Az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) hivatáspasztorációért felelős országos irodája által közzétett számok azt mutatják, hogy az elmúlt ötven év tendenciáját folytatva továbbra is csökken a hivatások száma – számol be a CEI hírportálja, az Avvenire.
A Pápai Évkönyvek (Annuario Pontificio) statisztikái szerint az elmúlt fél évszázadban a Katolikus Egyházban Olaszországban az új hivatások száma 60 százalékkal csökkent: 1970-ben 6337-en voltak a szeminaristák, míg 2019-ben már csak 2103-an. És csupán a 2009 és 2019 közötti tíz évben az egyházmegyés szemináriumokban körülbelül 28 százalékos volt a csökkenés. Ez a csökkenés nem tudható be egyszerűen a demográfiai télnek, még ha a 18 és 40 közötti közötti férfi lakosság száma ugyanebben az időszakban 18 százalékkal csökkent is.
1804 egyházmegyés kispap tanul Olaszország 120 nagyszemináriumában. A legnagyobb részük Lombardia (266-an, az összlétszám 15%-a) és Lazio (230-an vannak, az összlétszám 13%-a) tartományokban. A legkevesebben Basilicata (26 fő, 1,4%) és Umbria (12 fő, 0,7%) tartományokban vannak. Változik a kép, ha azt nézzük, az egyes tartományokban hány szeminarista van a lakosság számához viszonyítva: ebből a nézőpontból Calabria vezet, ahol 29 szeminarista jut 500 ezer lakosra, a második Basilicata, ahol 23 fő jut ugyanennyi lakosra. Az utolsó Umbria, 7 fővel.
Az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) hivatáspasztorációért felelős országos irodája nagyon alapos gyűjtő- és elemző munkája minden olaszországi szeminárium adatait vizsgálva azt mutatja, hogy ezzel az elmúlt ötven év tendenciája folytatódik.
„A hivatások hiánya nem szociológiai probléma, vagy nem csupán az. Inkább egy olyan betegségre hasonlít, amelynek meg kell találni a kezelési lehetőségét.
A bezárkózás, az önvédelem, a próbatételek elhárítása, immunissá tenni magunkat az élettel szemben… mindez nem arra vezet, hogy virágozzon körülöttünk az élet és a hivatás.
Arra van szükség, hogy megnyíljunk, kapcsolatba lépjünk, szembenézzünk a kihívásokkal, vállaljunk fel néhány kockázatot. Olaszországot evangelizálni kell, ahogyan minden ember szívét is, mindig” – jegyzi meg Michele Gianola atya, a CEI titkárhelyettese, a bizottság igazgatója.
A nagyszemináriumokba járó fiatalok átlagéletkora 28,3 év. A legtöbben (43,3%) 26 és 35 év közöttiek. Szembetűnőek a területi különbségek: észak-keleten 50% tartozik ebbe a korosztályba, ahogyan az ország középső része felé haladunk, egyre csökken az arány (43,5%), délen már csak 39,2%. A fiatalabb korosztályba – 19 és 25 évesek közé – 10 szeminaristából 4 tartozik (42,2%), és délről haladva észak felé látszik a csökkenés: délen a szeminaristák 47,3%-a 25 év alatti, az ország középső részében 35,5%, észak-keleten 37,7% ez az arány. Tízből egy szeminarista (13,6%) 36 év feletti. Jellemzően többgyermekes családból származnak a kispapok, csak tízből egynek nincs testvére, 44,3%-nak egy testvére van, 25,4%-nak kettő, 10,8%-nak három.
A szeminaristák nagy része állami általános iskolában (87,4%) tanult. A középiskolai szakirányok közül 28,1% klasszikus-humán tanulmányokat végzett, 26,9% természettudományos irányvonalat választott, 23,2% szakképzést nyújtó iskolában érettségizett. Csak 10,8 százalékuk tanult szakmát. A néhány évtizeddel ezelőttihez képest ez nagy változás, mert akkor a papságra jelentkezők közül szinte mindenki klasszikus (humán) érettségivel érkezett. A szeminaristák majdnem fele (45,9%) ezen túl egyetemre járt különböző szakokra, szintén nagy részük már dolgozott (43,3%).
Gianola atya hozzáteszi: „A hivatás kézműves munka, sokak támogatására van szükség, hogy virágozzon. Nemcsak a megkülönböztetés idején, a szemináriumban alakul, hanem sok kéz munkája van benne.
Többé-kevésbé tudatosan minden gondoskodás, nevelés, minden olyan lépés, amelyet együtt teszünk meg valakivel az élete növekedése, fejlődése érdekében, hozzájárul személyisége formálódásához.
Ily módon minden hely válhat olyan hellyé, ahol az emberek a hivatásról gondoskodnak, gondját viselik a másiknak, kialakítják azt a párbeszédet, a tiszteletnek azt a légkörét, amely termékeny talaj az evangélium magvainak elhintésére.”
Földrajzi megoszlás szempontjából az olaszországi szeminaristák 10 százaléka a világ más részeiről érkezik, ezek fele közép-olaszországi szemináriumokba jár. A legtöbben Afrikából jöttek (38,5%), főleg Madagaszkárról, Nigériából, Kamerunból és Elefántcsontpartról. Ötből egy szeminarista más európai országból származik, főleg Lengyelországból, Albániából, Romániából és Horvátországból.
„Szeminaristáink és leendő papjaink egyre nagyobb sokfélesége elgondolkodásra késztet azon, hogy a nevelési folyamatban meg tudjuk ismerni és értékelni tudjuk azt a gazdagságot, ami abban rejlik, milyen sokféle úton jutottak el hivatásukig. Aki a szemináriumba jön, magával hozza saját, lehetőségekkel és korlátokkal, termékenységgel és sebekkel teli történetét. Számolnunk kell mindezzel (ami maga az élet), mert – megfelelő megkülönböztetés által – ebben lehet felismerni, »milyen anyagból van gyúrva a pap«, azt az »anyagot«, amelyet az Egyház megpróbál meghatározni, felismerni a képzési folyamat során.
A hivatásokra érzékeny tekintet elsajátítása nem azt jelenti, hogy papokat és szerzetesnővéreket látunk mindenütt, hanem azt, hogy minden élethelyzetben rá tudunk érezni a lehetséges meghívásra, amelyet a Lélek elvetett a kamaszok és fiatalok szívében, és lépteinket az övékéhez tudjuk igazítani, hogy Isten szavának meghallgatása által ők maguk is felismerjék a hívást” – hangsúlyozta a hivatáspasztorációért felelős bizottság igazgatója.
Az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) hivatáspasztorációért felelős országos irodája által közzétett számok azt mutatják, hogy az elmúlt ötven év tendenciáját folytatva továbbra is csökken a hivatások száma – számol be a CEI hírportálja, az Avvenire.