2019. október 6–27. között tartják a Vatikánban a pánamazóniai szinódust, amelynek munkadokumentumát június 17-én tette közzé a Püspöki Szinódus főtitkársága.
A dokumentum az Egyház részéről válaszokat sürget a nehéz helyzetben lévő és súlyos veszélyeknek kitett amazóniai térség számára.
Amazónia: új utak az Egyház és egy átfogó ökológia számára – ez a címe az úgynevezett instrumentum laborisnak, amelyet hétfőn mutattak be a vatikáni sajtóközpontban. A dokumentum annak a folyamatnak a gyümölcse, amelyet Ferenc pápa 2018. januári látogatása indított el, amikor a perui Puerto Maldonadóban amazóniai őslakosokkal is találkozott. Ezt követte az Isten népével való konzultáció, amely az egész amazóniai térségre kiterjedt, és májusban zárult le az előszinódussal.
Az Amazonas-medence földrajzilag a következő dél-amerikai országok területén fekszik, mintegy 7,8 millió négyzetkilométeren: Brazília, Bolívia, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Az amazóniai őserdő kiterjedése 5,3 millió négyzetkilométer, mely így földünk trópusi erdeinek 40 százalékát teszi ki. A püspöki szinódus dokumentuma elsőként „Amazónia hangjával” foglalkozik, vagyis bemutatja a térséget és lakosságát. Az itt lakó, a folyók menti több ezer őslakos kultúrához tartozó emberek élete szorosan összefonódik a természettel.
Mi fenyegeti ma az életet Amazóniában? Az erdőirtás és a környezet kizsákmányolása, az alapvető emberi jogok módszeres megsértése, valamint az őslakos népek területhez, identitásához való jogának semmibevétele. Emögött gazdasági és politikai érdekek húzódnak, főként a bányászati vállalatok részéről. Jelenleg a klímaváltozás és az emberi beavatkozás (erdőirtás, -égetés és a talajhasználat megváltozása), a lakosság erőszakos áttelepítése, valamint a környezetszennyezés veszélyezteti az ökoszisztémát, és nyomást gyakorol a helyi kultúrákra.
A dokumentum második része megvizsgálja az átfogó ökológia kérdését. Az Amazonas-medence ma egy sebzett és elcsúfított szépség, a fájdalom és az erőszak helyszíne, amint arról a helyi egyházak jelentései is beszámolnak. Terjed az erőszak, a káosz és a korrupció. A területen összecsapások folynak, népeket, kultúrákat és generációkat irtanak ki. Sokan vannak, akik kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, aztán számos esetben a bűnszervezetek, a kábítószer- és az emberkereskedelem áldozatává válnak, főként a nők. Munkaerejüket kizsákmányolják, vagy gyermekprostitúcióra kényszerítik őket. Tragikus és összetett helyzet ez, amely kívül van törvényen és jogon egyaránt.
Az őslakos amazóniai népektől sokat tanulhatunk. Évezredekig gondját viselték a földnek, a víznek és az őserdőnek, és képesek voltak megőrizni azt napjainkig, hogy az emberiség örülhessen az Isten által teremtett világ ingyenes ajándékainak. Az evangelizálás új útjait ezzel az ősi tudással párbeszédben kell kialakítani, amelyekben megnyilvánulnak az Ige magvai. Az amazóniai szinódus így a remény jele lehet az ott lakó népek és az egész emberiség számára.
A szinódust előkészítő munkadokumentum megvizsgálja azoknak az őslakosoknak a helyzetét is, akik önkéntes izolációban élnek. 110–130 között lehet az elszigetelt törzsek száma az Amazonas-medencében, melyek a társadalommal egyáltalán nem, vagy csak elvétve kerülnek kapcsolatba. Ők ki vannak szolgáltatva a kábítószer-kereskedelem fenyegetéseinek, az óriási infrastrukturális beruházásoknak és az illegális kitermeléseknek. Amazónia Latin-Amerika azon régiója, ahol a legnagyobb a belső és a nemzetközi mobilitás. A statisztikák szerint a városi lakosság aránya ugrásszerűen megemelkedett. Jelenleg a lakosság 70-80 százaléka él városokban, és nagyon sokan igyekeznek még oda, annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre azok az alapvető szolgáltatások, melyekre szükségük lenne. Az Egyház igyekszik követni a migrációs folyamatot, de az Amazonas-medencén belül még megoldásra váró lelkipásztori problémákkal kell szembenéznie.
Az instrumentum laboris utolsó része az egyházi irányvonalak kidolgozását sürgeti. A helyi közösségeknek egy aktívan közreműködő egyházra van szükségük, amelyik jelen van a társadalomban, a politikában, a gazdaságban, a kultúra és az ökológia terén egyaránt. Olyan egyházra, amelyik befogadja a kulturális, szociális és ökológiai különbözőségeket, hogy diszkrimináció nélkül szolgáljon mindenkit. Kreatív egyházra, amelyik együtt dolgozza ki a néppel a válaszokat a sürgető kihívásokra, és amelyik harmóniában él, előmozdítja a békét, az irgalmasságot és a szeretetközösséget.
