Böjte Csaba az elmúlt időszakban kétszer is járt Debrecenben, itt tartózkodásakor pedig megosztotta ünnepi gondolatait is a debreceniekkel.

„Azért vagyunk ezen a világon, hogy egymásnak ajándékai legyünk” – hívta fel a figyelmet a ferences rendi szerzetes. Rámutatott, a Szentírásban is ott áll: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”, Jézus Krisztus a Mennyei Atya ajándéka. Az lenne a lényeg, hogy életed minden perce ajándék legyen a környezetednek, fogalmazott.

- Igazából az advent arról szól, hogy Jézus Krisztus születésére készülünk. Mivel Jézus az Atya ajándéka volt, magunknak is azt a kérdést kell feltennünk, hogyan tudnék én szüleimnek, barátaimnak, feleségemnek, férjemnek ajándékká válni. Ez egy életre szóló feladat – emelte ki.

Hozzátette, szeretné, ha mindenki azt érezné: mától fogva Isten áldása szeretne lenni, és nem Isten verése ezen a földön.

Böjte Csaba arról is beszélt, hogy a mai világban már szinte minden az anyagiakról szól karácsonykor, ezért döntötte el azt néhány éve, hogy a rá bízott gyerekeket a jó cselekedet örömével ajándékozza meg. Megkérte őket, hogy abból, amit Mikulásra, karácsonyra kaptak, állítsanak össze egy zacskónyi vagy kis doboznyi ajándékot, majd elutaztak a Déva melletti női börtönbe.

„A gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek, magyarul, románul, latinul, németül, majd átadták az ajándékokat. Ezeknek a nőknek mindnek van, volt családja, gyereke, unokája, valakije, de a gyerekek közül is többeknek van valamilyen rokona börtönben. Olyan sírás lett belőle az örömtől, még a börtönparancsnok is csak törölgette a szemét. Azt mondom, egy életre megmarad a gyerekekben az, hogy jónak lenni jó” – mesélte.

A szerzetes arról is beszélt, hogy sokszor látja azt, hogy nem tudunk egymás sikerének örülni, lelkesíteni, bátorítani a másikat. Ezért gondolt arra, hogy idén karácsonyi ajándékként focitornát szervez Sepsiszentgyörgyön, ahol a rá bízott gyerekek – akik többsége sosem járt még igazi futballmérkőzésen – megtapasztalhatják, milyen biztatni, szurkolni a másiknak sikerének. Négy csapat fiataljai mérkőztek meg a Sepsi Arénában, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonok lakói megtöltötték a lelátókat. A Déli Harangszó Labdarúgó Vándorkupa mérkőzéseit karácsonyváró adventi mise követte, a gyerekek pedig egy-egy cipősdoboznyi ajándékot is kaptak.

„A cukor, a játék csak ráadás, az igazi ajándék a focimeccs, az ének és Isten jelenléte. Ne anyagi dolgot próbáljunk egymásnak adni, hanem valami spirituálist, ami megmarad az örök életre” – mutatott rá.

Szilágyi Domokos erdélyi költő egyik versében azt írta: „boldog lehetek, hogy törődhetem veletek”. Böjte Csaba úgy véli, ha van kivel törődni, ha valaki számára áldás, ajándék tudunk lenni, akkor van értelme az életünknek.

„Miért vagyunk ezen a világon?” – tehetjük fel a kérdést. A ferences rendi szerzetes szerint egészen biztosan nem azért, hogy fakírok legyünk.

„Benne van a Szentírásban is, Jézus azt mondja: az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Erre születtünk, hogy boldogok legyünk” – a boldogság azonban nem az anyagi javak, a hatalom birtoklásában rejlik. Rámutatott: a testnek megvannak a kívánságai, de Jézus ezekre nemet mond. Azonban nem azt mondja, hogy nem birtokolhatunk semmit, hanem azt, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amik megmaradnak az örök életre.

„A ruhák nem maradnak meg, a cipők sem, még a diplomám, a házam, az autóm sem. Az utolsó ítéletnél ki fog szembe jönni velem? A barátom, a férjem, a feleségem, a gyermekem, anyukám, apukám, nekik van halhatatlan lelkük.

A hatalomvágy, a birtoklásvágy, az önzés… Nem lenne egyszerűbb szerényebben élni, jó testvérekként? Hiszem azt, hogy az ember képes éveken át áldás, ajándék lenni, ha tudsz törődni a gyermekeddel, férjeddel, ha az önzésedből ki tudsz lépni” – mondta.

Böjte Csaba arra is felhívta a figyelmet, hogy az Isten ma is kopogtat. A Szentírásban is ott van: „az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”. Úgy véli, nem csak kétezer évvel ezelőtt zörgetett az Isten, hanem ugyanúgy teszi ezt ma is. Fontos, hogy ezt a kopogtatást meghalljuk és befogadjuk, a döntéseinket pedig vele próbáljuk megbeszélni, mert „nagyon jó társ”.

„Remélem, mindannyian eldöntötték, hogy Isten ajándékai lesznek személyesen ezen a karácsonyon. Te légy az ajándék. Jézus sem egy csóró mennyei szuvenírrel jött közénk, ő maga volt az ajándék.”

Fotó: Kandert Szabolcs

Szerző: Kandert-Mikula Szilvia 

www.dehir.hu