Az individualizmus és a közöny társadalmi vírusát a testvériség kultúrája ellenszerével gyógyíthatjuk meg. Így fogalmazott Ferenc pápa videóüzenetében a „Betegek világnapja: jelentősége, célok és kihívások” témáról rendezett online szeminárium alkalmából, amelyet az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma tartott.

Az egészségügy terén tapasztalható egyenlőtlenségek „társadalmi vírusát” csak a testvériség kultúrája gyógyítja meg, amely azon az elven alapszik, hogy mindannyian egyenlők vagyunk, egy Atya gyermekei. Ezt a gondolatot hangsúlyozta Ferenc pápa a Betegek XXX. Világnapja alkalmából közzé tett videóüzenetében. A pápa „az emberiséget és a világot fenyegető patológiákra” figyelmeztetett: „Az individualizmus és a másokkal szembeni közömbösség az önzés olyan formái, amelyek sajnos felerősödnek a fogyasztói jólét és a gazdasági liberalizmus társadalmában; és az ebből fakadó egyenlőtlenségek az egészségügyben is megtalálhatók, ahol egyesek élvezik az úgynevezett „kiváló ellátást”, míg sokan mások pedig nehezen jutnak hozzá az alapellátáshoz.

A betegség globális jelenség

A pápa emlékeztetett arra, hogy a járvány „megtanít bennünket arra, hogy a betegségeket globális, és ne csak egyéni jelenségként lássuk”. Soha ne felejtsük el azonban, hogy minden beteg ember egyedi eset, méltóságával és törékenységével együtt, a szentek példáját követve, együtt gyógyítva a test és a lélek sebeit: „Az egész embernek van szüksége a gyógyításra: a testnek, az elmének, az érzelmeknek, a szabadságnak és az akaratnak, a lelki életnek... A gyógyítást nem lehet részekre szedni, mert az emberi lényt sem lehet részeire bontani. Paradox módon megmenthetjük a testet és elveszíthetjük az emberséget.

Megnyílni Krisztus szeretete előtt

A betegség törékennyé és másokra szorulóvá tesz bennünket. Felveti a betegség jelentésének, értelmének kérdését, amelyre olykor nem találunk azonnali választ, és amelynek kutatási irányvonalát Szent II. János Pál személyes tapasztalatával jelölte ki – jegyezte meg Ferenc pápa. Ez egyben felszólítás arra, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, nyíljunk meg egy nagyobb szeretet felé, ami Krisztusé, aki megváltó szenvedésében részesévé vált minden emberi szenvedésnek.

Az egyház és a szenvedés

„Az Egyház mindig is minden tőle telhetőt megtett a szenvedőkért: „a fejlődő országokban gyógyszerelosztóival és egészségügyi intézményeivel, a legszegényebb betegek szolgálatában álló misszionáriusok munkájával, valamint a világ számos szentjével, akik egészségügyi tevékenységeket indítottak el, ezáltal szerzetesi kongregációkat hozva létre. A pápa gondolatban a betegekhez, családtagjaikhoz, az orvosokhoz, az ápolónőkhöz, a gyógyszerészekhez, az egészségügyi dolgozókhoz, a kórházi lelkészekhez, a szerzetesekhez és az önkéntesekhez fordult: „Mindezeket az embereket biztosítom arról, hogy imáimba foglalom őket: az Úr adja meg nekik a képességet arra, hogy meghallgassák a betegeket, hogy türelmesek legyenek velük, és hogy testben, lélekben és kapcsolataikban is gyógyítsák őket. A pápa kiemelte, hogy imádkozik minden betegért a világ minden sarkában, különösen is azokért, akik leginkább egyedül vannak, és nem jutnak hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Végül, Szűz Mária, a Betegek oltalma anyai védelmébe ajánlotta az online szeminárium résztvevőit és áldását adta rájuk.

A Betegek Világnapjának ünnepe

Február 11-én, pénteken ünnepeljük a Betegek XXX. Világnapját, amelynek témája: „Légy irgalmas, ahogy Atyád is irgalmas”. Délelőtt 10-kor a Szent Péter-bazilikában a szentmisét mutat be Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának korábbi prefektusa betegek, szociális és egészségügyi dolgozók, kisegítők és önkéntesek jelenlétében. A február 10-i online szeminárium délután 3 és fél hat óra között áttekintette a II. Szent János Pál által alapított világnap történetét, bemutatva annak gyümölcseit és hangsúlyozva üzenetének aktualitását.

Szent II. János Pál

A Betegek Világnapját II. Szent János Pál 1992. május 13-án hozta létre, hogy felhívja Isten népe és a civil társadalom figyelmét a betegek segítségnyújtásának és gondozásának szükségleteire; hogy segítsen a betegeknek értékelni a szenvedést; hogy bevonja az egyházmegyéket, a keresztény közösségeket és a szerzetes rendeket az egészség-pasztorációba; hogy ösztönözze az önkéntesek elkötelezettségét; hogy elősegítse az egészségügyi dolgozók lelki és erkölcsi felkészítését, és hogy emlékeztessen a szenvedőknek nyújtott lelki ellátás fontosságára.

www.vaticannews.va