1593-ban a Fülöp-szigetekről, Manilából ferencesek érkeztek Japánba, akik – annak ellenére, hogy a shogun, Hideyosi betiltotta a prédikálást – nyíltan hirdették az evangéliumot; két konventet és kórházakat is alapítottak. 1596 decemberében, az üldözések elhatalmasodásával tartóztatták le a későbbi vératúkat: volt köztük pap és világi, európai misszionárius, tizennégy japán bennszülött és három ministráns gyermek. Hatan spanyol ferencesek voltak, hárman japán jezsuiták.

A huszonnégy elítéltet Meakóban megkínozták: bal fülüket levágták, vérrel mázolták be arcukat, s így vezették őket, megcsúfolásul, Nagaszaki felé. Az út egy hónapig tartott, jelentős részét gyalog kellett megtenniük. A vértanúságra ítéltek mindenütt erőt öntöttek a hívekbe. Ketten csatlakoztak a rabokhoz, s a parancsnok besorolta őket a kivégzendők közé. Február 5-én Nagaszakiban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látványosság volt a kivégzés. Az áldozatokat keresztre kötözték, akik a Te Deumot énekelve készültek a halálra, s a keresztről buzdították a hívőket. A vértanúk között lévő gyermekek a Laudate pueri Dominum kezdetű zsoltárt énekelték. Életüket két-két katona lándzsája oltotta ki. 

Az első távol-keleti szenteket 1862. június 8-án kanonizálta IX. Piusz pápa. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, február 6-án ünnepeljük őket.