Kedves Dóra!!

Egy picit az én életem gyümölcse is vagy, hisz szüleidet én eskettem, én kérdeztem meg az oltár előtt, hogy vállalnak-e téged, hogy jó keresztény nevelést biztosítanak-e neked!! Szüleid igennel válaszoltak a kérdésekkel, és ezeknek az igene vagy te, s karjaid közt a fájdalmas Szűzanya!! 

Isten áldja életedet, s hallgassa meg a szenvedőkért mondott imádat!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Maláta Júlia Izadora

Foucauldi boldog Carlos szívotthon

Buenos Aires - Argentina

3. levél – 2022 február

"A szeretet Isten élete, a miénk is kell, hogy legyen."

Aqui estoy Señor para hacer tu voluntad – Istenem itt vagyok, hogy a Te akaratod teljesítsem

(39,5 Zsoltár)

Mi querida gran familia,

Kedves nagy családom, hogy vagy? Hogyan telt el az utóbbi idő?

Kezdésnek mesélek egy kicsit a „feria” (piac) napjairól.

Amikor vásárolni megyünk, mindig sok baráttal találkozunk, főleg szombaton, amikor "feria" (piaci) nap van. Nagyon szeretem ezt a napot, mert sok baráttal találkozol. 

Néha nem vesznek észre, de néhány másodpercre meglátod őket, és örülsz, hogy láthatod őket, találkozhatsz velük. Ezen a helyen ráébredsz ennek a környéknek a szépségére, látod az embereket, akik szeretik a találkozást, minden sarkon cumbia zenét hallgatsz, és a choripan (kolbászos kenyér) illata máris aktiválja az éhségérzetet. Ezen a helyen találkozik a kultúra és a valóság, amelyben élnek. Találkozunk is vele és velük együtt mi is éljük ezt.

"Gyere, és kövess engem!"

Az utóbbi időben több zarándoklaton volt lehetőségünk részt venni. Az első Szomorú Mária napja volt. Néhány környékbeli barátunkkal együtt elsétáltunk Pompeibe, amely egy órányi sétára van. Mária végig jelen volt, végig imádkoztuk a rózsafüzért. Minden barát a karjában tudta hordozni Máriát.

Számomra a legerősebb pillanat az volt, amikor elkezdtünk imádkozni minden drogfüggőséggel küzdő fiatalért. Sorra nevükön szólítva őket, a Fájdalmas Mária lábaihoz helyeztem a környékünkben élő összes fiatalt, akit ismerünk mindennapi küzdelmeikkel együtt. Arra is lehetőségem volt, hogy a karomban hordozzam Máriát, érezve azt a gyengédséget és békét, amit felénk közvetített.

E gyönyörű és mélységes pillanat után végül egy második, de sokkal hosszabb zarándoklatot tettünk Mária napján Lujanban. A lujani Mária Argentína Máriája, Argentína védelmezője. Különleges helyen van. Sok barátunk elviszi gyermekeit, hogy megkereszteljék őket ezen a szent helyen. 

Mária mindenkit erre a helyre hív. Idén lujani Mária napján gyalogos zarándoklat volt, melyen 32 km-t gyalogoltunk, a járvány miatt a korábbi években megtett távnak csak a felét. Ezen a zarándoklaton más barátaimmal vettem részt a "Cristo Redentor" plébániából, amely a szomszédságunkban található templom. A plébániáról sokan részt vettek, és meghívtuk barátainkat is. Ez egy másfajta zarándoklat volt. 

Néha nehéz volt. Az egész út egyenes és aszfaltozott. Néha úgy érzed, hogy nincs erőd folytatni, úgy érzed, hogy már nem éred el. De folytatod, mert tudod, hogy Mária vár rád. Útközben családokat látsz, akik a gyermekeiket a karjukban hordják; apukákat, akik a hátukon hordják gyermekeiket; gyermekeiket babakocsiban cipelő anyákat; egy kerekesszékes úriembert, aki kezei erejével halad előre; vagy egy bottal egy lábbal sétáló, de nálam sokkal gyorsabban haladó hölgyet. 

Körülnéztem, és láttam mindazokat az embereket, akik folyamatosan haladtak a gondolataikkal, minden szándékkal, amit el akartak vinni, hogy bemutathassák őket Máriának. Útközben sokféle csoporttal találkoztam, voltak, akik hűséges dalokat énekeltek, mások zenét hallgattak nagy hangszórókon, mások csendesen sétáltak vagy mondták a rózsafüzért. Mindenki úgy vett részt, ahogy érezte: különleges sokszínűség, de egyetlen vágy, hogy Mária édesanyánk elé érjenek.

