1925 március 10-én a budai községi polgári pártok szövetségének zászló- íjontó nagygyűlése volt. Erre a nagygyűlésre meghívták Bethlen István gróf miniszterelnököt. akit Kozma Jenő üdvözölt. Kiemelte, hogy Bethlen István gróf az első miniszterelnök, aki a városi politikába is belekapcsolódik és mint budai választópolgár siet az ország és a főváros megmentésére.

Az üdvözlés után Bethlen István gróf miniszterelnök a következő beszédet mondotta:

Nem azért jöttem, hogy programmot adjak, mert hiszen nem a magyar miniszterelnök feladata az, hogy a város közönségének program- mot adjon. A város közönsége tudja legjobban, hogy mire van szüksége, hogy milyen programmot kell kitűzni és hogy milyen férfiakra kell bízni azt a munkát. Nem azért jöttem, hogy a városnak programmot adjak, vagy hogy autonómiájába beleavatkozzak. A városnak az autonó- miája azért adatott a közönségnek, hogy azzal élni tudjon és amikor meggyőződést szerzett arravonatkozóan, hogy miképpen éljen ezzel a jogával, akkor megmutassa, hogy az asztalra ráütve rendet tud paran- csolni a főváros közéletében.

Én azért jöttem, hogy egypár vonásban kifejtsem azt az össze- függést. amely az országos politika és a városi, községi politika között fennáll, rámutassak arra, hogy ha jó országos politikát akarunk csinálni, akkor szükség van arra, hogy Budapesten, a fővárosban jó községi poli- tika folyjon. Rámutassak arra, hogy viszont jó községi politikát csak akkor lehet teremteni, ha a legfelsőbb polcon álló férfiak megteszik a maguk kötelességét.

Az országos politikában négy év óta ugyanazt az irányt követem. Békét hirdettem a társadalmi osztályok, a felekezetek és a magyarok között. (Lelkes éljenzés és taps.) azt hirdettem, hogy felemelkedésünk nem jelszavak és egymásközti harc árán és segítségével, hanem kizá-

róan produktív munkával érhető el.

Ennek a politikának a kiindulási pontja a faluban feküdt és a munkát ott indítottuk meg, mert a forradalom hullámai a falut csak távolabbról érintették, mint a fővárost. ott a lelkek megnyugvása hama- rabb térhetett vissza és ez a politika ott hamarabb találhatott elismerésre.

A forradalmak és az azután bekövetkezett események a magyar- leiket legmélyén rázták meg. Társadalmi osztályt társadalmi osztály

ellen állítottak, bevitték a lelkekbe a gyűlöletet. atomizáltak, részeire bontották a magyar társadalmat. Annak a politikának, amely újra akar építeni, a lelkek gyógyításán és összeforrasztásán kell megkezdenie a munkát.

Hiszen, ha végignézünk, faluhelyen is sikerült a különböző kate- góriákat szembeállítani. Ha a szétbontott társadalmi rétegeket egy újabb nemzeti szintézisbe akarjuk összefogni, akkor a munkát ott kell meg- kezdeni, hogy megadjuk minden társadalmi rétegnek a magáét. de ne kockáztassuk azt. ami a nemzeté. Az, hogy faluhelyen a maga méltó képviseltetéséhez juttattuk a kisemberek osztályát. részeltetjük a politikai hatalomban, hogy a mezőgazdasági munkásnak tanyát és földet adtunk, az ennek a szintézisnek egy etapé ja, amely faluhelyen bizonyára azt fogja eredményezni, hogy a lelkek összeforradása előbb-utóbb bekö-vetkezik.

De ugyanez az állapot a városokban. A forradalmak szembeállították a középosztályt a proletárrétegekkel. Detronizálták a középosztály vezetőszerepét a városi közélet terén. A középosztály a forradalmak következtében és az azután bekövetkezett események folytán gazdasági- lag is tönkrement. A mi feladatunk az volt. hogy az egyensúlyt a társa- dalmi osztályok között politikai téren újból helyreállítva, arra töreked- jünk, hogy most már a magyar állam pénzügyeinek szanálásával kapcso- latban a középosztály gazdasági bajainak a szanálását is fokozatosan elérjük.

