„Fantasztikus nagy ereje tud lenni annak, amikor az ember lépést tesz mások felé. Lehet, hogy beteg vagyok, de van valaki, aki betegebb nálam. Lehet, hogy rászorulok a segítségre, de van valaki, aki még jobban rászorul a segítségre, mint én. Ha nem segítünk, az élet hordaléka ránk rakódik, és szemétdombbá teszi a szívünket” – mondta Bátor Botond hargitafürdői pálos szerzetes kedden a betegek világnapja alkalmából tartott zarándoklaton a csíksomlyói kegytemplomban.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kiadott rendelete alapján az első lourdes-i Szűzanya-jelenés évfordulóján a betegek világnapját üli a katolikus egyház. A világnap célja, hogy „Isten népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”

Kedden délelőtt autóbuszokkal, személygépkocsikkal zarándokok százai érkeztek Csíksomlyóra. A kegytemplomban Bátor Botond hargitafürdői pálos szerzetes mutatott be szentmisét. Prédikációjában kiemelte: a Mária-jelenésekkor – így 1858-ban ezen a napon Lourdes-ban is – a Szűzanya azt akarta elmondani, hogy az életnek akkor van értelme, ha van célja, és a betegségeknek nagyon sokszor az az okozója, hogy elveszítettük azt a célt, ami felé haladnunk kellene. A célnélküliség nemcsak a lelket, hanem a testet is megbetegíti.

– Amíg nem találom meg az élet értelmét, addig nem találom meg a boldogságomat sem. Mi nagyon jól tudjuk – hiszen ezért vagyunk itt –, hogy a mi életünk értelme maga Jézus Krisztus. Az életünk értelme az, hogy el akarunk jutni az örök életre, de nagyon sokszor ezekkel a gondolatokkal nem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor érezzük, valamit tennünk kellene. Amikor magunkba zuhanunk, imádkozunk, elmegyünk a templomba, odafigyelünk a jó Istenre, de valami még sincs rendben. Ilyenkor nagyon fontos az, amit meg kell tennünk, hogy segítünk másoknak. Fantasztikus nagy ereje tud lenni, amikor az ember lépést tesz mások felé. Lehet, hogy beteg vagyok, de van valaki, aki betegebb nálam. Lehet, hogy rászorulok segítségre, de van valaki, aki még jobban rászorul a segítségre, mint én. Ha nem segítünk, az élet hordaléka ránk rakódik, és szemétdombbá teszi a szívünket. És ezt a szemétdombot nem tudjuk másképpen elhurcolni a szívünkről, csak úgy, hogyha jót teszünk és másoknak segítünk – mondta az ünnep szónoka. Megjegyezte: ha valaki imádkozik, ne csak azért imádkozzon, hogy embertársa, hanem ő maga legyen jobb, legyen ereje a nehézségekhez. Betegség esetén ne jajgatással, panaszkodással terhelje a környezetét és saját szívét, hanem odafigyeléseddel, jó szóval, mosollyal próbálja meg szebbé tenni a saját maga és a mások életét.

– Kérjük a betegek gyógyítóját, a Boldogságos Szűz Máriát, hogy emeljen fel bennünket, és segítsen, hogy megtegyük azt a lépést, amit mindannyiunktól vár a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus. Legyünk a reménység emberei, és ne higgyük el, hogy mi annyira szánalomra méltók és gyengék vagyunk. Ezt azért is mondom, mert sokszor szokták azt mondani az emberek, hogy jaj, atya, nekem annyi bajom van. Hogyha ezt ápolgatod és gondozod, és csak ezen gondolkodsz, akkor még több is lesz. Figyelj másokra, lépj ki önmagadból, és Isten egészen biztosan segíteni fog – zárta a prédikációt Bátor Botond.

A szentmise végén a jelen lévő plébánosok kiszolgáltatták a betegek szentségét.

Bíró István / Hargita Népe

Fotó: Erdélyi Ferencesek / Facebook