Lourdesi kegyhely éjjel is gyönyörű!!
Itt lehet és kell is imádkozni,
Csaba t.
SOUBIROUS SZENT BERNADETT
Liturgikus emléknapja: április 16.
Soubirous Szent Mária Bernadett, 1844. február 17-én született Lourdes-ban. Szülei molnárok volt, ő volt a legidősebb gyermekük. Bernadett olyan családban nőtt fel, ahol a családtagok szerették egymást és együtt imádkoztak, nyitottak voltak mások felé, és amijük volt, szívesen megosztották a még szegényebbekkel. Az első boldog tíz évet egy nyomorúságos időszak követte, de ez nem tudta megtörni azt a stabilitást, belső egyensúlyt, amit Bernadett a korai időszaknak köszönhetett. 1853 után, a gőzmalmok elterjedésével a család nehéz anyagi helyzetbe került. 1854-ben a kolerajárvány idején, Bernadett is megfertőződött, sokáig tartott, amíg ismét erőre kapott. 1856-ban éhínség sújtotta az egész vidéket, a család teljesen elszegényedett. Bernadettnek is munkát kellett vállalnia, így iskolába, hittanórára sem tudott járni. Mivel a lakbért már nem tudták fizetni, a város egykori börtönében, a „Cachot”-ban találtak menedéket, amely ingyenes volt, ugyanakkor nedves és hideg, ami nem használt gyenge egészségének, valószínű, hogy haláláig tartó asztmáját is ennek köszönhette. Beteges lett, gyakran szenvedett gyomorfájástól. Nehezen viselte, hogy 14 évesen sem írni, sem olvasni nem tudott. Lendületes, spontán, nagylelkű természete volt, erős személyiség, akit nagyon bántottak a hibái, de erőteljesen küzdött ellenük. Bernadett a családjában szeretetre, szilárd, kiegyensúlyozott támaszra talált, ez segítette őt elviselni a teljes társadalmi lecsúszást s a nyomorúság körülményeit.
1858. február 11. és július 16. között 18-szor jelent meg a Szűzanya Bernadettnek a Massabielle barlangnál, Lourdes-ban.
Ezt követően nehéz időszak következett számára, sokat kellett szenvednie. Vallatták, kérdezték, vádolták, Bernadett pedig mindig ugyanazzal a nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt.
1868-ban sikerült felvételt nyernie a nevers-i iskola- és szeretetnővérek Saint-Gilgard-kolostorába. Rendi neve Marie-Bernard lett. A novíciátus ideje alatt is sok szenvedést kellett átélnie. A mesternő és a főnöknő egyaránt attól tartott, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté tették a jelenések, ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Ő azonban készséggel fogadott minden megalázást, mert mindenben és minden mögött Isten akaratát látta.
Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha jobban volt, testvéreit szolgálta a betegszobában. Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott jobb térdének gyulladása. Hatalmas lelkierővel viselte a csonttuberkulózis okozta állandó szenvedést. Amikor nővértársai azt kérdezték, miért nem veszi igénybe a forrás jótéteményét, amelyet az Úr kegyelméből általa kapott a világ, azt felelte: „Ez lehetetlen. Nem nekem fakadt az a forrás.”
Bernadett 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak: ,,Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!''. Koporsóját többször is felnyitották, teste épségben maradt még ötven év múltán is. Ma a nevers-i zárda templomában, üvegkoporsóban nyugszik, arcán szelíd mosoly ül. XI. Pius pápa 1925. június 14-én boldoggá, 1933. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentté avatta.
Szent Bernadett a betegek védőszentje. Lourdes-ba milliók zarándokolnak, engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma megbecsülhetetlen.
Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11-e, a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja, a betegek világnapja legyen. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”. Ezen a napon egyre több templomban szolgáltatják ki a betegek kenetének szentségét. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.
