Besokallt a munkájától, lenyúlt 13 tyúkot az anyjától, és mára övé az egyik legkülönlegesebb magyar gazdaság

Mintegy hat évvel ezelőtt adta fel budapesti informatikus állását Lengyel Zoltán, de újabban ismét rendszeresen megfordul a fővárosban. Az időközben általa létrehozott gazdaság terményeit szórja szét a vevői között. Tojással és hússal megpakolt fehér furgonjával nagyjából heti rendszerességgel járja körbe megszokott útvonalát.

A csütörtök késő délutáni körút első hosszabb állomása egy óbudai lakótelep garázssora. Először itt találkozhat vele az a több tucat ember, akik a Zoltán által üzemeltetett közösségi gazdálkodás tagjai. Fél-egy óra után továbbindul a furgon, hogy újabb vevőket szolgáljon ki egy rákospalotai közösségi piacon, végül pedig egy újlipótvárosi kocsmában zárja a napot.

Ebben a kocsmában Zoltán még megiszik egy-két sört a csomagok kiosztása után, ilyenkor többen is csatlakoznak hozzá a vásárlói közösségből. A sörözések után Budapesten alszik a testvére lakásában. Igyekszik kihasználni, hogy ihat egy-két sört, mivel ezt a saját gazdaságnál kevésbé teheti meg. „Ha baj van és intézni való, akkor nem árt józannak lenni” – mondta.

Egy ősi módszer feltámasztása

Magyarországon alig van olyan gazdaság, amely hasonló modellben működik, mint Zoltáné. A gazdaság ugyanis számos elemében azonos a fás legelőnek nevezett mezőgazdasági formával. Az angolul silvapasture-nek nevezett módszer átmenetet képez a fátlan gyepek és az erdők között. Az a lényege, hogy egy területen valósul meg az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés és az állattenyésztés.

Zoltán gazdaságában egyelőre kevés a fa, jelenleg inkább hasonlít egy szokványos pusztára. Azonban hamarosan több ezer fát fog elültetni, és akkor gazdasága még inkább rokonságot mutat majd a fás legelőkkel. Az ősi mezőgazdasági módszernek évezredeken át vezető szerepe volt Közép-Európa mezőgazdaságában, de az ipari forradalomtól kezdve egyre inkább kiszorult a nagybirtokok felé való elmozdulás, valamint a modern mezőgazdasági gépek és a vegyszerek elterjedése miatt.

Egy ősi mezőgazdasági módszer, amely jobb hellyé tenné a világotMagyarországon évezredeken át vezető szerepe volt, amíg el nem söpörték a monokultúrák. Boldogabb állatok, fenntarthatóság és egészségesebb termékek jellemezik.

A módszerről egy portugál gazdaságot bemutató cikk alapján írtam korábban. A Zoltán által személyesen is ismert Alfredo Cunhal a kilencvenes években azzal szembesült, hogy a monokultúrás műveléssel annyira kizsigerelték az ősi családi birtokot, hogy használhatatlanná vált. Emiatt társaival létrehozott egy biofarmot, amelyet fokozatosan alakították át fás legelővé. A gazdaság mára szinte az összes mediterrán alapanyagot megtermeli. Saját péksége, húsboltja és malma is van, és remek példa arra, hogy a világszinten egyre nagyobb gondot okozó talajerózió hogyan fordítható meg.

Egész évben kint lenni

Bár Zoltán gazdálkodó családban nőtt fel a Hajdú-Bihar megyei kisvárosban, Polgáron, a fás legelős módszerrel csak néhány éve ismerkedett meg internetes videók révén. Az érettségi után Budapestre költözött, ahol webfejlesztőként, programozóként dolgozott. Szabadúszó volt, és a szűkös határidejű projektekre ment rá. „Azt szerettem, ha terhelve vagyok, nem szeretem a limonádé dolgokat” – mondta.

Ahogy öregedett és több barátja külföldre ment, egyre többet járt a természetbe, leginkább barlangászni. „Egy idő után azt ismertem fel, hogy egész nyáron kint vagyok a természetben, és milyen hülyeség az, hogy egész télen azért dolgozom, hogy nyáron a természetben legyek. Miért nem dolgozok azon, hogy egész évben kint lehessek?” – emlékezett vissza a váltásra.

