Gyergyóban van egy asztalos műhely, ahol még a kis méhecskéknek is Hoteleket építenek!! Igazából sokféle kis "méhecske - darázs van, melyek nem támadnak, de amelyek léte nagy ajándék a virágok számára... Milyen szép, hogy van aki, Isten e kis zümmögő gyermekeire is gondot visel!!
Legyünk jók, tegyünk jót, váljunk Isten áldásával ezen a földön,
Csaba t.
A nem támadékony magányos méhek és darazsak védelmét szolgáló, hagyományos méhecskehotelek (darázsgarázsok) önmagukban is rendkívül érdekes természetvédelmi eszközök. Ha azonban azt is láthatóvá tesszük, hogy mi zajlik a fantasztikus kialakítású bölcsőkben, akkor még elképesztőbb dolgokat láthatunk - ehhez pedig csak néhány üveg kémcsőre van szükségünk!
A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!
Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak akár még a méheknél is hasznosabbnak tekinthetőek, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek).
MIT LÁTHATUNK ITT?
A méhecskehotelek (régebbi nevükön darázsgarázsok) lakói a magányos méhek és darazsak közül kerülnek ki. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony fajok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni.
[Mi a különbség a méhecske hotel és a darázsgarázs között? Gyakorlatilag semmi. Az eszköz a több mint tíz évvel ezelőtti bemutatásakor kapta a szándékosan figyelemfelhívó darázsgarázs nevet, mert magyar nyelven a méhgarázs kimondva könnyen érthető mélygarázsnak, ami felesleges félreértésekhez vezethetett volna. Időközben megszületett a méhecske hotel elnevezés, ami szakmailag azért pontosabb megnevezés, mert ezekbe - a természetes földfali költőhelyekhez hasonlóan – főleg méhek (ezen belül is az Osmia nembe tartozó kőműves méhek) képviselői költöznek be.]
A látvány-méhecskehotel annyiban különbözik a hagyományos eszközöktől, hogy a rovarok itt olyan üveg kémcsövekbe költözhetnek be, melyek betekintést kínálnak az egyébként nem látható bölcsőkamrák világába.
A méheknek ez a legnépesebb csoportja arról ismert, hogy föld alatti járatokba, fali résekbe épülő lárvabölcsőjét pontos méretre szabott levéldarabokból készíti. Az akár arasznyi, a bejárat felé szűkülő építményben minden levéldarabnak a beépítés helyétől függően pontos mérete és alakja van. Már önmagában ezeknek a levéldaraboknak a mérnöki pontosságú kivágása is elképesztő teljesítmény (amihez mi, emberek számítógép-vezérelt vágógépeket használunk manapság). A nehézségeknek azonban ezzel még nincs vége, hiszen ezeket a darabokat, melyek mérete gyakran a rovarénak megfelelő, el is kell szállítani. Ehhez a méh a levéldarabot erős lábaival ívben meghajlítja, majd a teste alatt tartva elrepül a járathoz. Itt már "csak" be kell szuszakolnia magát a szűk járaton (ami alkalmanként be is omlik, amit ilyenkor ki kell takarítani), és máris jöhet a legfontosabb munka – a lárvabölcső újabb elemének beépítése.
A méhecskehotelek (régebbi nevükön darázsgarázsok) lakói a magányos méhek és darazsak közül kerülnek ki. Ezek a néhány milliméterestől a poszméh méretig előforduló, szelíd, nem támadékony fajok partfalak, fák, talaj lyukaiba falazzák utódaikat. Jelenlétük nagyon fontos a lakott területeken is, mivel faj- és méretgazdagságuk alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában, amit a házi méhek egymagukban nem tudnak elvégezni.
www.mme.hu
