Szentek legyünk, ne világiasak – erre buzdít Ferenc pápa előszavában, amelyet két korábbi megszólalásához írt, és amely október hatodikán jelent meg a könyvesboltokban. A 80 oldalas kötet a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, egy 1991-ben, Buenos Aires-ben publikált cikket (Korrupció és bűn) és a római papsághoz intézett levelet (2023. augusztus 5.) foglalja magában.

A szentatya megindokolja előszavában, hogy miért tartja szükségesnek e két írás megjelentetését (Szentek legyünk, ne világiasak – Isten kegyelme megment a belső romlástól). Az aggodalom vezérli, melyet úgy érez, mint Isten erőteljes kiáltását az egész egyházhoz, hogy őrködjünk és harcoljunk az ima erejével a spirituális elvilágiasodás minden kísértése ellen.

A keresztény hit egy belső küzdelem, amellyel ellenállunk a magunkba zárkózás késztetésének, és igyekszünk teret adni az Atya szeretetének, aki azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Szép ez a harc, mert ha engedjük győzni az Urat, szívünk kiteljesedik és létünket a végtelen sugara világítja meg. Jézus követőiként elsősorban a spirituális elvilágiasodás ellen kell küzdenünk, ami tulajdonképpen egyházias köntösbe bújtatott pogányság, önimádás, melyben saját szeszélyeinknek és vágyainknak vagyunk kiszolgáltatva – figyelmeztet előszavában a pápa.

Kövessük Krisztus keresztjét

Nem reménytelen a küzdelmünk, mert ennek a harcnak van már egy győztese: Jézus, aki halálával legyőzte a bűnt. Feltámadásával pedig lehetőséget adott nekünk, hogy új emberekké váljunk. Persze Jézus győzelme nem más, mint a kereszt, ami elsőre elijeszt minket, de ami a határtalan, alázatos és kitartó szeretet jele. Ez az örök szeretet vezérli a keresztényeket és magát az egyházat az úton, Jézus keresztje válik minden hitbéli döntés alapszempontjává. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnhet, a keresztből nyeri az egyház életerejét és a reményt. Az egyház becsapja önmagát és a világot, amikor úgy tünteti fel magát, mint egy hatalmat a többi között, vagy egy szervezetet – legyen az humanitárius akár –, netán egy evangéliumi mozgalmat, amely képes szórakoztatni. A mi feladatunk, hogy harcoljunk, és ezt a harcot életszentségnek hívják. Ez nem egy boldog állapot, amit egyszer s mindenkorra elérünk, sokkal inkább egy szüntelen, fáradhatatlan vágy, hogy ragaszkodjunk Krisztus keresztjéhez. Az önátadást választjuk és nem dőlünk be az önelégültségnek.

Ferenc pápa az olvasóknak azt ajánlja, hogy e két írását olvasva gondolkodjanak el életükről és az egyház életéről. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk nyitottak újdonságai iránt, legyünk nyugtalanok, sosem elégedettek, keresésben, ne kapaszkodjunk hamis biztonságokba, hanem válasszuk az életszentség útját.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News

www.romkat.ro