A Vatikán egy területen kívüli palotaépületét, amely a Szent Péter-bazilikára néz, Ferenc pápa a hajléktalanok rendelkezésére bocsátotta.
Migliori palota az épület neve, arról a családról, amely a 18. században építtette, és 1930-ban a Szentszéknek adományozta. Egy évvel ezelőttig a piarista nővérek tartották fenn leányanyák számára, ők azonban máshová költöztek. A gyönyörű, fakazettás mennyezetű, freskókkal díszített, színes padlózatú nagy épület gazdátlan maradt. A teraszáról a tér, az apostoli palota, a bazilika látszik, olyan érzése van az embernek, mintha kezével érinthetné Michelangelo kupoláját. Luxusszállodának való hely, de Ferenc pápa másképp döntött: pápai alamizsnásán, Konrad Krajewski bíboroson keresztül a szegényeknek adományozta, kezelését a Sant’Egidio közösségre bízta.
Konrad atya úgy beszél erről, mintha a legtermészetesebb dolog lenne: „Hát ez a normális, nem? Ha Ön szerelmes, mit tesz? Igyekszik megtalálni és odaajándékozni a világ legszebb virágait. Mi ugyanezt szeretnénk tenni a szegényekkel. Ez a színtiszta evangélium. A szépségen keresztül vissza akarjuk adni nekik a méltóságukat.” Hangsúlyozza, hogy ez nem olyan, mint amikor elvitte a hajléktalanokat a Sixtus-kápolnába: „A Sixtus-kápolnát egyszer meg lehet csodálni, itt azonban lakni lehet, vissza lehet térni a normális élethez ezen a helyen keresztül. A Szentatya egy szállodai szobában lakik a Szent Márta-házban, és a szegényeknek egy palotát ad, egy igazi palotát. Előfordul, hogy ha valaki először jön ide vendégségbe, szétnéz, és elbizonytalanodik, attól fél, rossz helyre jött. Ez jelenti azt, hogy visszaadni a méltóságot!”
Carlo Santoro igazgatja a házat: a miniszterelnöki hivatalban dolgozik a bioetikai bizottságban, fiatalkora óta a Sant’Egidio közösség tagja. Munka után leveszi a nyakkendőt, és idejön a palotába. „A pápa akarta, hogy palotának hívjuk. Ez nem egy hajléktalanszálló, sikerült behoznunk olyan embereket, akik azt mondták, soha nem mennek be egy szállóra. Ez egy ház azoknak, akiknek nincs házuk. Egy nagyon szép ház. Amikor Ferenc pápa (tavaly november 15-én) megnyitotta, azt mondta: »A szépség gyógyít.«”
Egy-, két- és háromágyas szobák vannak az épületben, tizenhárom fürdőszoba. Étkezni a másodikon lehet, nem egy nagy teremben, hanem több kisebb ebédlőben. A falakat festmények díszítik, amelyeket Ferenc pápa kapott ajándékba az évek során. A földszinten nappalit alakítanak majd ki, tévékkel, könyvekkel, számítógépekkel. Van egy kápolna is, ahol imádkozhatnak. A közösség egy orvosa is eljön esténként, ellenőrzi a betegeket. Az egyetlen fizetett alkalmazott Marco, a gondnok, aki éjszaka is ott van az épületben. A bejáratnál van egy fénykép a közösség ebédjéről, ahol 1982-ben karácsonykor vendégül látták a szegényeket a Santa Maria in Trastevere-bazilikában, és ezen a fotón ott van Marco is.
Sokakról kiderült, hogy súlyos betegek, amit eddig nem is tudtak, csak azután derült rá fény, hogy ide költöztek, ahol személyesen gondjukat viselik. Azt szeretnék, hogy ez egy állomás legyen az életükben, talpra álljanak, új életet tudjanak kezdeni, legyen munkájuk.
Silvano nemrég még az árkádok alatt lakott: „Az volt a helyem nyolc éven át. Nedves volt és hideg. Most viszont éppen meleg vízzel zuhanyoztam, holnap reggel lemegyek reggelizni, mi többet akarhatnék?” – mondja elégedetten.
Korábban Szent II. János Pál pápa is hasonló lépést tett. A Szentatya 1988-ban ajándékozta és avatta fel a Vatikán közelében a Mária ajándéka (Dono di Maria) elnevezésű otthont, amelyben Teréz anya nővérei és önkéntesek gondoskodnak a hajléktalanokról.
A Vatikán egy területen kívüli palotaépületét, amely a Szent Péter-bazilikára néz, Ferenc pápa a hajléktalanok rendelkezésére bocsátotta.