt. Döntő téma lesz?

Egyáltalán nem, egyszerűen egy pont a munkadokumentumban. A fontos az evangelizálás szolgálata különféle módokon.

Melyek az Amazóniát fenyegető veszélyek?

A lakosságot és a térséget érintő veszélyek a társadalom uralkodó rétegének gazdasági és politikai érdekeitől függnek. Éppen ezért ki kell küszöbölni a bűnpártolást és a korrupciót. Konkrét felelős politikát kell folytatni a külszíni bányászat terén, mert ez megmérgezi a vizeket és betegségeket terjeszt.               

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán