Szent Ferenc egyszerűen összefoglalta lelkiségének a programját: a testvérek „kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent Evangéliumát” (RB 1,1). Az Evangélium megértése, Isten megismerése a kicsinyek kiváltsága (vö. Mt 11,25) – akik az Evangéliumban keresik arra az alapvető kérdésre a választ, amire Szent Ferenc is rákérdezett: „Ki vagy, te, Uram, és ki vagyok én?”

Titkos kapcsolat van az Evangélium valamint a kicsinyek és szegények világa között. S itt elsősorban nem magunkra gondolok, akiket Kisebb Testvéreknek neveznek és a szegény Szent Ferenc rendjébe tartozunk, hanem az Evangélium Istenére. Ui. ő a kicsiny és ő a szegény.

Isten elhagyta uralmi pozícióját. Egy lett közülünk. Ő a legalázatosabb és a leggyöngébb. Nem kell nekünk sem ferences sztároknak lennünk, hanem mint Bűnbánók Rendjének tagjai, szüntelen megtérésben élni: azaz Szent Ferenchez hasonlóan Isten szemével nézni ezt a teremtett világot, a másik embert és saját magamat. Miként Szent Ferenc írja egyik intelmében: „az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet” (Int 19,2).

Kiengesztelődni és Isten szemével nézni magam, a másik embert és a teremtett világot – íme, a gubbiói farkasról szóló legenda (Fior 21).

Gubbió városában garázdálkodott egy vérengző farkas, ami arról volt híres, hogy állatokat és embereket falt fel. Mindenki félt tőle.

Szent Ferenc arra járván, hallja a történteket. Arra gondolt, hogy ő bizony megnézi, ki ez a farkas. Kimegy a városon kívülre. A farkas meglátja, rohanna a Szentre, de Szent Ferenc keresztet rajzol feléje, s ráparancsol: Farkas testvér, te ezt a műveletet fejezd be. S lám, a farkas „szelíd bárányként kullogott oda a Szenthez”.

S ekkor kompromisszumot kötöttek: Farkas testvér, te békén hagyod a város embereit, állatait, s én megbeszélem a város lakóival, hogy lássanak el téged táplálékkal. „Jól tudom, ugyanis, hogy az éhség vitt rá minden gonoszságra.” Nem vagy te olyan rossz, mint amilyennek vélnek. Alapvetően senki sem rossz (sem a farkas, sem a város lakói), hanem mindegyiküknek megvannak a maguk szükségletei.

Be is mentek együtt a városba. Szent Ferenc a farkas jelenlétében a város lakóival megígértette, hogy gondoskodnak a farkas napi ellátásáról, s a farkassal is megígértette, hogy nem bánt senkit. Mire a farkas a jobb lábát a Szent tenyerébe tette. Kezet rá!

Ki ez a farkas? Szomszédom, menyem, anyósom, férjem, feleségem; akivel összevesztem? Vagy az én természetem? Én magam? Valamely tulajdonságom, bűneim, melyek zavarnak? Ki ez a farkas, akivel ki kell engesztelődnöm?

És mitől lett más ez a farkas? Attól, hogy Szent Ferenc a szemébe mert nézni, és szembemenni vele fegyver nélkül. Nem félt tőle; a legfontosabb, hogy bízott benne. Így elérte, hogy a farkas is bízzék benne.

A farkas megszelídülése mellett hangsúlyos, hogy a város lakói is megszelídültek. Már nem vasvillákkal és dorongokkal közeledtek a farkas felé, hanem ennivalóval és meleg kásával.

Íme, a megtérés jelentése Szent Ferencnél: Isten szemével nézni ezt a teremtett világot, a másik embert, saját magamat: fegyvertelenül és békességesen közelítve meg, félelem nélkül.

Carlo Carretto (+1988. okt. 4.), ferences író, ezt írja: „én már nem félek többé azóta, hogy megtapasztaltam: az én Istenem a farkas Istene is”.

Fr. Julianus