Pákozdi István teológiai tanár, pápai káplán, érseki tanácsos, felsőkrisztinavárosi plébános írását olvashatják.
Húsvéti időben kedvvel és büszkeséggel énekeljük a Mária-antifóna ünnepi változatát, a Hozsanna 205. számú énekét: Mennynek királyné asszonya… (a magyar változat Kisdi Benedek püspök Cantus Catholicijének 1651-es, első kiadásából ered). Az ének kevésbé ismert változata a 206. számú: Mennyországnak királynéja… (sokkal későbbi dallam és szöveg), de sokan ismerik a latin eredetit is.
Hová is nyúlik vissza e közkedvelt ének története? A hagyomány szerint a dühöngő pestisjárvány idején, 590-ben „Isten konzulja”, Nagy Szent Gergely, az utolsó római és az első középkori pápa, még felszentelése előtt, pápasága kezdetén a római Santa Maria Maggiore-bazilika régi kegyképéhez fordult, amit a rómaiak Salus Populi Romaninak hívnak. A kegyképet ünnepélyes, engesztelő körmenetben kísérte egészen a Szent Péter-bazilikáig, ez legalább három kilométeres út, amit ő maga mezítláb tett meg. A körmenetben a hívő nép áhítatosan imádkozott, énekelt, ahogy ez szokás. Amikor az Angyalvárhoz értek, ami Hadrianus császár síremléke és a pápák menedéke volt, a bástya felett a pápa egy angyalt pillantott meg, aki kardját visszahelyezte hüvelyébe. Ez a jelenség megértette a pápával a pestis megszűnését, a járvány végét. A jelenés emlékére áll ma is Szent Mihály főangyal bronzszobra az Angyalvár tetején.
A különös jelenség nem volt hangtalan, a pápa angyali kar énekét is hallotta, akik ezt zengték: „Regina coeli laetare, alleluja!” Erre a pápa ezt válaszolta: „Ora pro nobis Deum, alleluja.”
Az imádságos zengő énekből népének lett, az akkori – éppen róla elnevezett – „gregorián” dallamon, ami azután később kiegészült a feltámadásról szóló utalással és zárókönyörgéssel. Persze mivel Gergely pápa sok liturgikus szöveget írt és maga gondoskodott a szent zene ápolásáról, az sem kizárt, hogy ő a szerzője az antifónának.
A Regina caeli imádsággal, énekkel kapcsolatban utalhatunk arra is, hogy a nagy Mária-templomban, a főoltártól balra lévő mellékoltáron lévő igen régi kegykép, a már említett Salus Populi Romani („A római nép üdve/gyógyulása”) valóban végigkísérte az örök város lakóit, de az egész Anyaszentegyházat is történelme során. A 6. század óta, amikor is ez a bizánci stílusú ikon Kréta szigetéről Rómába került, és közbenjárása folytán a pestisjárvány elmúlt, a pápák szüntelen védelme alatt állt. Még az a hagyomány is kötődik hozzá, hogy Szent Lukács evangélista, a festő készítette. V. Piusz pápa 1571-ben buzgón imádkozott előtte a lepantói csata sikeréért. XVI. Gergely pápa 1837-ben az akkor dúló kolerajárvány idején könyörgött a kegykép előtt. Meg is koronázta a képet. XII. Piusz pápa 1954-ben rendkívüli Mária-évet hirdetett, és újból koronát helyezett a képre. Szent II. János Pál pápa 2000-ben az ifjúsági világtalálkozón szintén nagy tisztelettel állította a fiatalok elé. XVI. Benedek is buzgón tisztelte. Ferenc pápa nem véletlenül állt be elődei sorába. Már pápasága előtt is, ha Rómában járt, mindig felkereste; mint pápa pedig a megválasztását követő reggelen sietett a Santa Maria Maggioréba, s ezután minden egyes apostoli útja előtt és után meglátogatja, előtte személyes imádságba mélyed és fehér rózsacsokrot visz a boldogságos Szűzanyának. 2018-ban restaurálták a képet, 2020 húsvétján pedig a pápa Urbi et Orbi áldása kapcsán kérte a Salus Populi közbenjárását a Covid-19-járvány megszűnéséért.
A Regina coeli az Úrangyala imádságunk húsvéti változata. Különleges kegyelmi erőforrás a járványok idején.
A bizánci szertartású katolikus testvéreink is megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a húsvéti időben az Istenszülő felé, ők a „Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem…” dicsőítő himnusszal köszöntik.
A jelen járvány idején énekeljük, imádkozzuk bátran, napjában háromszor is a Regina coelit, ugyanúgy a májusi litániák keretében is, ameddig a húsvéti idő tart, de egyéni áhítattal az év bármely napján! Kissé régies, de veretes szavakkal mondta Halász Pius ciszterci atya: „Egyedül Mária maradt meg titoknak, örömünk egyetlen igazi oka. Fehér és fekete billentyűkön át, öröm és bánat könnyei között kúszik most hozzád sóhajunk, Anyánk!” (Örök liturgia, 275).
Pákozdi István teológiai tanár, pápai káplán, érseki tanácsos, felsőkrisztinavárosi plébános írását olvashatják.