A súlyos terheket, kétségeket hordozó ember elfárad. És egyszer csak odalép mellé valaki, egy az ártatlanok és alázatosok közül. Nem tud felelni semmilyen kérdésre, nincsenek magyarázatai, szavai sincsenek, de egész lénye, jelenléte, odaadása, alázata mégis földöntúli ígéretet hordoz. A 200 éve született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijre emlékezünk a 100 éve született Pilinszky János versével.

NOVEMBERI ELÍZIUM

A lábadozás ideje. Megtorpansz

a kert előtt. Nyugalmas sárga fal

kolostorcsendje háttered. Kezes

szellőcske indul a füvek közűl,

s mintha szentelt olajjal kenegetnék,

érzékeid öt meggyötört sebe

enyhületet érez és gyógyulást.

Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,

gyermekien áttetsző tagjaiddal

a nagyranőtt kendőben és kabátban,

mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

És olyan is, mint ama szelidek,

kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,

oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már,

csak ragyogni a novemberi napban,

és illatozni toboz-könnyüen.

Csak melegedni, mint az üdvözültek.

(Szigliget, 1958. november)

Kép: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír