Március 28-án a szokásos déli Úrangyalát a Szentatya a délelőtti virágvasárnapi mise végén imádkozta el a Szent Péter-bazilikában.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek!
Elkezdtük a nagyhetet. Ez a második nagyhetünk a világjárványban. Tavaly megrendültebbek, idén megpróbáltabbak vagyunk. Súlyos gazdasági válság nehezedik ránk.
Mit tesz Isten ebben a történelmi és társadalmi helyzetben?
Felveszi a keresztet.
Jézus magára veszi a keresztet, vagyis magára vállalja mindazt a rosszat, amit ez a valóság magával hoz, a fizikai, pszichológiai és mindenekelőtt a lelki rosszat, mert a Gonosz kihasználja a válságokat arra, hogy elcsüggesszen, kétségbeesésbe taszítson és viszályt szítson.
És mi? Nekünk mit kell tennünk? Megmutatja nekünk, Szűz Mária, Jézus anyja, aki egyben az ő első tanítványa.
Követte Fiát.
Kivette részét a szenvedésből, a sötétségből, az elveszettségből, végigjárta a szenvedés útját, égve tartva szívében a hit lámpását. Isten kegyelmével mi is képesek vagyunk végigjárni ezt az utat. És mindennapi keresztutunk során sok nehéz helyzetben lévő testvér arcával találkozunk: ne menjünk el mellettük, engedjük, hogy szívünk megessen rajtuk, és lépjünk oda hozzájuk! Ilyen helyzetben, Cirenei Simonhoz hasonlóan, felmerülhet bennünk a kérdés: „Miért pont én?” De aztán felfedezzük azt az ajándékot, amelyet minden érdemünk nélkül kapunk!
Imádkozzunk az erőszak minden áldozatáért, különösen annak a merényletnek az áldozataiért, amely ma reggel történt Indonéziában, a makassari székesegyház előtt!
Segítsen bennünket a Szűzanya, aki mindig előttünk jár a hit útján!
Március 28-án a szokásos déli Úrangyalát a Szentatya a délelőtti virágvasárnapi mise végén imádkozta el a Szent Péter-bazilikában.