Augusztus 16-án a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a vasárnapi evangéliumról, Jézusnak és a kánaáni asszonynak a találkozásáról elmélkedett, és arra biztatott, hogy mi is bátran vigyük Jézus elé minden bajunkat, bűnünket, kudarcunkat.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A mai, vasárnapi evangélium (vö. Mt 15,21–28) Jézus és a kánaáni asszony találkozását mutatja be. Jézus Galilea északi részén, idegen területen tartózkodik, hogy tanítványaival kissé távolabb legyen az emberektől, akik egyre nagyobb tömegben keresik őt. Odamegy hozzá egy asszony, aki azért könyörög, hogy segítsen beteg lányán: „Könyörülj rajtam, uram!” (Mt 15,22). Olyan anya kiáltása ez, akinek élete tele van szenvedéssel, aki tehetetlennek érzi magát, aki látja, hogy lányát betegség gyötri, és nem tudja meggyógyítani. Jézus kezdetben figyelemre sem méltatja, de ez az anya nem tágít, kitartóan könyörög, még akkor is, amikor a Mester azt mondja a tanítványoknak, hogy küldetése csak „Izrael házának elveszett juhaihoz szól” (Mt 15,24), és nem a pogányokhoz. Az asszony folytatja a könyörgést, és ezen a ponton Jézus egy közmondást idézve próbára teszi – ez kissé kegyetlennek is tűnik –: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni” (Mt 15,26). De az asszony rögvest, gyorsan, aggódva válaszolt: „Igaz, Uram, de a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullnak” (Mt 15,27).
Ezekkel a szavakkal ez az anya azt bizonyítja, hogy megsejtette: a Jézusban jelen lévő, magasságos Isten jósága nyitva áll teremtményei összes szükséglete előtt. Ez a bizalommal teli bölcsesség szíven üti Jézust, és a csodálat szavait váltja ki belőle: „Asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” (Mt 15,28) Milyen a nagy hit? A nagy hit az, amely odaviszi saját, sérülésekkel teli történetét az Úr lábához, és kéri őt, hogy gyógyítsa azt meg, és adjon neki értelmet.
Mindannyiunknak megvan a saját története, és ez nem mindig makulátlan történet; sokszor nehéz történet, tömérdek fájdalommal, sok bajjal és sok bűnnel. Mit tegyek élettörténetemmel? Elrejtsem? Ne! Az Úr elé kell vinnünk: „Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani engem!”
Ezt tanítja nekünk ez az asszony, ez a drága édesanya: vigyük bátran fájdalmas történetünket Isten elé, Jézus elé; hogy megérintsük Isten gyengédségét, Jézus gyengédségét.
Alkalmazzuk magunkra ezt a jelenetet, próbáljuk ki ezt az imádságot: mindenki gondoljon saját történetére! Egy történetben mindig vannak rossz dolgok, mindig. Menjünk oda Jézushoz, kopogtassunk Jézus szívén, és mondjuk neki: „Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani engem!” Képesek leszünk rá, ha mindig szemünk előtt tartjuk Jézus arcát, ha megértjük, milyen Krisztus szíve: együttérző szív, mely magára veszi fájdalmainkat, magára veszi bűneinket, hibáinkat, kudarcainkat. Olyan szív, amely úgy szeret bennünket, amilyenek vagyunk, álarc nélkül. „Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani engem!” Ezért fontos, hogy értsük Jézust, hogy bensőséges kapcsolatunk legyen Jézussal. Mindig visszatérek a tanácshoz, amelyet most nektek adok: mindig hordjatok magatokkal egy zsebkönyv méretű evangéliumot, és mindennap olvassatok el belőle egy részt. Vigyétek magatokkal az evangéliumot: a táskátokban, a zsebetekben, akár a mobiltelefonotokon, hogy lássátok Jézust. Benne megtaláljátok Jézust, olyannak, amilyennek mutatja magát; megtaláljátok Jézust, aki szeret, aki nagyon szeret bennünket. Emlékezzünk az imára:
„Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani engem!” Gyönyörű ima! Segítsen az Úr valamennyiünket, hogy imádkozni tudjuk ezt a gyönyörű imát, amelyet egy pogány asszony tanít nekünk: nem keresztény, nem zsidó, hanem pogány.
Szűz Mária járjon közben imádságával, hogy minden megkeresztelt emberben növekedjen a hit öröme, és a vágy, hogy azt koherens életünk tanúságtételével továbbadjuk másoknak, hogy legyen bátorságunk közeledni Jézushoz, és azt mondani neki: „Uram, ha akarod, meg tudsz gyógyítani engem!”
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvérek!
Továbbra is imádkozom Libanonért és a világ többi drámai helyzetéért, amelyek szenvedést okoznak az embereknek. Gondolok a drága Fehéroroszországra. Figyelemmel kísérem a választások utáni helyzetet abban az országban, és felhívást teszek közzé a párbeszédért, az erőszak elutasításáért, valamint az igazságosság és a jog tiszteletben tartásáért. Minden belarusz lakost a Szűzanyának, a béke királynőjének oltalmába ajánlok.
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok. Külön is üdvözlöm a brazil szerzeteseket, akik itt vannak, Rómában, sok zászlóval. Ezek a szerzetesek lélekben követik a megszentelt élet első országos hetét, amelyet Brazíliában tartanak. Szép hetet a megszentelt életet élőknek! Haladjatok előre! Szeretném köszönteni a Szeplőtlen Szűz Mária-plébánia bátor fiataljait is!
Ezek a napok a szünidő napjai: kívánom, hogy legyen ez a testi felfrissülés ideje, de a léleké is azáltal, hogy időt szenteltek az imának, a csendnek és a természet szépségével, Isten ajándékával való pihentető találkozásnak! Ez ne feledtesse el velünk a koronavírus-járvány okozta problémákat: sok családnak nincs munkája, sokan elvesztették munkájukat, és nincs mit enniük. Nyári szünetünket kísérje e családok felkarolása és megsegítése!
Áldott vasárnapot és finom ebédet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Viszontlátásra!
Augusztus 16-án a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a vasárnapi evangéliumról, Jézusnak és a kánaáni asszonynak a találkozásáról elmélkedett, és arra biztatott, hogy mi is bátran vigyük Jézus elé minden bajunkat, bűnünket, kudarcunkat.