REMÉNYIK SÁNDOR - Kolozsváron született , 1890. augusztus 30-án, költő! A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább!"

 

 

 

 

 

 

Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább, 

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt 

Messziről, mint egy mennyei vigaszt, 

Egy lángot, amely forraszt s összefűz, 

Én jártam Vesta ledőlt templomában, 

Az örök-égő lángot ott találtam, 

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy, 

És eltemette a kis templomot, 

De a lángot nem bírta eltemetni, 

Én égve leltem ott; 

És hozzá imádkoztam s benne hittem 

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát. 

Én égve hazavittem. 

Azóta szívem mélyén ég, ragyog 

A viharfújta, széllengette láng, 

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp, 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább 

És gondozd híven...

1920 január