Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-búcsú ünnepi szónoka november 4-én, szerdán. Betegségéből való felépülése után ez volt az érsek első nyilvános szereplése. A járványra való tekintettel az ünnepi szentmisén szigorú biztonsági előírások betartásával vettek részt az ünneplő hívek.

Az vangélium szavait idézve, amely szerint „a jó pásztor életét adja juhokért”, a szónok elmondta, hogy mindez illik Borromeo Szent Károlyra, mert életét adta a nyájért. Mindezt nem a szó szoros értelmében, hisz nem vértanú, hanem azáltal, ahogyan élt. Mint fogalmazott: „szokatlanul nagy volt a munkaszeretete, saját életében Krisztus keresztútját akarta megélni… Olyan volt, mint a mindkét végén égő gyertya.”

„Borromeo Szent Károly életét elsősorban püspökök, papok elé állíthatjuk követendő példának. Hosszasan sorolhatnánk az egyház megújítására irányuló törekvéseit, az erkölcsi és vallási megújulást célzó kezdeményezéseit. Külön fejezetet szentelhetnénk egyházmegyéje állandó látogatásának, hogy személyes jelenlétével, buzdításaival és példájával szüntesse meg a visszaéléseket, hogy papjait és híveit a megújulás útján elindítsa és vezesse” – fogalmazott a szónok.

Figyelmeztetésül azonban azt is kiemelte, hogy az egyház megújulásán nem csak a szentéletű klerikusoknak kell fáradozni. Szent Pál szavaira terelve a figyelmet, mi mindannyian egy testet alkotunk Krisztusban, ezért mindenkinek feladata és hivatása kell legyen állapotbeli kötelességeinek teljesitése: „A legegyszerűbb ölbe tett kézzel ülni és megállapítani, hogy nehéz, csúnya rossz időket élünk. A keresztény ember tudja, hogy a bajok oka nem a külső körülményekben keresendő, hanem az emberi lélekben. Az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők. Úgy, mint Szent Károly, aki elsősorban nem elemezni, kommentálni akarta a Szentírás szavait, hanem megélni.”

Prédikációjában a szónok emlékeztetett arra, hogy korunk és Borromeo Szent Károly kora között nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni. Több évszázad távlatából is szemlélve a történéseket, például a mai járványügyi helyzetre való tekintettel elmondható, hogy akkor sem volt könnyű vallásos és egyházi életet élni. Borromeo Szent Károly a pestisjárvány következtében igyekezett a fertőzés veszélyét a legkisebbre csökkenteni, ami példa kell legyen számunkra is. Manapság is nagyon kell vigyáznunk egymásra, betartva a szükséges előírásokat. Bár a pestisjárvány nagyon megtépázta, az egyház túlélte a járványt. Több mint négy és fél évszázad távlatából is követendő Szent Károly példája: bármilyen körülmény között megtenni mindent, amit lehet, ami hitünk és keresztény életünk táplálását jelenti.

„Borromeo Szent Károlyról méltán elmondhatjuk, hogy nyájának igazi jó pásztora volt. A megújulást nem másoktól várta, hanem elkezdte saját magán. Életpéldája igazolja, hogy a megújulás nem kívülről jön, hanem belülről kezdődik. Szükség van a jó pásztorra, szükség van a jó nyájra. Legyünk mind jó pásztorok és jó nyáj” – zárta prédikációját az érsek.

A szentmise végén Reszler Mihály főesperes-plébános házigazdaként köszöntötte a gyulafehérvári érseket, megköszönve neki azt, hogy a körülményekhez képest is vállalta nem kevés fáradsággal járó útját és a szónoklatot. Egy virágkompozicióval emlékeztette őt arra, hogy egyházmegyéje is egy virágos kert, amelynek ápolásához és gondozásához sok kegyelmet kíván a csíksomlyói Szűzanya segítsége mellett.

Orosz Krisztofer Levente

www.romkat.ro