Az Aleteia nemzetközi katolikus portál a világjárvány küszöbén, amikor az egyik legfontosabb tanács, hogy mossunk alaposan kezet, fejet hajt a magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt.

Ma már elképzelni is nehéz azokat az időket, amikor akár sebészek is mellőzték a kézmosást, kézfertőtlenítést – noha mindez nem is volt olyan régen. Semmelweis Ignácot, „az anyák megmentőjét” felfedezéseiért szinte csak támadás érte.

Az Aleteia portál kiemeli, hogy katolikus orvosról van szó. Valóban a tabáni plébániatemplomban keresztelték meg katolikus szülei tízből ötödik gyermeküket, Ignácot. A székesfehérvári ciszterci gimnáziumba, majd a budai Vár alatti Egyetemi Katolikus Gimnáziumba járt. Károly nevű öccse pap lett, a belvárosi templomban (ma Nagyboldogasszony-főplébániatemplom) szolgált.

Semmelweis Ignác 1844-ben kapta meg orvosdoktori, majd pár hónappal később szülészmesteri oklevelét; egy évvel később pedig sebészmesterré avatták. 1847-ben, amikor értesült barátja, kollégája, a vérmérgezésben elhunyt Jacob Kolletschka haláláról, elkezdett kutatásokat végezni ezen a téren, s felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.

Még Bécsben „felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket – írja az ő nevét viselő orvosi egyetem honlapja. – Világossá vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a pusztán bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább jelenség volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között.”

Bécsben, majd 1851-től a közkórházként működő pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának főorvosaként kimutatta az aszeptikus (fertőzést megelőző) eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben. Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, majd kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt).

Intézkedései népszerűtlenek voltak, kollégái a meglátásait és a statisztikai bizonyítékokat semmibe vették. 1860-tól publikálta német nyelven, könyvben és nyílt levelekben is nézeteit a gyermekágyi láz „kóroktanáról”, melyek szintén elutasítást váltottak ki a szakma részéről. Csak a század végére kezdték lassan belátni az igazát: a mikroorganizmusok felfedezése, Louis Pasteur munkássága hozta meg az áttörést. A pesti egyetem tanáraként igyekezett legalább az újabb orvosgenerációt meggyőzni.

A felfedezése után őt érő súlyos támadások felőrölték idegrendszerét, ami 1865-re elmezavarrá súlyosbodott – folytatódik élettörténete a SOTE weboldalán. 1865 júliusában került a döblingi elmegyógyintézetbe, ahol augusztus 13-án, 47 esztendősen meghalt. Halálának tényleges okairól hosszú ideje vitatkozik a szakma, legvalószínűbb, hogy csontvelőgyulladásból kialakuló szepszis okozta.

A kiváló orvos sírja ma (1965 óta) a róla elnevezett orvostörténeti múzeum, egykori szülőháza udvarának oldalfalában található. A budapesti orvosi egyetem 1969 óta viseli a nevét.

Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította, és a Magyar UNESCO Bizottság javaslatára Semmelweis Ignác halálának 150. évfordulóját (2015) is felvették a megünneplésre méltó évfordulók közé.

Forrás és fotó: Aleteia.org; Semmelweis.hu; Wikipédia

Magyar Kurír