És egy nap arra ébredsz, hogy nincs többé az a gyermeki nyüzsgés, ami most annyira megvisel; és hogy a zajos káosz maró csenddé silányult, mert a naptárlapok könyörtelenek.
És hirtelen... hirtelen rájössz, hogy a fürdőkád már nem egy rendetlen, játékokkal teli tartály, és hogy nem hagyták a mosogatóban azt a hablabdát, nem alszanak a kicsik a kanapén, és nincsenek szétszórva a házban a legódarabok.
És egy nap rájössz, hogy nincsenek végtelen folyosókon végigfutó versenyek; nincsenek ágyba lopakodó kuncogások, amelyek dacolnak az alvással; nincsenek mesék, amelyeket felolvashatsz, nincsenek paplanok, amelyeket éjfélkor rájuk boríthatsz.
És egy nap majd rájössz, hogy a kamra tele van emlékekkel, és hogy már nem kell annyi tányér az asztalra; és nincsenek hátizsákok a bejáratnál a földön, nincsenek asztalokon összezsúfolt színes ceruzák, nincsenek ruhák, amelyek nem férnek a szennyes tartóba.
És egy nap majd a karosszékedben fogsz ülni egy könyvvel, és azt akarod, hogy egy ártatlan hang szakítsa félbe az olvasást.
Ezért minden egyes lapot, amit most átlapoznál, inkább olvass el figyelmesen, mert ez a pillanat... nem jön vissza. Ez az élet.
Mennyi mindent ad Isten ajándékba nekünk és mi mindenért, mit teszünk pénzt kérünk...