Hálás szeretettel köszöntlek a betegek világnapja alkalmából, 

Csaba t. 

"Ezen ünnepélyes világnap kezdetén örömmel és csodálattal tekintek Indiában Kalkuttai Teréz anyára, úgy mint az irgalmasság példaképére, aki a szegények és a betegek számára megtapasztalhatóvá tette Isten szeretetét. Ahogyan a szentté avatásán mondtam: „Teréz anya egész létezésével az isteni irgalmasság nagylelkű szétosztója volt, aki mindenkinek a szolgálatára állt az emberi élet befogadása és védelmezése által, legyen szó a meg nem született vagy a magára hagyott és kiselejtezett életről. (…) Lehajolt a teljesen legyengült, az út szélén meghalni hagyott emberekhez, elismerte Istentől kapott méltóságukat. Felemelte hangját a világ hatalmasai előtt, hogy ismerjék be vétkességüket az épp általuk teremtett szegénységből fakadó bűncselekményekben. A bűncselekményekben! Számára az irgalmasság volt az a »só«, amely megízesítette minden tettét, és az a »fény«, amely beragyogta mindazok sötétségét, akiknek már könnyük sem maradt, hogy sírjanak szegénységük és szenvedésük miatt. Az ő missziója a városok és az emberi létezés peremterületein úgy áll ma is előttünk, mint beszédes tanúságtétel Istennek a szegények legszegényebbjeihez való közelségéről.” (Homília, 2016. szeptember 4.). 

Ferenc pápa

Életszeretetről a betegek világnapján 

Az életet mindig védelmezni kell, üzeni Ferenc pápa a betegek 28. világnapján. A kiemelt nap célja nagyobb figyelmet szentelni a betegeknek, és a keresztény embert segíteni a szenvedés megértésében. Kedden fél tizenegykor kezdődik a szentmise a csíksomlyói kegytemplomban

A (Szent) II. János Pál pápa által kezdeményezett, és a világegyházban 1993-tól február 11-én ült világnap arra emlékeztet, hogy 1858-ban ekkor jelent meg először a Szűzanya Soubirous Bernadett tizennégy éves francia lánynak a franciaországi Lourdes melletti Massabielle-barlangban. Lourdes a kezdetektől a csodás testi és lelki gyógyulások helyszíne volt, ahová milliók zarándokolnak el. A jelenések helyén fakadt forrás napi 120 ezer liter vizet ad. A sok ezer megmagyarázhatatlan gyógyulás közül hetvenet ismert el csodásként a katolikus egyház.

A Szentatya minden évben üzenetet küld erre a napra, 2020-ban Máté evangéliumából vette a vezérgondolatot: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket” (Mt 11, 28). A pápa hangsúlyozza: az életet fogantatása pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig védelmezni, tisztelni, szolgálni kell. Együtt a Szűzanya oltalmában A csíksomlyói kegytemplomban kedden tartják a gyulafehérvári főegyházmegye időseinek és járó betegeinek zarándoklatát. A 10 óra 30 perckor kezdődő szentmise végén kiszolgáltatják a betegek szentségét azoknak, akik előtte lelkileg erre felkészültek. Az otthon maradottak a csiksomlyo.ro honlap élő közvetítésével kapcsolódhatnak be a liturgiába. A katolikus templomokban az igénylők számára ünnepi szentmiséken szolgáltatják a betegek kenetét.

www.szekelyhon.ro

A Lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én tartja az Egyház a betegek világnapját. Ebből az alkalomból a naphoz köthetően a templomokban együtt imádkozunk a betegekkel, és a papok kiszolgáltatják a betegek szentségét. Bognár Istvánnak, a győri szeminárium spirituálisának írását adjuk közre.

A betegség és a szenvedés embersorsunk kikerülhetetlen velejárói, életünk legsúlyosabb megpróbáltatásai. Még akkor is, ha jó egészségnek örvendünk, megvan a lehetőségünk arra, hogy megbetegedjünk, mert mindnyájan magunkban hordjuk valamilyen közeli vagy távoli betegség csíráját vagy veszélyét. A szenvedések elől senki sem futhat el, a betegség soha nem kér bebocsátást: leggyakrabban váratlanul és felkészületlenül ér bennünket.

Az evangéliumok tanúsága szerint az Úr Jézus – amerre csak járt – mindenhol jót tett, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Különös szeretettel fordult feléjük, idejének nagy részét a betegekre szánta. Az Egyház Jézustól kapott és kiemelten fontos küldetése ma is, hogy ápolja, gyógyítsa és megerősítse a betegeket. A betegek szentségének kiszolgáltatásával a szenvedő ember betegségét Isten előtt éli meg. Az a cél, hogy értelmet adjon a betegségnek, hogy azt az üdvösség pozitív tapasztalatává alakítsa át, enyhülést adjon, kieszközölje a gyógyulást és felajánlja a bocsánatot.

Amikor a beteg elhagyatva érzi magát, s talán úgy gondolja, hogy még az Isten is elhagyta őt, a pap Krisztus és Egyházának képviseletében kifejezi, hogy Isten soha, de soha nem hagy el bennünket. Látogatása Isten szerető gondoskodásának kifejeződése. A látogatás alkalmával – Szent Jakab apostol utasítását követve – a beteget megkenik olajjal (vö. Jak 5,14–16). A gyógyulást célzó és jelző megkenést kíséri az Egyház imája, könyörgése a beteg felgyógyulásáért.

A betegek szentségének célja az egész ember gyógyítása, talpra állítása. Persze ez nem jelenti azt, hogy úgy hat, mint a testi orvosság, és azt sem, hogy csodás, azonnal észlelhető hatása van.

