A háborúra azonban nem a háború a válasz, a fegyvert nem másik fegyverrel lehet elhallgattatni. Ennek kapcsán Ferenc pápa újra feltette a kérdést: ki adta el a fegyvereket a terroristáknak? És ma ki szállít fegyvereket a terroristáknak, amit máshol felhasználnak? Gondoljunk csak Afrikára! Szeretném, ha valaki válaszolna erre – mondta a szentatya, majd rámutatott: a háborúra a testvériség a válasz. 

Iraki apostoli látogatására tekintett vissza Ferenc pápa március 10-én, a szerdai általános kihallgatáson. A bűnbánat és az öröm lelkületével zarándokolt el Ábrahám földjére, és hálás az ott tapasztalt szeretetért, reményért. A háborúra csak a testvériség adhat hiteles választ – hangsúlyozta.

Az Apostoli Palota könyvtárában tartotta meg ezúttal is a szerdai általános audienciát Ferenc pápa. A szokásnak megfelelően katekézisében felidézte a március 5–8. között tett iraki útjának főbb állomásait, az ott szerzett élményeit.

Szent II. János Pál pápa kívánságát váltotta valóra most Ferenc pápa azzal, hogy elzarándokolt Ábrahám földjére a háború, a terrorizmus évei után egy világjárvány kellős közepén. Hála tölti el szívét Isten és mindazok iránt, akik lehetővé tették az utazást: az iraki köztársasági elnök és a kormány, a pátriárkák és püspökök, miniszterek és minden hívő, Ali al-Szisztani nagyajatollah, akinél nedzsefi rezidenciáján felejthetetlen látogatást tett. A pápa magára vette az iraki vértanú egyház keresztjét, közelről láthatta a pusztítás nyomait, meghallgatta a túlélők tanúságtételét az erőszakról, üldözésről, száműzetésről. Ugyanakkor öröm vette körül Krisztus hírvivőjét: látta maga körül a reményt egy békés és testvéri jövő felé, amelyet utazása mottójául is választott Jézus szavai nyomán: „Mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23,8). Idősek és fiatalok, arcukon lelkesedéssel fogadták Péter utódát. Volt, aki öt órát várt, hogy találkozhasson a pápával. Asszonyok is karon ülő gyermekekkel; és tekintetükben ott csillogott a remény.

A háborúra a testvériség a válasz

Az iraki népnek joga van békében élni, visszaszerezni méltóságát. Vallási és kulturális gyökerei évezredesek; Mezopotámia a civilizáció bölcsője. Bagdadban őrizték századokon át a világ leggazdagabb könyvtárát, amit a háború elpusztított. A háború szörnye idővel folyton átalakul és tovább emészti az emberiséget. A háborúra azonban nem a háború a válasz, a fegyvert nem másik fegyverrel lehet elhallgattatni. Ennek kapcsán Ferenc pápa újra feltette a kérdést: ki adta el a fegyvereket a terroristáknak? És ma ki szállít fegyvereket a terroristáknak, amit máshol felhasználnak? Gondoljunk csak Afrikára! Szeretném, ha valaki válaszolna erre – mondta a szentatya, majd rámutatott: a háborúra a testvériség a válasz. Ez a kihívás Irak, de minden konfliktusban álló térség, sőt, az egész világ számára. Képesek vagyunk-e testvériséget teremteni magunk között? Vagy folytatjuk Káin logikáját és háborúzunk? Testvériség, testvériség – ismételte a pápa. Ezért találkoztak és imádkoztak együtt Irakban keresztények, muzulmánok és más vallások képviselői Ur városában, ahol Ábrahám megkapta Isten hívását mintegy négyezer évvel ezelőtt. Ábrahám atyánk a hitben, mert meghallgatta Isten szavát, aki leszármazottakat ígért neki, és ő elindult. Isten hű ígéreteihez és most is vezeti lépteinket a béke útján, azokét, akik a földön járva az égre függesztik tekintetüket. Ur városában pedig ugyanazon égbolt alatt most szívükben újra visszhangzott a mondat: „Mindnyájan testvérek vagytok”. Ezzel a reménnyel találkozott az iraki elnök beszédében, a sok köszöntésben és tanúságtételben, a dalokban és az emberek gesztusaiban.

Irak vértanú egyháza

A pápa ezután felsorolta iraki útjának állomásait, találkozóit: a bagdadi szír katolikus székesegyház, ahol 2010-ben negyvennyolc embert megöltek, köztük két papot a szentmise közben. Irak egyháza vértanú egyház, és abban a templomban, ahol egy kő őrzi a mártírok emlékét, felhangzott a találkozás öröme. A pápa meglepetése, hogy köztük lehet, egyesült örömükkel, hogy Péter utóda velük van.

A bagdadi és az erbíli szentmiséken is megtapasztalta a szentatya a szeretetet. Ábrahám és leszármazottainak reménye valósult meg a misztérium ünneplésében, Jézusban, a Fiúban, akit Isten nem kímélt meg, hanem mindannyiunk üdvösségére felajánlott. Ő halálával és feltámadásával megnyitotta előttünk az ígéret földjét, az új életet, ahol felszáradnak a könnyeink, begyógyulnak sebeink, és a testvérek kiengesztelődnek egymással.

A testvériség üzenetét erősítették meg Moszulban és Karakosban, a Tigris-folyó partján, az ősi Ninive romjainál. A terrorista megszállás miatt ezrével menekült el onnan a lakosság, sok keresztény és más üldözött kisebbség, a jazidiak. Azóta fáradságos munkával folyik az újjáépítés, a muzulmánok visszahívják a keresztényeket, együtt restaurálják a templomokat és a mecseteket. Ez is testvériség. Imádkozzunk értük, hogy legyen erejük újrakezdeni! A külföldre menekült irakiaknak a pápa azt üzeni, hogy tartsanak ki a hitben és a reményben, szőjék a barátság és a testvériség szálait, ahol élnek, és ha tehetik, térjenek vissza hazájukba. Irakban a pusztítás és a fegyverek ellenére tovább él és gyümölcsözik a pálmafa, az ország és a remény szimbóluma. Épp ilyen a testvériség is: ahogy a pálma gyümölcse sem csap zajt, hanem csöndben terem és növekszik. Isten, aki a béke, adjon testvéri jövőt Iraknak, a Közel-Keletnek és az egész világnak – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News