Érkezése napjának délutánján Ferenc pápa magyarországi püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal találkozott a sárga és fehér virágokkal gyönyörűen feldíszített Szent István-bazilikában és a bazilika előtti téren. A programra csak meghívóval lehetett belépni.

A találkozót a Szent Efrém Férfikar által előadott énekek vezették fel (ők egy saját motettát is szereztek erre az alkalomra), majd a dicsőséges rózsafüzér közös elmondása követte. Az előimádkozókat a magyarországi egyházmegyék delegálták, ezzel is szimbolizálva az egységet.

A rózsafüzértitkok között a Szent István-bazilika énekkarából és az Egyetemi Templom Don Bosco énekkarából álló egyesített kórus, az In Media Brass rézfúvós kvintett, valamint Virágh András Gábor orgonaművész működött közre.

Ferenc pápát a főbejáratnál Erdő Péter bíboros-prímás, Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte, majd Mohos Gábor segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa a templom megáldásához keresztet és szentelt vizet nyújtott neki.

A pápa kerekesszékben haladt végig a templomon, mosolyogva köszöntve az ott összegyűlteket. Az érkezés megható pillanatai voltak a szintén kerekesszékbe kényszerült, súlyosan beteg egyházi emberekkel való szeretetteljes találkozások.

A szentélybe érve Veres András püspök köszöntötte a szentatyát, aki így tolmácsolta a magyar katolikusok vágyát: „Szeretnénk ebben a változó világban hitelesen tanúságot tenni arról, hogy nekünk Krisztus a jövőnk.” A Püspöki Konferencia elnökének üdvözlő beszéde után megható tanúságtételek következtek. Előbb Brenner József katolikus pap osztotta meg a személyes életével, szolgálatával kapcsolatos gondolatait, majd Kondás Sándor görögkatolikus pap, Hernády Eszter Krisztina domonkos nővér és Pavelczak-Major Dorina lelkipásztori munkatárs következett.

A találkozó utolsó felszólalója Ferenc pápa volt, aki ismét megérintően szép gondolatokkal szólt az őket hallgatókhoz. A pápa az egyik legfontosabb feladatnak nevezte korunk változásainak és átalakulásának értelmezését és a lelkipásztori kihívásokkal a lehető legmegfelelőbb módon való szembenézést. Mindez csak úgy lehetséges, ha „Krisztusra mint jövőnkre tekintünk” – hangsúlyozta, utalva Veres András gondolataira és a látogatás mottójára. „Életünk, bármennyire is törékeny, szilárdan az ő kezében van. Ha erről megfeledkezünk, akkor mi, lelkipásztorok és laikusok emberi eszközöket és megoldásmódokat fogunk keresni, hogy megvédjük magunkat a világtól, bezárkózva kényelmes és békés vallási oázisainkba; vagy éppen ellenkezőleg, alkalmazkodunk a világiasság változó széljárásaihoz, akkor pedig kereszténységünk elveszíti erejét és megszűnünk a föld sója lenni” – mondta a pápa, majd óva intette a jelenlévőket ettől a két kísértéstől. A katasztrofális kishitűséggel és a világias alkalmazkodó szellemmel szemben az evangéliumi új látásmódra hívta fel a figyelmet: ez megajándékoz bennünket a megkülönböztetés kegyelmével, „hogy egyszerre befogadó szellemmel és prófétai lélekkel lépjünk be korunkba”. Mindezt a fügefa képével (Mk 13,28-29) példázta, amely a jeruzsálemi templommal összefüggésben jelenik meg a Bibliában. A templomot csodálókat Jézus arra figyelmeztette, hogy itt, a földön semmit sem szabad abszolútnak tekinteni, mert minden bizonytalan. Nem megfélemlítés ez részéről – mondta a pápa –, mert Jézus biztos jövőt mutat: amikor minden elmúlik és az emberi templomok összeomlanak, az Emberfia eljön dicsőséggel (Mk 13,26). És itt hív a fügefa szemlélésére: a zsendülő hajtása jelzi, hogy „közel van a nyár” (Mk 13,29).