A mi anyánk, Mária, meglátogatott engem...

“Nézd, belevéstelek a tenyereimbe!’’ 

(Is 49,16)

Nagyon sok meglepetésben volt részem a születésnapomon. A közösségem készített nekem egy különleges tortát, focipálya alakú volt, és együtt ünnepelhettem a focis gyerekekkel, de a többi gyerekkel is.

Különleges pillanat volt, a gyerekek rajzokat ajándékoztak.

Valóban, a születésnapom 3 napig tartott.

Születésnapom előtti napon szeretett szomszédunk, Ermelinda meg akart lepni, és vásárolt „facturas”-t (különféle ízekkel töltött desszerteket), de eltévesztette a napot. Egy nappal hamarabb jött, reggel 8-ra, sok finom süteménnyel, Dulce de leche-vel és egyéb

Argentín finomsággal. Meglepetés volt, amelyben éreztem mindazt a szeretetet, amelyet Isten rajta keresztül meg akart mutatni nekem.

Születésnapom reggelén egy barátom, Betiné jött látogatóba. Ő egy idős, vicces, nagyon erős karakterű, de példamutató hitű hölgy. Anélkül, hogy tudta volna, meglátta, hogy Feliz Cumple a falra van írva. Lassan megkérdezte, ki ünnepli a születésnapját... 

Egy pillanat múlva kivette a táskájából a San Nicolas-i Máriát ábrázoló képet. Ez egy különleges hely, ahol sok csoda történt, mint Lujanban. És szeptember 25 Mária napját ünneplik San Nicolas-ban.

Micsoda csoda! Betiné nem tudta, hogy születésnapom van, úgy jött, ahogy néha szombatonként jön, ezt a képet hozva magával. 

Amikor átadta nekem ezt az ajándékot, azt mondta: „Mária azt akarta, hogy megkapd ezt. Ha ránézel, kérlek, mondj el egy imát értem és hazánkért, szegény Argentínáért.” Amikor ránézek erre a képre, mindig eszembe jutnak szavai, és a szívem máris reagál egy imát mondva.

"Csak szeretve a szeretetet" Chiara Lubich

25 év

A közösségi testvérem, Jazmin nemrég fejezte be küldetését itt, Villa Jardinban, de megérkezett Mónika, egy lengyel lány. Peruból jött, hogy itt fejezze be küldetését. Isten időt ad arra, hogy még többet tanuljak. Úgy érzem, segíteni próbál a türelmem és a szeretet növekedésében mindenki iránt. És erre a karácsonyi készülődés sokkal többet segített.

Ebben a készülődésben megéreztem azt a sok szeretetet és csodát, amit Ő teremt minden emberben, minden pillanatban!

A Szívotthon 25. évfordulójára készülve nagyon jó volt látni szomszédaink összetartozását. Ez állandóan lenyűgöz. Mindazok, akik jöttek, részt vettek valamivel. Ez a 25 év nem csak egy egyszerű szám, hanem a barátság évei a környékbeliekkel. Lenyűgözött a gyermekeink jelenléte, akik mindenben segítettek: a dekorációban, kiszínezték a szívecskéket a dekorációhoz, örvendtek a készülődésnek, sétáltak velünk a környékünkön az Oltáriszentséggel, és jelen voltak az ünnepi Szentmisén (energetikusan, és nagy örömmel, hogy részese lehettek ennek a pillanatnak).

Az Oltáriszentség útja során sok szem kérdezősködve figyelt. A gyerekek tágra nyílt szemekkel nézték az Oltáriszentséget. Micsoda öröm, micsoda ünnep: látni, hogyan készülődtek szomszédaink a kicsikkel, ott, ahol áthaladt az Oltáriszentség! Ebben a szent pillanatban úgy éreztem, az idő lelassul. Az összes kártyázó fiatal megállt egy pillanatra, és néhányan a keresztet is vetettek. Mily nagy a te hatalmad, Uram, milyen nagy a te szereteted! Egy pillanatra minden és mindenki megállt, hogy rácsodálkozzon és szemlélje Őt. Éreztem azt a fényt, azt a békét, ami erőt adott ahhoz, hogy meglássam és a szívemmel felfedjem, hogy ezen a helyen, ahol mindig a Jó és a Rossz harca folyik, ebben a pillanatban a Jó, Jézus szeretete győzött. A Szentmise alatt elhallgatott a szomszédok zenéje. Sokan távolról vagy közelebbről vettek részt a Szentmisén, de azt hiszem, hogy lélekben sokkal közelebb voltak.