Az amazóniai közösségek a paphiány miatt ritkán vehetnek részt szentmisén. Az Egyház az Eucharisztiából él, és az Eucharisztia építi az Egyházat. Ezért, hogy ne hagyják Eucharisztia nélkül a közösségeket, a dokumentum azt javasolja, hogy vizsgálják felül a szentmise bemutatására felhatalmazott személyek kiválasztásának és felkészítésének szempontjait. A közösségeket jobban érvényre kell juttatni, előmozdítani a népi ájtatosság képi, tradicionális, rituális és szentségi formáit. Célszerű volna újragondolni azt az elképzelést, miszerint a joghatóság gyakorlatát összevonják állandó módon a papi szentség minden területével, legyen az szentségi, egyházjogi vagy adminisztrációs terület.
Az Amazonas-medence kulturális sokszínűsége és az óriási távolságok az egyes közösségek között súlyos lelkipásztori problémát jelentenek az Egyháznak, melyet nem lehet pusztán gyakorlati vagy technikai eszközökkel orvosolni. Helyi hivatásokat kell elősegíteni a férfiak és a nők körében, akik az őslakos kultúra és szokások ismeretében döntő módon hozzájárulhatnak az evangelizáláshoz. A látogató Egyház helyett ottmaradó Egyházra van szükség, amely az emberek mellett áll, és amelynek papjai a lakosság soraiból kerülnek ki.
Leszögezve azt, hogy a cölibátus (papi nőtlenség) ajándék az Egyház számára, a dokumentumban megfogalmazódik a kérés, hogy tanulmányozzák a közösség által tisztelt idős, lehetőleg őslakos férfiak pappá szentelésének lehetőségét a régió távoli pontjain, még ha már stabil családjuk is van. A cél az, hogy biztosítsák ezáltal a szentségeket, melyek a keresztény élet támaszai.
Meg kell határozni továbbá azt, hogy a nők milyen hivatalos szolgálatot végezhetnek, tekintettel arra, hogy jelenleg központi szerepet játszanak az amazóniai egyház életében. El kell ismerni a nőket, karizmájukkal és talentumaikkal együtt. Ismét el akarják foglalni azt a helyet, amelyet Jézus a nőknek adott. Biztosítani kell vezető szerepüket, és azt, hogy egyre növekvő teret kaphassanak a képzésben: a teológia, a katekézis, a liturgia, a hit és a politika oktatásában.
Az amazóniai szinódus munkadokumentuma azt javasolja, hogy egy alternatív és prófétai módot találjanak a megszentelt életre, amelyik kongregáció- és intézményközi, abban az értelemben, hogy kész ott lenni, ahol senki nem akar, és azok mellé állni, akik mellé senki nem akar. A szerzetesi életre való felkészítés foglalja magába a kultúraköziség, az inkulturáció, a lelkiségek közötti párbeszéd és az amazóniai „kozmovíziók” tematikáját is. A dokumentum felhívja a figyelmet a pünkösdista eredetű evangéliumi egyházak gyors növekedésére, főként a peremvidékeken. Olyan egyházi modellt kínálnak föl, ahol a nép főszereplőnek érzi magát, és a hívek cenzúra, dogmatizmus és szertartásbeli fegyelem nélkül, szabadon fejezhetik ki magukat.
Az Egyháznak Amazóniában szembe kell néznie a hatalommal, mert itt az embereknek nincs lehetőségük élni jogaikkal a nagyvállalatokkal és a politikai intézményekkel szemben. Ma az, aki számonkéri a hatalmon lévőktől a terület védelmét és az emberi jogokat, saját életével játszik, megnyitja az utat a kereszt és a vértanúság előtt. Ijesztő mértéket öltött az Amazonas-medence vértanúinak száma. Csak Brazíliában 2003 és 2017 között 1119 őslakost öltek meg, amiért védték területüket. Az Egyház nem maradhat közömbös ennek láttán. Ellenkezőleg, támogatnia kell az emberi jogok védelmezőit, és meg kell emlékeznie vértanúiról, mint amilyen a női vezető, Dorothy Stang nővér volt.
A szinódusi munkadokumentum kidolgozása során a hit fényében hallgatták meg Amazónia hangját. Igyekeztek válaszolni az amazóniai lakosság és terület kiáltására egy átfogó ökológia és új utak nyitása érdekében. Ezek a hangok azt kérik a szinódusi atyáktól, hogy új választ adjanak a különböző helyzetekre, és új utakat keressenek, melyek lehetővé teszik a kairoszt, a megfelelő, helyes pillanatot az Egyház és a világ számára.
2019. október 6–27. között tartják a Vatikánban a pánamazóniai szinódust, amelynek munkadokumentumát június 17-én tette közzé a Püspöki Szinódus főtitkársága.