Ferenc pápa jóváhagyta a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma dekrétumát, mely a világi hívek magán és nyilvános nemzetközi társulatai élén állók küldetésének időtartamát és számát szabályozza. A június 11-én közzétett dekrétum arra irányul, hogy a társulati vezetőség a közösség hiteles szolgálatában álljon, és megakadályozzák a túlzó személyes szerepvállalást és a visszaéléseket.

A három hónapon belül érvénybe lépő dokumentum rögzíti, hogy maximum tíz évig terjedhet egy mandátum és előírja a vezetésben a tagok megfelelő arányszámú képviseletét. A dekrétum a dikasztérium hatáskörébe tartozó összes intézmény működésére vonatkozik. „Egészséges váltást” irányoz elő a dokumentum az intézmények élén álló irányításban, hogy a vezetőség hiteles szolgálatként töltse be a feladatát az egyházi közösségben.

A dikasztérium a dekrétumot magyarázó jegyzettel látta el, mely Ferenc pápára hivatkozik, aki elődeit követve ajánlja, hogy a világi hívek társulatai az „egyházi érettség útját járják a missziós megtérés szemléletével”. A prioritások között felsorolja a személyi szabadság tiszteletét, az autoreferencialitás (önmagukra hivatkozás), az egyoldalúság és az abszolutizálás meghaladását, egy mind szélesebb szinodalitás előmozdítását, valamint a közösség javának szolgálatát. A magyarázó jegyzet továbbá megállapítja, hogy „a vezetés korlátok hiányában gyakorta kedvez a karizma kisajátításának, a személyeskedésnek, a szerepek koncentrálásának, az autoreferencialitásnak, melyek könnyen okozzák az emberi méltóság és szabadságok súlyos megsértését, sőt vezetnek valódi és súlyos visszaélésekhez. A rossz vezetés óhatatlanul konfliktusokat és feszültséget teremt, melyek megsebzik a közösséget és meggyengítik a missziós lendületet”.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy „az irányító testületek nemzedékek szerinti váltása a vezetői feladatok körforgása révén nagy előnyökkel jár az közösség életképessége szempontjából: lehetőséget kínál a kreatív növekedésre és ösztönzést jelent a képzési beruházásokra. Felélénkíti a hűséget az eredeti karizmához, hatékonnyá teszi az idők jeleinek a magyarázatát, tovább ösztönöz a missziós tevékenység új és jelenlegi módjainak felfedezésére.

Ugyanakkor a dikasztérium „tisztában van az alapítók kulcsszerepével”, ezért fenntartja a jogot arra, hogy mentesítse őket a megbízásokkal járó korlátok alól, ha azt a fejlesztés és az egyesület vagy a testület stabilitása szempontjából helyénvalónak tartja, illetve, ha ez a kivétel megfelel a központi kormányzati szerv egyértelmű akaratának. A moderátor szerepére vonatkozóan is lehet kivételt tenni.

A L’Osservatore Romano vatikáni napilap számára írt cikkében Ulrich Rhode SJ, a Pápai Gergely Egyetem kánonjogi karának dékánja és a dikasztérium tanácsadója rámutat, hogy a dekrétum a dikasztérium által elismert vagy felállított 109 világi intézmény mellett a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma fennhatósága alá tartozó más testületekre is vonatkozik, ideértve többek között a Neokatekumenális Út és a Cursillo mozgalmat, illetve a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatát (CHARIS) is.

Rhode atya hozzáteszi: Számítani lehet arra, hogy sok egyesületnek közgyűlést kell összehívnia, hogy döntsön a szükséges jóváhagyás céljából a dikasztériumhoz benyújtandó alapszabály módosításairól. Különös sürgősség áll fenn azon társulatok esetében, melyek a rendelet által meghatározott időtartamot a jelenlegi megbízatás alatt már túllépték. Végül a dikasztérium tanácsadója annak a lehetőségét hangsúlyozza, hogy az egyházmegyei és nemzeti társulatok, még ha nem is kötelesek betartani a rendeletet, de mégis figyelembe vehetik azt a normák jövőbeni kiterjesztése esetén, vagy egyszerűen csak az ésszerűség jegyében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír