Advent harmadik, öröm vasárnapján, december 17-én ünnepli Ferenc pápa 87. születésnapját. Az örömhírről, Isten örömteli közelségéről szóló gondolatait idézzük.

,,Aki Istent hirdeti, az nem téríthet, nem gyakorolhat nyomást másokra, hanem tehermentesítenie kell: nem pakol rájuk terheket, hanem felszabadítja őket a terhek alól; békét hoz, és nem bűntudatot kelt."

Ferenc pápa az év elején tartott katekézist Jézusról mint az örömhírhirdetés mesteréről. Beszédében az örömhír lényegi elemeit sorakoztatta fel: ez egy örömmel továbbadandó, felszabadító, megvilágosító, meggyógyító, főleg a szegényeknek szóló üzenet. Advent harmadik, öröm vasárnapján, december 17-én, amikor Ferenc pápa 87. születésnapját ünnepli, az örömhírről, Isten örömteli közelségéről szóló gondolatait idézzük Tőzsér Endre SP fordításában.

Jézus ezt hirdeti: „Az Úr Lelke van rajtam, […] azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk 4,18). Örömhír: Jézusról nem lehet öröm nélkül beszélni, mert a hit egy csodálatos szeretettörténet, melyet meg kell osztani.

Amikor tanúságot teszünk Jézusról, amikor teszünk valamit másokért az ő nevében, az azt jelenti, hogy az élet sorai között azt üzenjük, hogy olyan gyönyörű ajándékot kaptunk, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni. Ezzel szemben, amikor hiányzik az öröm, az evangélium nem megy át, mert – amint maga a szó mondja – ez jó hír, az evangélium szó ugyanis jó hírt, örömhírt jelent. Egy szomorú keresztény beszélhet csodaszép dolgokról, de hiába, ha hirdető tevékenysége nem örömteli. Egy gondolkodó azt mondta: „egy szomorú keresztény szomorú egy keresztény”: ezt ne felejtsük el!

Jézus azt mondja, arra kapott küldetést, hogy „szabadulást hirdessek a foglyoknak” (uott). Ez azt jelenti, hogy aki Istent hirdeti, az nem téríthet, nem, nem gyakorolhat nyomást másokra, hanem tehermentesítenie kell őket: nem pakol rájuk terheket, hanem felszabadítja őket a terhek alól; békét hoz, és nem bűntudatot kelt.

Természetesen Jézus követése aszkézissel, áldozathozatallal jár; ha ezt minden jó dolog megköveteli, mennyivel inkább az élet döntő valósága! De azok, akik tanúságot tesznek Krisztusról, inkább a cél szépségét, mint az út fáradalmait mutatják meg. […] a Megváltóhoz méltó minden igehirdetésnek szabadulást kell közvetítenie.

MA ELÉRKEZETT AZ ÖRÖM, MERT AZÉRT JÖTTEM, HOGY SZABADULÁST HOZZAK!

Jézus azt mondja, azért jött, hogy „a vakoknak látást hozzak” (uott). Feltűnő, hogy Krisztus előtt az egész Bibliában sehol sem fordul elő egy vak ember meggyógyítása. Ez ugyanis egy megígért jel volt, mely a Messiással együtt érkezik. Itt azonban nemcsak fizikai látásról van szó, hanem egy olyan világosságról, amely új módon láttatja az életet. Létezik egy „világ(osság)ra jövetel”, egy újjászületés, ami csak Jézussal megy végbe.

És milyen világosságot ad nekünk Jézus? A gyermekség világosságát: ő az Atya szeretett Fia, aki örökké él; és vele együtt mi is Isten gyermekei vagyunk, akiket örökké szeret Isten, hibáink és hiányosságaink ellenére. Így az élet már nem vak botorkálás a semmi felé: nem sors vagy szerencse kérdése. Nem olyasmi, ami a véletlenen vagy a csillagokon múlik, de nem is az egészségen vagy az anyagi helyzeten. Nem! Az élet a szereteten múlik, az Atya szeretetén, aki törődik velünk, szeretett gyermekeivel. Milyen csodálatos megosztani ezt a világosságot másokkal!

Gondolatok-e már arra, hogy mindannyiunk élete – az én életem, a te életed, a mi életünk – egy szeretetcselekedet? Meghívás a szeretetre.

