Amikor a szociális munka útjára lépünk, szívünk tele van reménnyel, hittel és azzal a vággyal, hogy valamit jobbá tegyünk a világban. Nem egyszerűen munkát választottunk, hanem egy olyan hivatást, ahol minden nap lehetőségünk van segíteni, ott lenni azok mellett, akik a legjobban rászorulnak. Azért vagyunk itt, hogy meghallgassunk, megértsünk, és reményt adjunk azoknak, akik éppen elveszve érzik magukat.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,

2. a szomjazóknak italt adni,

3. a szegényeket ruházni,

4. az utasoknak szállást adni,

5. a betegeket és

6. a börtönben levőket látogatni,

7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,

2. a tudatlanokat tanítani,

3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,

4. a szomorúakat vigasztalni,

5. a bántalmakat békével tűrni,

6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,

7. az élőkért és holtakért imádkozni.

A szociális munka mély kapcsolódásokról, emberségről szól. Amikor belépünk valaki életébe, gyakran a legnehezebb pillanataikban találkozunk velük, legyen szó egy gyermekről, hajléktalanról, idős emberről, vagy nehézségekkel küzdő családról. Nem ítélkezünk, csak segítünk. Szívvel-lélekkel végezzük a dolgunkat, tudva, hogy egy biztató szó vagy egy apró gesztus is rengeteget jelenthet.

Naponta szembesülünk a világ igazságtalanságaival, de kitartunk. Olykor mi vagyunk a híd a reménytelenség és az újrakezdés között, a kéz, amelybe belekapaszkodhatnak azok, akik elgyengültek. És bár nagy teher nehezedik ránk, mégis tudjuk: amit teszünk, az számít.

Lássuk meg a mindennapok apró csodáit – a hálás mosolyokat, a megkönnyebbült sóhajokat, a remény pislákoló szikráit. Mert az, amit adunk, mindig visszatalál hozzánk.

Ez a hivatás, nemcsak másokat, de minket is gazdagít és erősebbé tesz!

(Deverdics Éva)