A betegek kenetének szentségi hatásáról van szó, mely megadja az erőt, hogy egy súlyos betegség kísértéseit leküzdjük, de erősíti bennünk a gyógyulás reményét is. Ez a kegyelmi megerősítés talpra állítja a hívő embert, ami akár a testi egészség visszaállításában is jelentkezhet. Ha a beteg meggyógyul, ez a gyógyulás jele lesz annak a gyógyulásnak és talpra állításnak, amiben része lesz majd halála után a feltámadásban.

Végezetül fontosnak látjuk külön hangsúlyozni, hogy a betegek szentsége nem utolsó kenet, nem csupán a haldoklók megerősítésére szolgál: az élők szentsége, az élni akarás szentsége, mely a többi szentséghez hasonlóan a földi zarándokútját járó ember életét, életkedvét erősíti. A kenetet hozó pap pedig nem a halál angyala, hanem Jézusnak, a Betegek Orvosának követe, aki a Szentlélek kegyelmét közli, hogy a kegyelem szabadítsa meg a beteget bűneitől, üdvözítse és erősítse meg jóságosan.

Álljon itt befejezésül mindannyiunk megerősítésére az a pár sor, amit Teilhard de Chardin jezsuita tudós írt évekig ágyhoz kötötten szenvedő nővérének: „Margit nővérem! Miközben én átadtam magam a világmindenség pozitív erőinek, te mozdulatlanul, ágyhoz szegezve, lelked mélyén nagy-nagy csöndben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait. Mondd csak, mit gondolhat Teremtő Istenünk: kettőnk közül melyiknek jutott nagyszerűbb szerep?”

Forrás: Hitvallás, a Győri Egyházmegye lapja (2004. december)

Fotó: Katholisch.at

Magyar Kurír

Szűz Mária lourdes-i jelenése – A betegek világnapja

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Ezen a napon egyre több templomban kiszolgáltatják a betegek szentségét. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.

Forrás

Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

A MI ÁLDOTT NAGYASSZONYUNKNAK,

A SZEPLŐTELENÜL FOGANTATOTT

BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁNAK,

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ÉDESANYJÁNAK,

LOURDES-I MEGJELENÉSE

(február 11.)

1858. február 11. és július 16. között a franciaországi Lourdesban, a massabielle-i barlangnál a Szeplőtelen Szűz 18 alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek. Ezt az egyszerű leányt használta fel a Szent Szűz arra, hogy a bűnösöket megtérésre szólítsa fel, és az Egyházban új lendületet adjon az imádságnak, a keresztény szeretetnek, a betegek és a szegények szolgálatának.

Soubirous Szent Bernadett egyik levelében így ír:

Az egyik napon, amikor két leánnyal a Gave folyó partjára mentem ki rőzsét gyűjteni, valami szélzúgást hallottam. A rét felé fordultam, de a fákat egy cseppet sem láttam hajlongani. Ekkor fölemeltem fejemet, és észrevettem a barlangot. Megláttam ott a fehér ruhába öltözött Úrnőt. Tündöklő fehér ruha volt rajta, és kék öv a derekán, mindkét lábán világossárga rózsa, olyan színű volt, mint az olvasója.

Láttára megdörzsöltem a szememet, mert azt hittem, hogy káprázik; kezemet pedig ruhám zsebébe dugtam, és megfogtam az olvasómat. Keresztet is akartam vetni, de nem tudtam a kezemet felemelni, mert lehanyatlott. Amikor pedig az az Úrnő keresztet vetett, bár remegett a kezem, megpróbáltam én is, és végre sikerült. Rögtön elkezdtem imádkozni a szentolvasót, maga az Úrnő is pergette olvasója szemeit, ajka azonban nem mozgott. Mire befejeztem a szentolvasót, a látomás rögtön eltűnt.

Megkérdeztem erre a két leányt, hogy láttak-e valamit. Azt mondták: semmit. Sőt még ők kérdeztek engem: „Milyen titkot tudsz mondani számunkra?” Közöltem velük, hogy láttam a fehér ruhás Úrnőt, azonban nem tudom, kicsoda ő. De figyelmeztettem őket, hogy erről hallgassanak. Erre meg ők figyelmeztettek engem, hogy ide ne jöjjek többé. Ebbe viszont én nem egyeztem bele. Újra eljöttem tehát vasárnap, hiszen erre belső indítást éreztem.

Az Úrnő csak a harmadik alkalommal szólt hozzám, és megkérdezte, hajlandó lennék-e tizenöt napon át kijönni ide hozzá. Azt feleltem, hogy igen. De hozzátette még, hogy biztatnom kell a papokat, hogy építtessenek fel ott egy kápolnát. Aztán megparancsolta, hogy igyam a forrásból. Mivel nem láttam ott semmi forrást, elindultam a Gave folyóhoz. Ő azonban jelezte, hogy nem a folyóról beszélt, és ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem.

Tizenöt napon át pedig visszamentem oda, és az Úrnő egy hétfő és egy péntek kivételével mindennap megjelent nekem ugyanazt parancsolva, hogy figyelmeztessem a papokat ott egy kápolna felépítésére, és kérte, hogy menjek a forráshoz megmosdani, és imádkozzam a bűnösök megtéréséért. Többször kérdeztem ugyan kiléte felől, de ő csak szelíden mosolygott. Végül is karját felemelve és szemével az égre tekintve megmondta nekem, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.

E tizenöt nap alatt három titkot is közölt velem, de megtiltotta, hogy ezeket bárkinek is eláruljam. Én pedig ezeket mindeddig hűségesen megőriztem.