Boldog Bogdánffy Szilárdra emlékezünk október 3-án.

Bogdánffy Szilárd a Torontál vármegyei Feketetón (Crna Bara, ma Szerbia területén) született 1911. február 21-én. A temesvári Piarista Főgimnáziumban érettségizett 1929-ben, majd a nagyváradi Teológiai Akadémiára jelentkezett. A fiatal növendéket később elöljárói a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték. 1934. június 29-én szentelte pappá Fiedler István püspök az újonnan épített váradőssi Lisieux-i Szent Teréz-plébániatemplomban.

Életének következő másfél évtizedét a katolikus ifjúság oktatásának és lelki nevelésének szentelte Bogdánffy Szilárd. A tanulóifjúság körében hamar népszerűvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. A magyar hadsereget követve 1940 szeptemberében visszatért Nagyváradra, ahol elöljárói megbízásából a szeminárium lelki vezetője és az erkölcstan tanára lett. Mindeközben 1936 és 1943 között több alkalommal is szigorlatot tett a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését.

A második világháború vége felé a szemináriumi katedrája mellett Bogdánffy Szilárd a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. 1947 tavaszától Scheffler János püspök mellett tanácsos és titkár volt Szatmárnémetiben, a papneveldék 1948. évi államosítását követően a papi utánpótlás biztosítására Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. A püspök bizalmasaként a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője volt. Az egyre fokozódó keresztényüldözés közepette 1949. február 14-én titkos püspökké szentelték. Alig két hónappal később, 1949. április 5-én letartóztatták, és négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a korszak rettegett börtöneiben. Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor, amelynek során tizenkét év kényszermunkára ítélték. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba. Sírhelye ismeretlen.

2010. október 30-án avatták boldoggá a nagyváradi székesegyházban.

Forrás és fotó: Romkat.ro (A Várad.org oldal nyomán)

Magyar Kurír