A cselekvő és szolgáló szeretet jószolgálati nagykövete
Nyugodjon békében!!
Őszinte részvéttel,
Csaba t.
Nemzeti ünnepünk előestéjén kaptuk a szomorú hírt, hogy elhunyt Mádl Dalma asszony. Videó interjút szerettünk volna készíteni vele, hogy meséljen életéről, de erre már nincs lehetőség...
Dede Franciska 2000-2005 között segítette személyi titkárként Dalma asszony munkáját, majd az Istenadta Tehetség Alapítvány kuratóriumi titkáraként állt munkakapcsolatban vele. Írásával ő idézi fel Dalma asszony hitben járó, kedves alakját.
Életének 89. évében elhunyt Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye – érkeztek pénteken az első megrendítő híradások.
Majd a lapok rövid bemutatása következett: Némethy Dalma 1932. november 9-én született Pécsett, értelmiségi családban. 1955-ben kötött házasságot Mádl Ferenc jogtudóssal, aki 2000 és 2005 között Magyarország köztársasági elnöke volt. 1964-től 2000-ig a Budapesti Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportjánál dolgozott, egy fiúgyermekük 1961-ben született. Férje köztársasági elnöksége idején számos jószolgálati és jótékonysági kezdeményezésben vett részt, karitatív munkáját férje elnöki mandátumának lejárta után is folytatta. Haláláig a Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett. 2005-ben ő kapta meg az első alkalommal adományozott Polgári Magyarországért Díjat, az azzal járó egymillió forintból megalapította az „Istenadta Tehetség” Kistelepülések Hátrányos Helyzetű Tehetséges Gyermekeiért Alapítványt. 2007-ben az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére alapított Szent Erzsébet rózsája díjat, 2012-ben a Magyar Szabadságért díjat vehette át, amellyel Magyarország demokratikus fejlődéséhez való hozzájárulását ismerték el. 2015-ben Mindszenty-emlékérmet kapott.
A hosszabb-rövidebb méltatások mind kiemelik jószolgálati munkásságát, hol említve, hol hosszabban sorolva különböző területeken végzett karitatív munkáját: a család nélkül felnövő gyermekek és fiatalok érdekében végzett tevékenységét, idősotthonok támogatását, különböző segélyosztásokban való részvételét, az árvíz sújtotta kelet-magyarországi területekre vezető útjait és a határon túli magyarság megmaradását, kultúrájának őrzését segítő munkásságát. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos közleményében úgy fogalmazott, hogy „hálával tartozunk Istennek, hogy Dalma asszony élt és áldozatos munkásságával, valamint egész életével az egyház tanítását és a krisztusi szeretetet közvetítette az emberek, a társadalom felé”. Mások a polgári Magyarország melletti következetes kiállását, kiemelkedő közösségépítő tevékenységét említik jótékonysági munkája és kedves személyisége mellett.
A közösségi térben az egyik személyes emlékezés sorai között olvasható egy epizód: „Egyszer mesélte, hogy hajléktalanoknak osztott ő is karácsonyi ajándékot a Caritas jószolgálati nagyköveteként és az egyik hajléktalan azt mondta neki: Magát már láttam valahol. Erre csak annyit felelt, ó biztosan összekever valakivel. És örült, hogy nem ismerték fel. Mert nem pózolt, hanem dolgozott. […] Fáradhatatlan volt. Mindent könnyed eleganciával csinált, örült, hogy eszköz lehet a jóért.”
Aki személyesen találkozott Mádl Dalma asszonnyal és az is, aki a médiumokon keresztül követte számtalan jószolgálati tevékenységét, bizonyára egyetért azzal, hogy tele volt a szíve a másik ember iránti figyelemmel, cselekvő szeretettel.
Mindez nem 2000-ben kezdődött és nem ért véget 2005-ben. Férje köztársasági elnöki öt esztendejét azonban a szó legnemesebb értelmében szolgálatnak tekintette, és a számos hivatalos kötelezettség és látogatás mellett, ahol Elnök úr oldalán képviselte Magyarországot, megsokszorozta a különböző területeken végzett jószolgálati tevékenységét. Fáradhatatlanul utazott országhatárokon belül és kívül, igyekezett minden meghívásnak eleget tenni. Ahol nem tudott személyesen jelen lenni (általában egy már korábban elfogadott másik meghívás vagy egy hivatalos elnöki program miatt), oda levelet küldött maga helyett. Mindenkinek válaszolt, akár segítségkérő levél érkezett hozzá, akár kedves sorokat küldött valaki, meghívás érkezett vagy egyéb ügyben fordultak hozzá. A Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként járt Kárpátalján, Erdélyben, a Vajdaságban, és az országon belül is számos helyen, ahol segítségre volt szükség; ott volt a legelesettebbek és a váratlan tragédiát átélők mellett. De járt a nagycsaládosoknál és család nélkül felnövő fiataloknál is, idősotthonokban és iskolákban, különböző felekezetek különböző intézményeiben, találkozott fogyatékossággal élőkkel és betegségekkel küzdőket segítő közösségekkel, részt vett konferenciákon és templomszentelésen, védnökséget vállalt különböző jótékonysági és kulturális rendezvényeken.
Természetes közvetlenséggel és őszinte érdeklődéssel fordult mindenkihez.