De nemcsak az egyes társadalmi osztályokat állította a forradalom egymással szembe. Szembeállította a várost a faluval. A városnak a bajait orvosolni akarta a falu gazdasági szabadságának a megkötésével, holott a városi elemeknek is az az érdekük, hogy a falu prosperálhasson, mert a városok köz jóléte a falvaknak a jólétéből fakad.

Szembeállították végre a forradalmak a felekezeteket olyan formá- ban, hogy gyűlöletet vittek be a lelkekbe, amely majdnem lehetetlenné tette most már éveken keresztül, hogy ugyanazt akaró magyarok egy- másra találjanak.

Háromévi munka után a falvakba kezd visszatérni a nyugalom. De döntő súllyal bír az, hogy most. az utolsó órában a kibékülésnek, a konszolidációnak azt a politikáját. amelyet az imént vázolni bátor vol- tam, meg lehet-e teremteni a városban is és elsősorban a főváros talaján is.

Önök összegyűltek azért. hogy itt tanácskozzanak a főváros jövője felett. hogy maguknak irányt szabjanak és irányt vegyenek, hogy határoz- zanak azon kérdések felett. amelyek a főváros jövőjét eldöntik. Én azt hiszem, önöknek, akkor, amikor ezt az alapvető kérdést vetik fel, dönte- niök kell afelett. hogy politizálni kell-e a fővárosnak, vagy pedig egy- szerűen becsületes, puritán munkát végeznie. (Taps és éljenzés.)

Vannak a magyar közéletben számottevő tényezők, akik azt hirdetik, hogy a világnézeti kérdések elintézése nélkül, hogy a nagy elvi problémák elintézése nélkül, nem lehet eredményes munkát végezni. (Közbeszólás: Nem is lehet.) Mindjárt be fogom bizonyítani, hogy lehet. (Hosszantartó, szűnni nem akaró taps és éljenzés.) Azt mondják, hogy ezen kérdések eldöntése nélkül nem lehet eredményes munkát végezni, mert nincsenek kitűzve a célok, amelyek felé haladni akarunk.

 Két irány van, amelyik ezt hirdeti. Az egyik azt mondja, hogy a zsidókérdés világnézeti kérdés, amelynek elintézése nélkül eredményes munkát a fővárosban végezni nem lehet. A másik irány pedig azt mondja hogy a szélső, radikális demokráciának megvalósítása nélkül nincs meg az az alap, amelyből kiindulva, sikeresen lehessen a főváros ügyeit szanálni. Legyen szabad nekem röviden ezzel a kérdéssel fog- lalkozni.

Én azt hiszem és azt a tételt állítom föl és bizonyítani kívánom, hogy az első iránynak azért nincs igaza, mert a zsidókérdés nem világ- nézeti kérdés. Én nem ismerhetem el azt. hogy az én keresztény világ- nézetem üldözést parancsoljon bármivel szemben. (Úgy van! Úgy van! Hosszantartó taps.) Az én világnézetem azt parancsolja, hogy igenis, a bűnt. a hitványságot. a gyalázatot. a becstelenséget. az árulást és mindazt.

amit rossznak nevezünk, üldözünk, bárki kövesse azt el, legyen az keresz- tény-, vagy másvallású. Az én keresztény világnézetem csak egyet tilt: azt. hogy érdem nélkül jutalmazzak embereket. hogy fölemeljek üresfejű emberekét. Ha zsidók követik el a bűnöket. meg kell fegyelmezni őket. nem azért. mert zsidók, hanem azért. mert bűnöket követtek el. És ha keresztények követik el a bűnöket. akkor nem szabad fölmenteni őket azért. mert keresztények és semmi egyebek.

Ha keresztény felebarátainknak segíteni kívánunk, – amint kívá- nom és ezt a politikát követni fogom ezentúl is, – ennek útja nem az, hogy másokat üldözzek, hanem puritán, becsületes munkával igyekezzek hónuk alá nyúlni, igyekezzek mindazt megtenni, amit a keresztény szo- lidaritás velük szemben nekem előír. (Lelkes helyeslés.)