„Arra kaptunk tehát meghívást, hogy gyümölcsöt termő növényként használjuk fel a nekünk adott időt, annak változásaival és kihívásaival együtt, mert mindezeken keresztül – mondja az evangélium – az Úr közeledik. És addig is arra vagyunk hivatva, hogy megbecsüljük ezt az időt, hogy olvassuk az evangéliumot és elvessük a magvait, hogy lemetsszük a gonoszság száraz ágait, hogy gyümölcsöt teremjünk. Prófétai befogadásra kaptunk meghívást” – fogalmazott Ferenc pápa. A prófétai befogadás pedig azt jelenti, hogy megtanuljuk felismerni Isten jelenlétének jeleit a világban, és mindent az evangélium fényében értelmezünk, anélkül, hogy elvilágiasodnánk, a keresztény prófécia hirdetőiként és tanúiként. Ezután a keresztény gyökerű Magyarországon is tapasztalható elvilágiasodásra hívta fel a figyelmet, majd pedig mindezek magasabb szintről való szemlélését javasolta, mert „ez a valóság lehetőségeket is hordozhat számunkra, keresztények számára, mert hitre és bizonyos témák elmélyítésére ösztönöz és arra hív, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ezek a kihívások miként léphetnek párbeszédre az evangéliummal, hogy új utak, eszközök és nyelvezet keresésére indítsanak?”

Ferenc pápa a keresztény közösségek számára a mai élethelyzetekkel való párbeszédet és a tanúságtétel fontosságát hangsúlyozta. „Különösen a papok tanúságtételét szeretném kiemelni. Egyrészt a plébániai és lelkipásztori élet követelményei sokrétűek, másrészt a hivatások száma csökken és a papok kevesen vannak, sokan közülük előrehaladott korúak és a fáradtság jelei mutatkoznak rajtuk… Fontos, hogy mindenki – lelkipásztorok és laikusok egyaránt – érezze a közös felelősséget: mindenekelőtt az imádságban, hiszen a válaszok az Úrtól és nem a világtól jönnek, a tabernákulumból, nem pedig az internetről” – fogalmazott a pápa. De szólt az evangelizáció, a szinodális folyamathoz kapcsolódva a meghallgatás fontosságáról, a lelkipásztori élet megújulásáról, a lelkipásztorok, katekéták, lelkipásztori munkatársak és tanárok közötti együttműködésről. Az előre megfogalmazott és leírt szöveget a szentatya kiegészítette a pletykálás bűnére való felhívással. Ezt Toman Zoltán, a temesvári egyházmegye fiatal papja tolmácsolta magyar nyelven. (Toman Zoltán a pápa hivatalos tolmácsa a magyarországi látogatás idején.)

„Engedjétek meg, hogy elmondjam: a lelkipásztori munka akkor lesz gyümölcsöző, ha képesek vagyunk megélni azt a szeretetet, amelyet az Úr parancsolt nekünk és amely az ő Lelkének ajándéka. Ha távolságtartónak vagy megosztottnak mutatkozunk, ha megcsontosodunk álláspontjainkban ás csoportosulásainkban, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni.” Az Atya arca megmutatásának fontosságát hangsúlyozva a magyar nép vértanúira és szentjeire utalt újra, de figyelmességét mutatja az is, hogy nem mulasztotta el a mind a négy tanúságtevő gondolataira való visszautalást sem.

„Kedves testvéreim, Krisztus a jövőnk, mert ő irányítja a történelmet… Legyetek befogadóak, legyetek tanúi az evangélium ígéretének, de mindenek előtt legyetek az imádság emberei, mert a történelem és a jövő ettől függ” – zárta beszédét a Szent István-bazilikában Ferenc pápa.

A programot közös fotózás zárta. Róma püspökével közös fényképre álltak be a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai, majd mindnyájan külön-külön is köszöntötték a szentatyát.

Ozsváth Judit

Fotó: a Bizony, Isten! Youtube-csatorna közvetítéséből