A 25 éves barátság ünnepe, 25 év, amelyben minden szomszéd, barát egy pillanatra emlékezhetett a gyermekkor éveire, a fiatalság éveire és mindarra, amit eddig megélhetett.

Ezzel az eseménnyel éreztem, hogy közeledik Jézus születése. A szívek tele voltak érzelmekkel, emlékekkel. Az egység csodálatos pillanata volt. Isten azért adta nekem ezt a nagyszerű ajándékot, hogy része lehessek ennek a gyönyörű családnak itt a Villa Jardinban, ahol mindenki részt vesz valamivel. Megengedte, hogy lássam ezeket a barátokat, akik eljöttek, hogy lássam az örömüket, hallgassam a történeteket arról, hogyan nőtt a ház, hallgassam a történeteket arról, hogyan kezdődött az egész.

És az egész a ház keresésével kezdődött. Hány kéz dolgozott azon, hogy ez a ház olyan legyen, amilyen most. Minden nap, amikor kimegyek, úgy érzem, hogy ez a hely, ezek a szomszédok nem csak egy hely, és nem csak szomszédok. Az én családom, a mi családunk alakult ki, amikor "Igen!" -t mondtak erre a helyre, a küldetésre, és amikor mi is „Igen”-t mondunk, és kinyítjuk a szívünket minden embernek, akivel találkozunk, minden gyereknek, aki az ablakhoz jön vizet kérni, aki imádkozni akar és játszani akar velünk, aki segíteni akar, aki velünk együtt akar főzni, vagy annak aki azért jön hozzánk hogy elbeszélgethessen valakivel, mert szüksége van meghallgatásra, szüksége van érezni az együttérzésünket, átérezni egy egyszerű ölelés melegét. És még sorolhatnám, de ennek a 25 évnek megvan a maga gyümölcse, az a gyümölcs, Isten ajándéka, amit hallhattam, láthattam és teljes szívemből átölelhettem.

"Szeretni Isten élete, a miénk is kell, hogy az legyen." Chiara Lubich

Egy ilyen családban, ha valakinek nincs jó otthona az élethez, mások mindent megtesznek, hogy segítsenek. Ez történt Anamaria esetében, egy idős hölgy, aki egy nagyon kicsi, sötét házban élte le az életét, legfontosabb szükségletek hiányával. Éva szomszédunk minden nap vitt neki enni. Éva szíve akkora, hogy nem tudta nem észrevenni, hogy Anamaria egy ilyen házban lakik, ezért különféle kérvényeket tett a városházán, hogy megkapja a házhoz szükséges anyagokat. José úrral és Luis úrral együtt elkezdték felújítani a házat. Éva egész idő alatt a házában fogadta Anamariat. 3 hónapig élt vele. 

Anamarianak karácsonyra már volt egy saját helye, ahol nyugodtan aludhatott, ahol minden nap

besüthetett a nap a házába. Élete megváltozott szomszédaink egysége által. Ezalatt mindannyian igyekeztünk Éva közelében lenni, vigyázni, ha szüksége van a segítségünkre. Éva példa mindannyiunk számára. Ő Szívotton, és figyelme segít újra és újra emlékeznem arra, miért vagyok itt.

Várva Jézuska születését

"Fogadj el minden lehetőséget, amit Isten ad neked, hogy te is részese lehess" Chiara Lubich

Az egész decemberi hónap a készülődésről szólt. A gyerekekkel feldíszítettük a házat, nagy és kicsi kezek nagy igyekezettel dolgoztak együtt.

Mindannyian saját fantáziája szerint díszítették fel a fát.

Igyekeztünk énekeket hallgatni, de a gyerekek öröme akkora volt, hogy boldogságuk az egész házban visszhangzott, és még kívülről is hallatszott.

Végül nagyon büszkék voltak a szép munkájukra.

Előkészítettük a jászlat a kis Jézusnak, és a gyerekek megkérdezték: "De hol van Jézus?" A gyerekek alig várták az Ő eljövetelét.