Régen csodabogárnak tartották őket, mára termésversenyeket nyernekEgy ausztriai látogatás után döntött úgy a Kardos Farm, hogy felhagy a mezőgazdaság jelképével, a szántással. Ezután versenyeket nyertek és pénzt is spóroltak.

Ezzel párhuzamosan a munkáját is egyre értelmetlenebbnek látta. Emiatt 2013-ban – mintegy tíz, Budapesten eltöltött év után – visszaköltözött Polgárra. Egy utolsó projektmunkát még elvállalt, de már úgy érezte, hogy „senki nem venné észre a világon, ha nem készülnék el vele”. Elkezdett gondolkozni azon, hogy milyen szabadban végezhető munkára válthatna, amely „értéket is teremt”.

Bújta az internetet, és ekkor ismerkedett meg a talaj megújulását előtérbe helyező regeneratív mezőgazdasággal vagy a természetbeni ökológiai folyamatokat használó permakultúrával. Eleinte foglyok tenyésztésében gondolkodott, majd néhány külföldi ökológus és agronómus (mint Allan Savory, Joel Salatin vagy Gabe Brown) hatására döntött úgy, hogy legeltető állattartással fog foglalkozni.

„Úgy indult a cégem, hogy lenyúltam anyám 13 tyúkját, és elkezdtem őket legeltetni”- mondta a 2013-as indulásról. A tyúkok számát hamarosan 50-re növelte, majd átvette a szüleitől a 30 hektáros családi földterületet, amelyen elkezdte átalakítani a szántót állattartásra.

Precíz rendszer

Ma már a nagyjából 200 tyúk mellett kacsák, mintegy 20 mangalica és 30-30 birka és szarvasmarha él a területen. A fás legelők mesterségesen létrehozott rendszerek, tehát nem annyiból állnak, hogy kiengedünk állatokat a fák közé. Zoltán gazdasága szigorú szabályok mentén szerveződik, az állatok nem szabadon mászkálnak, mivel a rendszer folyamatos beavatkozást igényel.

A különböző állatfajokat külön-külön, jellemzően egymást követve terelik rá egy adott legelőre, hogy minél hatékonyabban használják azt. A teheneket villanypásztorral terelik egy új legelőrészre. Egymáshoz szorosan közel állnak, és mindent legelnek, de csak rövid ideig. „Az a cél, hogy minden növénybe egyszer harapjanak bele” – mondta Zoltán.

Erre amiatt van szükség, mert a tehenek szabadon eresztve egyszerre legelnek alul és túl egy területet. „A tehén mindig a legfinomabb növényeket keresi. Ha azt megette, akkor a második, majd a harmadik legfinomabbat keresi. Mire azzal is végzett, újra kinő a legfinomabb, így újra indul a kör. Így viszont egy csomó, általa kevésbé kedvelt növény megmarad, a finomabbakat viszont azonnal lelegeli” – magyarázta Zoltán.

Ezért az a cél, hogy valamennyi növénybe egyszer harapjanak bele a tehenek, mert így biztosítva van, hogy megfelelő mértékben terheljék a legelőket. Nagyjából kétóránként terelik át a gulyát egy friss részre, bár ez évszakonként változik. Októbertől márciusig nem nő a fű, tavasszal pedig kaszálni is kell, mert a tehenek nem érnek végig a birtokon. Így viszont a lekaszált füvet takarmányként tudják használni telente.

A szavanna rekonstruálása

A tehenek a magas füvet legelik, őket pedig követik a birkák, amelyek az alacsonyabb fűből esznek. „Amiatt is fontos, hogy egymást kövessék, mert a marha élősködői nem élnek meg a birkában, a birkáéi meg nem élnek meg a marhában. A birka megeszi a marhában élő élősködő lárváját, és fordítva, egymásét pusztítják” – mondta Zoltán.