Jézus azt mondja, azért jött, hogy „szabadon bocsássam az elnyomottakat” (uott). Elnyomottak azok, akik az életben úgy érzik, hogy összezúzza őket valami, ami velük történik: betegség, fáradtság, szívre nehezedő terhek, bűntudat, hibák, rossz szokások, bűnök… Elnyomottak: gondoljunk például a bűntudatra. Hányan szenvedtünk tőle? Gondoljunk a bűntudatra, melyet ezért vagy azért éreztünk… Mindenekelőtt az a rossz nyom el bennünket, amit semmilyen gyógyszer vagy emberi orvoslás nem tud meggyógyítani: a bűn. És ha az ember bűntudatot érez valamiért, amit tett, és ezért rosszul érzi magát… De a jó hír az, hogy Jézussal már nem ezé az ősi, legyőzhetetlennek tűnő rosszé, a bűné az utolsó szó. Az utolsó szó Jézus kinyújtott keze, mely felemel a bűnből. „És Atyám, ezt mikor teszi? – kérdezhetné valaki. – Egyszer?” „Nem.” „Kétszer?” „Nem.” „Háromszor?” „Nem. Mindig!” Valahányszor rosszul vagy, az Úr mindig kinyújtja a kezét. Csak bele kell kapaszkodnod, és hagynod kell, hogy magával vigyen téged.

A JÓ HÍR AZ, HOGYJÉZUSSAL MÁR NEM EZÉ AZ ŐSI ROSSZÉ AZ UTOLSÓ SZÓ! AZ UTOLSÓ SZÓ JÉZUS KINYÚJTOTT KEZE, AMELY MAGÁVAL VISZ TÉGED.

A bűnből Jézus mindig kigyógyít bennünket. „És mennyit kell fizetnem a gyógyulásért?” Semmit! Ő mindig és ingyen meggyógyít bennünket.

Aki terheket cipel, annak szüksége van arra, hogy valaki megsimogassa a múltját. Sokszor halljuk: „Ki kellene engesztelődnöm a múltammal… Simogatásra van szüksége a múltamnak, mely oly súlyosan nyomaszt…” Megbocsátásra van szüksége. És akik hisznek Jézusban, azoknak pontosan ezt kell adniuk másoknak: a megbocsátás erejét, mely megszabadítja a lelket minden adósságtól.

Testvéreim, nővéreim, ne felejtsétek el: Isten mindent elfelejt! Hogyhogy? Igen, minden bűnünket elfelejti, nem emlékszik rájuk. Isten mindent megbocsát, elfelejti bűneinket. Csak közel kell mennünk az Úrhoz, és ő mindent megbocsát nekünk. Jézus vár ránk, hogy megbocsásson nekünk, hogy meggyógyítson bennünket. „És hányszor? Egyszer? Kétszer?” Nem. Mindig! „De atyám, mindig ugyanazokat a rossz dolgokat követem el.” És ő is mindig ugyanazokat a dolgokat fogja tenni: megbocsát neked, és átölel téged!

Annak, aki terheket hordoz, és múltja simogatásra szorul, aki megbocsátásra szorul, annak tudnia kell, hogy Jézus megteszi ezt. Ez az, amit Jézus ad: megszabadítja a lelket minden adósságtól.

Krisztussal mindig jön az életet megújító kegyelem, és mindig meglep bennünket. Krisztus minden napnak, minden órának a jubileumi öröme, aki közel jön hozzánk, hogy megsimogasson, hogy megbocsásson.

Isten a meglepetések mestere. Mindig meglep bennünket, mindig vár ránk. Mi hozzá érkezünk, és ő már vár ránk. Mindig. Az evangéliumot a csodálkozás és az újdonság érzése kíséri, melynek neve van: Jézus.Ő segítsen bennünket, hogy úgy hirdessük az örömhírt, ahogyan ő akarja, vagyis örömöt, szabadulást, világosságot, gyógyulást és ámulatot közvetítve mások felé. Így kell közvetítenünk Jézust.

Az evangélium szerint ez az örömhír „a szegényeknek” szól (Lk 4,18). Gyakran megfeledkezünk róluk, pedig kifejezetten ők a címzettek, ők Isten kiváltságos szeretetének címzettjei. Emlékezzünk rájuk, és ne feledjük, hogy az Úr befogadásához mindannyiunknak „belül szegénnyé” kell válnia.

www.romkat.ro