Hihetetlen energikussággal dolgozott. Törékeny alakja egy pillanat alatt fent volt a lépcsősorok tetején vagy ott termett egy távoli terem közepén, napokon keresztül utazott sokszor rosszabbnál rosszabb utakon, hiszen hívták, hiszen várták. Mindig pontos volt. Mindig figyelmes. Mindig kedves. És mindig mosolygott. Mádl Ferenc elnök úr a beiktatási beszédében úgy fogalmazott, hogy két ember között a legrövidebb út egy mosoly. Dalma asszony mindig ezt a mosolyt sugározta és ezzel mindenkihez megtalálta az utat. Természetes szerénységgel hárított minden dicséretet, és kitartó szívóssággal ment mindenhová, ahová hívták, ahol szükség volt rá, ahol kivételes személyiségével, egyéniségével képviselhette az országot, egy-egy pillanatra enyhíthetett szomorúságon, megoszthatott örömöt. Külön napnak számítva az olykor egy napra besűrűsödött két-három-négy rendezvényt is, az év minden napjára jutott program. És ő ment. És akárhol volt, teljesen jelen volt. Akkor az a pillanat, az az ügy, az a közösség, az a másik ember számított, és teljes figyelmével, minden gondolatával és cselekedetével jelen volt. Amikor 2002-ben a zarándokútra indult lengyel busz balesetet szenvedett a Balaton mellett, azonnal a helyszínre sietett, majd később is meglátogatta a sérülteket a kórházban. A međugorjei zarándoklatot vezető lengyel papnak a kórházba egy II. János Pál pápától kapott, a Szentatya által megáldott rózsafüzért vitt ajándékba. Mindig adni akart: segítséget, időt, együttérzést, figyelmet és figyelmességet.
Határozott értékrendjéből soha nem engedett. Mélyen vallásos volt. Számára magától értetődött, környezete számára sokszor példaértékű volt a tettekben is megnyilvánuló, nemzetben gondolkodó hazaszeretete. És természetesen a családja szeretete.
Mindig elegáns volt. Az a lényéből fakadó természetes elegancia jellemezte megjelenését, gesztusait, viselkedését, szavait és cselekedeteit, ami mindenkit lefegyverzett közvetlenségével. A hivatalos rendezvényeken, ünnepeken és ünnepségeken, utazásokon és látogatások során éppúgy, mint különböző közösségi és egyéni találkozásokkor; a spanyol királyi fogadáson, a francia elnöki találkozón, a japán császári párral közös egész napos vidéki programon éppúgy, mint az idősotthonokban, a kórházi ágyak mellett, a Versünnepen vagy egy iskolai látogatás során. Sokszor lehetett látni, ahogy Elnök úr mellett állva észrevett egy-egy ismerős arcot és odamosolygott. Semmi mesterkéltség nem volt benne. Vállalt feladatait sokszor újító ötletekkel teljesítette, így például a hazánkban akkreditált nagykövetek házastársi körének, akikkel elnökfeleségként rendszeresen találkozott, országismertető kirándulásokat szervezett. Ő gondolta ki, hogy éppen melyik országrészt mutatja meg, hogy a néhány évet hazánkban töltő nagykövetek házastársai minél jobban megismerhessék az országot.
Végtelenül nagylelkű és önzetlen volt. Nemcsak energiájával, figyelmével, idejével, együttérzésével bánt bőkezűen, hanem az is magától értetődő volt számára, hogy az elnöki mandátum idején kapott különböző ajándékokból jótékonysági vásárt rendezzen, külön figyelve arra, hogy bárki találhasson számára kedves és elérhető emléket.
A köztársasági elnöki tisztség a nemzet egységét szimbolizálja. Dalma asszony elnökfeleségként ezt az egységet testesítette és testesíti meg. Akárhová ment, személyisége megérintette az embereket. Csak a tisztelet és a szeretet hangján hallottam róla beszélni. Megható volt, amikor az első dévai látogatása végén (mert Böjte Csaba atya „gyermekeivel” többször is találkozott) a fiatalok körbe álltak és búcsúzásul elénekelték neki az Ároni áldást.
Az egyik utolsó nagy kezdeményezés, amelyben tevékeny szerepet játszott, Brenner János vértanú szobrának felállítása volt. Talán legutolsó nyilvános szereplése pedig a Mádl Ferenc elnök úr halálának tizedik évfordulójára rendezett megemlékezés.
Dalma asszony eltávozott.
Tudom, hogy az a rengeteg munka, figyelem és szeretet, amit életében adott és sugárzott, az nyomot hagyott és tovább él, sokszorozódik és emlékeztet rá. Hiszem, hogy ott van, ahová mély katolikus hite szerint egész áldozatos életével készült. Mégis hiányozni fog. Azok közé az egyenes, megalkuvást nem ismerően szilárd értékrendű személyiségek és egyéniségek közé tartozott, akik egész életükkel példát mutatnak. Nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettem és dolgozhattam vele.
Dalma asszony egész életével megvalósította azt, amire Kalkuttai Boldog Teréz Anya szavai intenek:
„Aki hozzád fordul, mind jobb és boldogabb emberként távozzék tőled!”
A cselekvő és szolgáló szeretet jószolgálati nagykövete