Minden nap jöttek, és megkérdezték, hány nap van még karácsonyig. Türelmetlenség látszott a szemükben. Néha megkérdeztem tőlük, hogy miért várják a karácsonyt, mit ünnepelnek karácsonykor. És tágra nyílt szemekkel néztek rám, és néhányan kérdezve válaszoltak: "Jézus születését?’’

Ebben a készülődési időben a gyerekek gyakrabban jöttek el velünk imádkozni a rózsafüzért. A rózsafüzér végén a gyerekek által ajándékba kapott adventi naptáron minden nap kaput nyitottunk. Mindig lenyűgöz az örömük, a gyermeki szív egyszerűsége. Látom ezt a nagy örömöt, ami segít felkészülni erre a fontos eseményre.

A gyerekek mindig lenyűgöznek, ők a mestereim, nap mint nap jó életpéldát mutatnak. Velük készítettük elő Jézus születésének jelenetét. Nagyon jó volt látni a gyerekek és szülők elérhetőségét, akik eljöttek megnézni az előadást. Láttam minden gyerek érzelmét. Jézus születésének örömét csak a gyerekek boldogságában lehetett látni, abban, hogy a legenergiásabb gyerekek is nagyon nyugodtak voltak az előadás alatt, de mosollyal az ajkukon. Nagyon meghatott Keyla, a 9 éves kislány. Ő játszodta Mária szerepét. Ő egy nagyon különleges kislány, tiszta szívű, hatalmas szeretetű, és igazán különleges kapcsolata van Jézussal. Mária szerepét nagy örömmel, érzelmekkel kombinálva játszotta. Szemei sok mindent elárultak: Jézus most született, ezen a helyen, ezen a szegény helyen, ahol a jó és a gonosz harcol. Azért jött, hogy megmeneküljünk.

Keyla egyike azoknak a különleges gyerekeknek, akik segítenek abban, hogy reményt lássak ezen a helyen. Egy másik alkalommal Keyla az Eucharisztiáról, Jézusról, köztünk való jelenlétéről kérdezett. Megkérdezte, hogy Isten megbocsát-e neki, és azt mondta, hogy imádkozik az egész családjáért, de a kutyájáért is. Egy ilyen különleges szívű gyerek! Minden ilyen találkozás után életleckét kapok, és tényleg úgy érzem, hogy aki most meglátogatott, az Ő volt, mondván: "Itt vagyok, figyelj és hallgass."

Jézus minden nap megszületik a szívünkben, átölelve azt a szeretetet, amelyet Ő ad nekünk, és amelyet árnyékként tovább adjuk: „Solamente amar el Amor” - "Csak szeretve a Szeretetet".

Érzem, hogy szeretni és szeretve lenni szükséges, de ezt csak Istennel és Isten által tehetem meg. Végtelen szeretete nap mint nap arra tanít, hogy meg kell tanulnom többet szeretni, elérhetőbbnek lenni, meghallgatni és jobban jelen lenni. Jézus szegény helyen született, mert ott akart megszületni, ahol szükség van az Ő jelenlétére. Ezen a karácsonyon Jézus újjászületett szegény szívemben, hogy növekedhessek abban a végtelen szeretetben, amelyet csak Ő adhat nekem.

Jézus mindennap újjászületik a szívünkben, ahogy az ének mondja:

"Minden nap Karácsony van, Isten minden nap megszületik”

Kedves családom, ebben az Új Évben úgy döntöttem, hogy megpróbálom minden napját úgy élni, mintha karácsony lenne, és megpróbálom minden nap látni, hogy Ő újjászületik a szívünkben.

Imáitokra bízom a Villa Jardint, a számomra kedves környéket és minden lelket, aki ezen a helyen él, minden fiatalt, aki Őt keresi, hogy Ő megtalálja. Szívem mélyéből köszönök mindent, amit értem tesztek, a rendelkezésemre álltok, és azt az „Igen”-t, amit kimondtatok, amikor beleegyeztetek, hogy velem utazzatok ebben a misszióban. Imáitokra bízom a csodálatos Argentínát.

Együtt az imádságban!

Un abrazo grande, 

Hatalmas ölelés,

Dori

Julia-Izadora MALATA

Punto Corazón Carlos de Foucauld

Parroquia Cristo Redentor, Potosí 2323

1824 Lanús oeste, Buenos Aires (ARG)

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.