„Utánuk pedig jönnek a tyúkok mint takarító brigád” – folytatta. Szerinte az állatok „macerálása a természetes rendszerekben is megvalósul, csak ott ugye nincs kerítés”, helyettük vannak ragadozók. „Nézd meg a klasszikus szavannai képeket, sehol egy kerítés, vonul a gnú-tenger és velük együtt vagy őket követve a zebrák, madarak, oroszlánok satöbbi. Aztán amikor megint felnőtt a fű, akkor jönnek megint. Lényegben ezt csináljuk mi is, csak itt a kerítések, utak, szántóföldek és a többi miatt kis területeken mozgunk, és az oroszlán helyett villanypásztorunk van” – érzékeltette Zoltán.

A tyúkok egy kerekeken guruló „tyúkbusszal” követik a marhákat és a birkákat, bár jóval lassabban haladnak náluk. Két-három napig használnak egy adott földterületet, de ezt követően a kerekeknek köszönhetően a kérődzők után tudják gurítani őket. A tyúkok hozzáadott szerepe például, hogy széttúrják a tehénlepényt, betemetik a vakondtúrásokat, amiket más gazdaságoknál jellemzően traktorokkal csinálnak.

Hasonló módon élnek a csirkék is. Ezek háromszor négyméteres rácsdobozokban élnek – a fedő azért szükséges, hogy ne vigye el őket a sas vagy a róka -, és egy nap háromszor-négyszer teszik őket arrébb. A gazdaságban a növényevő állatok – a marha és a birka – tápláléka csak a lelegelt (vagy télre lekaszált) fűből származik, a mindenevők azonban kapnak takarmányt, mivel a természetben sem csak füvet esznek.

A területen van egy nagy mocsár is, a kacsák ennek a partján szoktak mozogni. A disznók ólja is ekörül van, az ő kifutóikat hetente változtatják meg. „A marha évi háromszor-négyszer járja át a földet, de a disznónak csak egyszer szabad, mivel jóval nagyobb mértékben zsigereli ki a földet” – mondta Zoltán. Ez alatt azt érti, hogy míg a tehén „csak a levelet bántja”, a disznó túrásával a gyökereket is, ezt követően tehát több időre van szükségük a növényeknek, hogy helyrejöjjenek.

Feljavult talaj

A földnek pedig központi jelentősége van a fás legelők szempontjából. „Az egész arról szól, azért maceráljuk az állatokat, hogy a talaj jobb legyen” – mondta Zoltán. A tudatos legeltetésnek, az egymás mellett terelt teheneknek az a szerepük, hogy egyenletesen tapossák le a növényeket. A letaposott fűből, az állatok szájából kieső növényekből és az állatok trágyájából folyamatosan természetes komposzt képződik. A talajminőség szempontjából hasonlóan fontosak a növények elő gyökerei, illetve a legeléskor elhaló gyökerek és az általuk táplált talajlakó élőlények.

Zoltán szerint ezeknek köszönhetően a talaj humusztartalma 1,5 százalékról 4,5-re növekedett hat év alatt, ami kifejezetten magasnak számít, nagyjából megegyezik a legjobb minőségű magyarországi talaj humusztartalmával. „Ha jobb a talaj, az jobb lesz a növényeknek, az pedig jobb lesz az állatoknak” – mondta. Szerinte annyival jobb lett a föld termőképessége, hogy adott terület a kezdeti 20 marha helyett már 50-et tud eltartani.

A magyar mezőgazdaságot az elsők között száríthatja el a klímaváltozásA déli országok mellett a Kárpát-medence van leginkább kitéve a klímaváltozásnak Európában. A szárazság várhatóan harmadával csökkenti a termésátlagokat. 

A magasabb minőségű talajnak jobb a vízmegtartó képessége, azaz egy nagy eső után több vizet tud elnyelni, így az nem a csatornába folyik, ami növelné az árvizek esélyét. A magasabb vízmegtartó képesség azt is jelenti, hogy kevésbé szárad ki a föld, nagyobb az aszályokkal szembeni ellenálló képessége. A talaj minősége a szén megkötésével javul, így a klímaváltozás szempontjából is hatalmas szerepe lehet a fenntartható módon működő gazdaságoknak.

A gazdaságban már most is vannak különböző fák, amelyeknek szinten több szerepük van: a nap és a szél ellen védik az állatokat, élelemmel látják el őket, vagy például megtelepedhetnek rajtuk a kártevőket evő madarak. A terv pedig az, hogy több ezer fát ültetnek hamarosan, hogy tovább fejlesszék a gazdaságot.