De ott van a másik tábor, amely azt mondja, hogy csak radikális demokratikus intézmények realizálásával, a meglévő intézmények fölfor- gatásával, az errevonatkozó világnézeti kérdések elintézésével lehet meg- teremteni azt az alapot. amelyen azután eredményes gazdasági munkát lehet folytatni. A politika nem mindig alkotómunka. Az alkotómunka, az egyúttal mindig helyes politika. A politika lehet eszmei harc, amely eszméket kíván tisztázni, lehet harc, amely azt célozza, hogy elavult és az időknek meg nem felelő intézmények megszüntettessenek és leromboltassa- nak, de csak azért. hogy felettük más, megfelelő intézmények építtessenek fel. Végeredményben ez a politika építőmunkát is végzett.

Azt a politikát. amely kizáróan rombolásra tör, politikának nem ismerhetem el, az sem nem építés, sem nem alkotás, az tisztán és kizáróan rombolás. (Úgy van! Úgy van!)

Vannak a történelemben pillanatok, amikor az eszmei harc, az esz- méknek a forrongása közepette a pártok között az összecsapás nagy, alap- vető problémák körül fontos és a nemzetre nézve kívánatos. Vannak pil- lanatok, amikor viszont elavult intézmények megszüntetése és lerombo-

 lása az egyedüli út. amely megnyitja a kaput az előrehaladásnak. Kérde- zem azonban, hogy ma ilyen pillanatokat élünk-e? Én azt hiszem, hogy a viszonylagos jólét. a viszonylagos külső és belső béke az az idő, amikor az ilyen politikai harcoknak a kora következett be. De olyan pillana- fokban, amilyeneket ma élünk, amikor romokban hever ebben az ország- ban minden, amit ezer éven keresztül őseink alkottak, amikor romokban hevernek ezeréves határaink, amikor .romokban hever ezeréves alkotmá- nyunk, amikor tönkrement az állam pénzügyileg, amikor a társadalom-

nak legfontosabb és életerős vezető osztályai pusztultak el, amikor nincs ennek a nemzetnek pénzügyi téren hitele, amikor romokban hevernek kulturális épületeink, amikor romokban hevernek városaink és házaink, akkor elvi harcot felidézni és azt kívánni, hogy meddő politizálással tölt- sük az időt. ahelyett. hogy hozzáfogjunk együttes erővel az építeshez, az nem politika, hanem könnyelmű játék a nemzet érdekeivel. (Hosszan- tartó, szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.)

Ilyen időkben, amikor minden politikával vagy jelszavakkal eltöl- tött perc veszteség a nemzet életében, ilyen időben azt mondani, hogy nem boldog a magyar, mert például az emigránsok tömege , még nincs idehaza, vagy nem boldog a magyar, mert közéletünk fontos kérdéseinek elintézését még egy pár ezer analfabéta, aki nincs benn a választójogban, a maga részéről nem intézheti, vagy hogy nem boldog a magyar azért.

mert akad egy miniszterelnök, aki a parlamentben kurjongató legények között rendet teremt. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) – ezt elhi- szik elvakult. fanatizált. tudatlan tömegek, de a polgárság józan része sohasem hiszi el.

Nekünk nem világnézeti harcokra van most szükségünk, hanem alkotó munkára. Evvel nem azt akarom mondani, hogy ne legyen saját magunknak világnézetünk. Sőt ellenkezőleg. Megfelelő világnézet nélkül ki sem lehet tűzni a célokat. amelyek felé a politika halad. Azt sem aka- rom mondani, hogy már most mindenkivel kezet foghátunk, akinek más világnézete van. Ilyen messze mennünk nem szabad.

Azokkal nem haladhatunk együtt egyfelől, akik a keresztény világ- nézet ürügye alatt visszavonást. üldözést. kiirtást hirdetnek. Ezekkel mi nem mehetünk együtt. mert hiszen más céljaik vannak és nem a valódi építő munka az, amely őket vezeti.

Nem mehetünk együtt azokkal a szélsőbaloldali politikusokkal sem, akik a maguk részéről, amint már azt kifejtettem, olyan szélső jelszavak megvalósítása révén látják a magyar jövőt maguk előtt lehetőnek, ame- lyeket sem nem osztunk és időszerűnek sem tartunk. De én csak annyit mondok, hogy fertőzött ágyba mi nem fekhetünk bele. Mi világnézeti salto mortalékat nem csinálhatunk.