Lassan szürkülünk, terjed a homály,  kivesző félben van világunkból a poézis! Ezért is örvendtem meg mikor Zsiga Lajos költő felkért, hogy a most megjelenő könyvéhez írjak előszót!

Szeretettel biztatlak olvassunk verseket,

Csaba t.

Zsiga Lajos költő magát kötéltáncosnak nevezi! A költők számára a kötéltánchoz hozzátartozik a halálugrás is! A nagyérdemű előtt megjelenni egy költeménnyel, egy új könyvvel egészen biztos, hogy egy gyönyörű, de félelmetes, mindent megváltoztató produkció! Elengedi az ember a jól belakott, biztonságos komfortzónáját és összeterelgetett ünneplőbe öltöztetett gondolatait versbe rendezve, a nagyközönség elé áll...  ez veszélyes, bátor mutatvány! Te vagy egymagadban, aki a gondolatok, érzelmek, vágyak trapézán ég és föld között repülsz, forogsz, az emberek kényelmes székeikben olvasnak, kóstolgatnak , figyelnek árgus szemmel! A versek, ha magukkal ragadnak, ha soraid lüktetése engem is magasba repít, akkor megfogtál, a költészeted szárnyán én is repülök, újjászületek. Te fent vagy, és frappánsan, kecses szavakba öltözve még magasabbra lendülsz, a jelzők, metaforák közt bukfencezve a megfogalmazott üzeneted, ha  poeta vagy, akkor bennünket eltalál, újból és újból átjár! Verseidet, az emberek magukénak érezve a vállukra vesznek, tapsolnak, a vezérük leszel! De ha félve megtorpansz és elbizonytalanodva csak lógsz a kötélen, pláne ha elveszted a fonalat és elvész az üzenet, a rád fordított és elvesztegetett időért az emberek vérmérsékletüktől függően kifütyülnek, vagy akár a babértól fosztott fejedet veszik! A bátor kiállás, a szavak trapézán való könnyed villódzás, a halandót a halhatatlantól elválasztó halálugrás teszi az embert igazából költővé! 

Az én tisztem Zsiga Lajos produkciót felkonferálni ebben az előszóban! Arra kérem önöket, dőljenek hátra és a verseket olvasva, a szürke poézis nélküli világból kitörve, repüljünk együtt a gyönyörűen megírt költemények szerzőjével ég és a föld között! Megéri, utána könnyebb lesz újratervezni az életet!

Tisztelettel mindazok iránt, akik tollat ragadnak, 

Csaba t.

Itt van egy vers ízelítőnek a születő könyvből:

mint kötéltáncos

félelem nélkül a kötélen

magamba kapaszkodva

érzem érintésed

ott ahol semmi nincs

csak TE vagy minden

és mindenhol

TEVELED van

tele a világ…

hogy-hogy nem lát senki

s nem érzik

érintésed varázsát

mint kötéltáncos

félelem nélkül a kötélen

magamba kapaszkodva

érzem érintésed

nincs is kötél

csak én képzelem

mert a földön is érzem

szívemben érintésed

Drága Jó Istenem…

ami boldoggá tesz

és felemel…