„A fafajták kiválogatásánál is szempont volt, hogy mindennek több funkciója legyen” – mondta Zoltán. Ezért lesz például akác, mert jó tűrőképességű és karámok építésére alkalmas fa. A nyárfa gyors növésű, így hamar nap- és szélárnyékot ad majd.

A fákat egymástól 5-10 méteres távolságban ültetik el. Az elszórt elhelyezkedés amiatt is hasznos, mert a fáknak így nem kell versenyezniük a fényért, így ágaik alacsonyan ágaznak el, koronájuk terebélyes. A tanya közelében inkább gyümölcsfák lesznek, és minél jobban távolodnak el, annál több lesz az állatok által kedvelt terméseket adó fa, mint a tölgy, a dió, a vadalma vagy a vadkörte.

Tudjuk, kit támogatunk

Zoltán kifejezetten törekedett arra, hogy fokozatosan fejlessze a gazdaságát. „A általunk megtermelt tojásra például korlátlan igény van, de nálunk minden úgy van beállítva, hogy van egy munkatömeg, ami korlátos, és mivel ebből is meg lehet élni, ezért a gazdaság nem minden részét növelnénk” – mondta. A párja mellett egy állandó alkalmazottja van, és rendszeresen besegítenek napszámosok.

Miután elindult 13 tyúkkal, azonnal kiváltotta a kistermelő engedélyt, és egy nyíregyházi vásárlói közösségen keresztül elkezdte értékesíteni a tojásait (erről nemrég részletesen írt a 444). „Ez így nyilván veszteséges volt, de ki kellett derülnie, hogy mennyit tudunk termelni. Ez amiatt is volt fontos, mert először a terület terhelhetőségét akartuk beállítani. Később a marhákat és a birkákat is úgy kellett felnevelni, hogy semmilyen külső takarmányt nem használunk. Azt pedig nehéz belőni, hogy adott terület mennyi állatot tart el” – mondta.

A nyíregyházi vásárlói közösséget gyorsan elengedte, és egy saját közösségi mezőgazdaságot épített ki. Ez azt jelenti, hogy a vevő – azaz pontosabban a közösség tagja – egy adott évre előre kötelezheti el magát, a gazdálkodóval a termelés kockázatán és jutalmán is osztozik. A Táncoskertnél négy-öt különböző csomag van. Egy tyúk és az utána járó éves tojásmennyiség például kilencezer forintba kerül, egy fél sertés pedig 110 ezer forintba.

Zoltán az adott időszak tojás- és húsmennyiséghez viszonyítva adja át ezeket a termékeket a cikk elején említett budapesti helyeken egy-két hetente. A rendszer előnye, hogy közvetlenül a termelővel állnak kapcsolatban, a termelő pedig nyugodtan dolgozhat, nem kell az eladással foglalkoznia. „Itt pontosan tudja a tag, hogy kivel áll kapcsolatban, melyik embert, családot támogatja, és azt is, hogy hogyan termelődik a cucc, miért csináljuk úgy, ahogy, például miért nevelkednek lassabban a csirkék. Hiszen rendszeresen találkozunk, hírlevelek, Facebook-csoportok vannak, van, aki rendszeresen jár a gazdaságokba önkénteskedni” – sorolta.

Szerinte a tagok egymással is találkoznak hétről hétre, beszélgetnek, recepteket cserélnek, segítenek egymásnak, ha baj van. Vannak, akik babaruhát cserélnek, és volt, aki munkát, esetleg párt talált magának. A hátrányok közé pedig az elköteleződés tartozik: egy tagnak egy-két hetente egy átadópontnál kell lennie, és egy évre előre elköteleződik amellett, hogy mikor mennyi húst fog elfogyasztani.

Zoltán szerint minden évben megjelennek új közösségi alapon szerveződő gazdálkodások, de nagyjából hasonló számban dőlnek is be, mivel nehéz évekre előre kalkulálnia egy gazdaságnak. Szerinte nagyjából tíz-húsz hasonló kezdeményezés lehet most Magyarországon, de saját magán kívül mindössze két olyan gazdálkodásról tud, amely hússal foglalkozik.

Fabók Bálint

www.g7.hu